Az újabb találgatás cunamit az indította el, hogy Putyin fogadta Gerhard Schröder volt német kancellárt, aki feltétlen híve az orosz elnöknek, számtalan közös projekt fűződik nevükhöz. Schröder olyannyira kiállt Putyin mellett a háború kitörése után is, hogy tiltakozásképpen összes német munkatársa felmondott neki és egyedül maradt, mint a kisujja. Schröder Moszkvából hazatérve interjút adott a Stern magazinnak látogatása tanulságairól. E beszélgetés legfontosabb üzenete, hogy érdemes lenne és lehet is békét kötni Putyinnal. A politikusnak egyetlenegy kritikus megjegyzése volt az orosz elnökkel szemben, miszerint hiba volt, hogy megtámadta Ukrajnát. Schröder ugyanakkor nem említette hibaként a számos civil áldozatot, a harmadik világháború kockázatát, az ellopott gabonát, a szadizmust, a nukleáris katasztrófa rémét, a nemzetközi jog semmibevételét. Igaz, ez utóbbi már a Krím-félsziget elfoglalásakor sem volt neki probléma. Schröder hibajelzése olyan volt, mintha Putyin szólta volna el magát, és négyszemközt önkritikát gyakorolt volna német barátjának. Lehet, mai eszével már nem adna parancsot Ukrajna megtámadására. Ha pedig ez igaz, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen hiba történhetett a támadás előtti számításokban.
A mostani legnépszerűbb gondolat, hogy Putyint átverték saját ukrán szövetségesei. Elhitették vele, hogy Zelenszkijt nem szeretik az ukránok és amennyiben támad pillanatok alatt elfoglalhatja Kijevet, ellenállás alig lesz, az ukrán elnök pedig szinte magától elmenekül. Ezt a hírszerzési információk is alátámaszthatták, hiszen az amerikaiak is ugyanezt gondolták. Az orosz támadás megindulását követően, mint ismert, felajánlották Zelenszkijnek, hogy kimenekítik. Ezt követően hangzott el az ukrán elnök azóta legendássá vált mondata.
Lőszerre van szükségem, nem fuvarra.Putyin azt hitte, sokan felszabadítóként fogadják seregeit. Nem ez történt. Szégyenszemre Kijev felé indított csapatait vissza kellett fordítania, mert úgy tűnt, a teljes pusztulás vár rájuk. Ezt követően nyugaton is fordulat történt, kimenekítés helyett a támogatás lett a legfontosabb stratégia. Az ukrán ellenzék és a donbaszi szakadárok tehát azt tették, mint 1956-ban Kádár János. Ki hangosan, ki a titkosszolgálatokon keresztül üzent. Behívták az oroszokat a gyors siker reményében. Egy nagyhatalom pedig az ilyen invitálást nagyon szereti keleten és nyugaton egyaránt.
Az év elején hasonló történt Kazahsztánban is. Csak ott nem az ellenzék hívta be az oroszokat, hanem a kormányzó elnök. Alig több mint egy hónappal az ukrán invázió előtt január 5-én. Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök azt követően kérte az oroszok segítségét, hogy a korábbi elnök által szervezett ellenzéki tüntetések fegyveres felkeléssé fokozódtak. A siker gyors volt és hatásos, sokan meghaltak, de egy hét múlva január 11-én Tokajev már arról beszélhetett a parlamentben, hogy az oroszok megkezdik a kivonulást. Kellhetett ennél nagyobb bizonyíték Putyinnak a mindenhatóságáról? Hogy aztán február 24-én megtámadja Ukrajnát?
Mára azonban kiderült, hogy Tokajev elnök is átverte Putyint. Segítségével megszilárdította hatalmát és most már villámsebességgel távolodik tőle. Először február 26-án mondott neki nemet és közölte nem küld csapatokat Ukrajnába az oroszok oldalán, sőt, a Putyin által már hivatalosnak deklarált szakadár köztársaságokat sem ismeri el. A következő, hatalmas tőrdöfést Tokajev július 4-i nyilatkozata jelentette, amikor a kazah elnök olaj- és gázszállítmányokat helyezett kilátásba az Európai Uniónak. Ez annyira fájt Putyinnak, hogy mindössze két nappal később egy orosz bíróság elrendelte a Kaszpi-tengeri csővezeték konzorcium tevékenységének 30 napos felfüggesztését, amely a világ egyik legnagyobb csővezetékén keresztül szállítja a kőolajat Kazahsztánból a Fekete-tengerre. A tranzit felfüggesztését az orosz fogyasztóvédelmi felügyelet, a Roszpotrebnadzor által feltárt állítólagos műszaki problémák tették szükségessé. Ennek ellenére Kazahsztán folytatta az olajszállításokat. Az év eleji harcos barátság mára annyira elfajult, hogy Putyin jobbkeze, Dimitrij Medvegyev volt orosz elnök közösségi oldalán arról írt, hogy a következő Grúzia és Kazahsztán lesz, amit az egységes Oroszországhoz csatolnak. A posztot később törölték és azt állították, hogy valaki csak feltörte Medvegyev oldalát. Mindazonáltal Kazahsztán megtámadása még talán kacifántosabb döntés lenne, mint Ukrajnáé, hiszen ott már nem lehetne a NATO-t és az Egyesült Államokat okolni. A legnagyobb befektető ott Amerika mellett ugyanis Kína. Márpedig a távol-keleti nagyhatalom annyi tőkét vitt Kazahsztánba, hogy aligha hagynák beruházásaikat romba dönteni.
Putyin átverése sokba fog kerülni. Egy ekkora hibát soha nem vallhat be az orosz elnök. Valami eredményt fel kell mutatnia, így lehet, hogy Ukrajnában egy olyan tíz éves háború kezdődött, mint korábban Csecsenföldön.
