A jelenség oka, hogy egy miniszteri rendelet úgy szól, hogy a „felszámított ügyvédi munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelheti”: azaz dönthet úgy, hogy a pernyertes fél által ténylegesen kifizetett ügyvédi munkadíjnak csak egy részét hárítja át a pervesztesre. A bíróságok pedig ezzel a kalapáccsal általában minden szögnek látszó tárgyra rá is ütnek.

Az ügyvédi munkadíj szabadpiaci megállapodás eredménye, ugyanakkor önmagában is kiteszi a teljes perköltség meghatározó részét. Természetesen érthető törekvés, hogy a bíróságok kivételesen belenyúlhassanak a költségviselésbe, például, ha indokolatlanul szélsőséges munkadíjat észlelnek vagy visszaélést sejtenek a háttérben.

A bíróságok azonban egyáltalán nem kivételesen, hanem kifejezetten rutinszerűen élnek ezzel az eszközzel még üzleti perekben is. Olyannyira, hogy az ügyvédek között hírértéke van annak, ha a pervesztes felet a valóban felmerült teljes ügyvédi munkadíj megfizetésére kötelezik. Tendencia az, hogy a bíróságok a piaci mértékű ügyvédi munkadíjakat jelentősen a piaci mérték alatti összegre csökkentik, amivel végső soron a pernyertes felet sújtják.

Milyen indokkal szokta a bíróság csökkenteni a perköltséget?

„A mérséklés leggyakoribb oka az, hogy az ügyvédi munkadíj a vita tárgyához képest túlzott értékűre duzzad” – világít rá Dobos Zoltán, a Jalsovszky ügyvéde. Ilyenkor a bíróság jóval a peres követelés értéke alá kalibrálja a pervesztes félre háruló ügyvédi költséget, és ezt az összeget jelöli meg, mint „indokolt” és áthárítható munkadíjat. A valóságban azonban egy kisértékű, vagy akár vagyoni értékkel nem is bíró ügy összetettebb jogi problémát rejthet, mint egy „soknullás” jogvita, és ezért sokkal nagyobb szakértelmet, időráfordítást, esetleg nyelvtudást, vagy akár csapatmunkát igényelhet. Nem is beszélve arról, amikor a bizonyítás nehézsége miatt húzódik el az ügy. Emellett a vitatott követelés értéke nem is biztos, hogy kifejezi a per valódi tétjét: ez lehet egyéb olyan üzleti ok, esetleg más, függőben lévő követelések sorsa, ami bőven indokolttá teszi az ügyfél részéről, hogy akár jelentősebb összeget is „befektessen” az adott, önmagában kisebb értékű perbe.