A maradványok genetikai elemzése alapján szakértők arra következtettek, hogy a gyerek egy korábban nem ismert ősi embercsoporthoz tartozott.

Kép: Pixabay

A kutatók szerint amit a DNS-ből kiderítettek, az alátámasztja azt az elméletet, amely szerint a kontinensre mintegy 20 ezer éve egyetlen hullámban Szibériából érkeztek bevándorlók. Az akkori alacsonyabb vízállás miatt száraz földterület alakult ki a Bering-szorosban, amely csak akkor került újra víz alá, amikor az északi jégtakaró megolvadt.

Az úttörő telepesek lettek a mai amerikaiak ősei – mondta Eske Willerslev, a Koppenhágai és a Cambdrige-i Egyetem munkatársa, aki kollégáival a Nature című tudományos lapban mutatta be genetikai vizsgálatokon alapuló eredményeit.

A hat hónapos csecsemő csontvázát az Upward Sun River nevű régészeti lelőhelyen találták meg 2013-ban. A helyi bennszülött közösség a „napkelte lánygyermeke” nevet adta neki, a kutatócsoport USR1 néven utal rá. „Ezek a legrégebbi emberi maradványok, amelyeket valaha Alaszkában találtunk, de ami különösen érdekes, az az, hogy ez az egyén olyan populációhoz tartozott, amilyet korábban sohasem láttunk még” – magyarázta Willerslev.

„Ez a populáció a legközelebbi rokonságban áll a modern amerikai őslakosokkal, mégis elkülönül. Mondhatjuk, hogy a legkorábbi vagy a legeredetibb őslakos amerikai csoportból származik a csecsemő. Ez azt jelenti, hogy minden amerikai őseiről mesélhet nekünk” – idézte a BBC News a kutatót.

A tudósok az ősi populációk történelmét a generációkon át a DNS-ben felhalmozódó mutációk és kisebb hibák alapján tanulmányozzák. Ezeket a mintázatokat demográfiai modellekkel egyeztetve kapcsolatot állapíthatnak meg a különböző embercsoportok között.

Az új tanulmány egy ősi populáció létére világít rá, amely mintegy 34 ezer éve kezdett genetikailag elkülönülni a kelet-ázsiaiaktól, és amely az elválást megközelítőleg 25 ezer éve fejezte be. Vélhetőleg ekkor szűnt meg a Szibériát és Alaszkát összekötő beringi földhíd.

Az elemzés azt feltételezi, hogy az USR1 által képviselt ősi beringiek egy csoportja elkezdett elkülönülni az úttörő betelepülőktől. Ez a genetikai elkülönülés mintegy 20 ezer éve következett be annak eredményeképpen, hogy ezek az emberek néhány ezer évig Alaszkában maradtak. Az első betelepülőhullám egy másik csoportja dél felé indult, hogy a jégen túli területeket meghódítsa. Ebből a továbbvándorló csoportból alakult ki az a két genetikai csoport, amelyeket a mai őslakos populáció elődeiként tartanak számon.

„A lánycsecsemő örökítőanyaga előtt csak modernebb amerikai őslakosok és ősi szibériaiak maradványaiból tudtunk következtetéseket levonni a kapcsolatokról és a szétágazás idejéről. Most viszont van egy egyedünk a két populáció között, és ez valóban megnyitja az utat ezen alapvető kérdéseknek a megválaszolásához” – mondta Willerslev.

Hozzátette: pontos válaszokhoz szükség lenne további maradványok felfedezésére Alaszkában és Szibéria északkeleti részén. Ezt az északnyugati-amerikai államokban megnehezíti az ottani talaj savassága, amely nem kedvez a csontok és DNS-anyaguk fennmaradásának.