A miniszterelnök egy igazán nyakatekert gondolatsort adott elő arról, hogy mi a véleménye az ukrán háborúról. Ebben szerepelt, miszerint
nem akarja azt a látszatot kelteni, mintha nem remélné, hogy az ukránoknak van esélyük a túlélésre, de a realitás talaján állva…...
És itt még következett rengeteg töltelékszó, valamint mondat, habár, nemdebár, ugyebár, noch dazu, amit nem igazán érdemes felsorolni és pontosan idézni. Szumma-szummárum végül odajutott Orbán Viktor miszerint „az a probléma, hogy az ukránok hamarabb kifogynak a katonákból, mint az oroszok, és végül ez lesz a döntő tényező”. Másképpen fogalmazva a kacifántos vezetői elmélet végső következtetése azt lett, hogy azért kell nekünk rendkívül intenzív hinta-palinta politikát folytatnunk, mert a végső győzelem a hadseregek létszámától függ, ebben pedig verhetetlenek az oroszok.
És ebben a pillanatban a történelemszeretőkben elkezd sikítani a vészjelző, hiszen melyikük ne tudna számtalan példát az állítás ellenkezőjére. Kezdve a spártaiaktól egészen korunkig, hogy ne menjünk messzebb, például Izraelig. Szír hadsereg létszáma jelenleg 319 000 fő, Izrael hadereje 168 000 fő. Izrael az 1967-es hatnapos háborúban megszállta a szírekhez tartozó Golán-fennsíkot, amit az 1973-as Jom kippuri háborúban a szírek sikertelenül megkíséreltek visszafoglalni. Esélyük nem volt létszámfölényük ellenére és eszükbe nem jut ma újra próbálkozni. Az öt arab–izraeli háború során volt jóval nagyobb létszámfölénye is az araboknak, például a harmadik összecsapásban, amit Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irak vívott Izrael ellen. Nyomasztó létszámfölény mégis gigantikus kudarc pedig titokban a magyarok is az arabokat segítették ebben a harcban
