Egy két és fél kilós csirkéért egy talicskányi pénzt, 14,6 millió bolívart is elkérnek Venezuelában, írja a Guardian. Egy amerikai dollár ma körülbelül 6,6 milliót ér a gazdasági válságban elmerülő dél-amerikai ország valutájából. A napokban már Nicolás Maduro kormánya is elismerte, hogy a hiperinfláció mértéke elviselhetetlenné vált: a héten zárva tartanak a venezuelai bankok, amíg bevezetik az új bolívart. Az új valuta értékét a régi százezerszereseként határozzák meg, azonban az öt nulla levágása aligha lesz elegendő a venezuelai gazdaság problémáinak megoldására. A valutaalap szerint év végére az egymillió százalékot is meghaladhatja a hiperinfláció mértéke.

Normális esetben az inflációt elsősorban a kereset és a kínálat határozza meg: a növekvő kereset a fogyasztási árak emelkedését eredményezi, azaz a pénz veszít vásárlóértékéből. Hiperinfláció esetén a fizetőeszköz árfolyama leválik a fogyasztási javakra vonatkozó kereset és kínálat alakulásától. Általában akkor történik ez, ha az állam nagy mennyiségben kezd el pénzt nyomtatni (elsősorban túlköltekezés miatt, a költségvetési hiány pótlására), és a piacra kerülő bankjegyek értéke meghaladja a fogyasztói keresetet.

Megállítható a spirál?

A hiperinfláció (havi 50 százaléknál magasabb értékvesztést nevezhetünk annak) azért jelent veszélyt a gazdaságra, mert lenullázza a fogyasztók vásárlóerejét. Ilyen helyzetben nem éri meg árukat termelni és árulni, csak azokat felhalmozni saját magunknak. Persze ahogy a piacon egyre kevesebb áru érhető el (jellemző látvány ilyenkor az üres polcokkal megnyíló boltok), az árak tovább emelkednek, azaz egy hosszútávú inflációs spirál indul el. Ahogy a valuta elveszti az értékét, a helyét gyakran átveszik az informális fizetési módok, a cserekereskedelem és a külföldi valuták. Venezuelában számos cég is természetben, például tojásokban fizette ki az alkalmazottjait, hiszen a pénzbeli fizetések értéke a hónap végére elvesztette az értékét.

A tapasztalatok alapján az inflációs spirált csak erős állami beavatkozással lehet megállítani. A kormányok például árkontrollt vezethetnek be. A saját valuta helyett hasznos lehet bevezetni valamilyen külföldi fizetőeszközt. Fájdalmas intézkedések nélkül azonban ritkán lehet megállítani az inflációt: valódi megoldást a gazdaság stabilizálása és a pénzkibocsátás leállítása jelenthet. Utóbbi Bolívia esetében azt is jelentené, hogy egyensúlyba kell hozni a költségvetést, csökkenteni kell az állam kiadásait és növelni a bevételeket. Vagyis megszorításokra, jóléti programok leállítására és privatizációra – azaz a mostani szocialista berendezkedés lebontására – lenne szükség.