Húsz éve már nem a pénzhiány, hanem a koncepciótlan várospolitika és a bürokrácia áldozatai a lerobbant francia külvárosok, ugyanis a megszavazott támogatások és hitelek a komplikált államigazgatási rendszerben nem jutnak el az érdekeltekhez.

Annak ellenére, hogy a francia állam a lakótelepek felújítására fordított összegeken kívül tavaly 4 milliárd eurót szánt várospolitikára, az újság kommentárja szerint a 2005-ös külvárosi zavargások után a "késletett bomba" továbbra is ott ketyeg a francia városok peremén.

A 64 milliós Franciaországban 5 millióan élnek 751 úgynevezett "érzékeny városi zónában". A francia várospolitikával 1990 óta 19 miniszter vagy államtitkár foglalkozott, s összesen 13 törvényt szavazott meg a parlament a külvárosok fejlesztésére. Ennek ellenére a munkanélküliség 22 százalékos, amely közel háromszorosa az országos átlagnak, a 24 éven alatti fiatalok körében 42 százalékos. Míg a nettó átlagkereset Franciaországban évente 17184 euró (4,3 millió forint), a külvárosokban alig 10540 euró (2,6 millió forint).

Alapvető probléma, hogy a külvárosokra vonatkozó és törvényben szabályozott különböző elnevezések között, úgy mint az "érzékeny városi zóna", a "prioritást élvező oktatási zóna" vagy például a "társadalmi kohéziós városi szerződés" között maguk az önkormányzati vezetők se tudnak eligazodni. Ennek egyszerűsítését már előző, 2002-es jelentésében is ajánlotta a számvevőszék.

A jelentés elsősorban az állami szerepvállalás teljes feladására világít rá. A januárban megígért támogatások ősz végi átutalásával a kormány megfojtja a külvárosokban tevékenykedő egyesületeket. Az 1984-ben létrehozott Városok Tárcaközi Bizottsága - melynek elnöke a kormányfő - 2002 és 2005 között egyáltalán nem ülésezett, s csak a külvárosi zavargások idején meghirdetett kijárási tilalom után hívta össze újra a kormány.