Az első ötszáz pályázóval már meg is köti a szerződést a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Amúgy eléri a 2300-at a benyújtott forrásigény, amellyel immáron az európai uniós hátterű gazdasági versenyképességet javító vállalkozói projektet lehet 50 százalékos mértékben támogattatni. Ezeket az adatokat is egy konferencián jelentették be május 11-én. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal közös rendezvényén tették közzé egyebek között annak a felmérésnek az eredményét is, amelyet az Európai Unió igényeinek megfelelően a vállalkozások felkészültségéről készítettek. Márciusban kapták kézhez az értékelők a visszaküldött kérdőíveket, amelyből kiderült – ismertette Parragh László, az MKIK elnöke -, hogy hazánk a csatlakozott országok középmezőnyébe sorolódott be. A cégek közül tíz százalékkal több mondta magát felkészültnek, mint egy évvel korábban, 60 százalékuk érzi magát jól informáltnak az EU-s jogszabályokból, de 53 százalékuk nem titkolja, hogy nem használja ki kellően az uniós információs forrásokat. Dobrev Klára, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese szerint az a legfőbb hozadéka az elmúlt időszaknak, hogy sikerült felkelteni a kisvállalkozások érdeklődését is: 150 kistérségben sikerült teltházas felkészítési programokat szervezni, s ténylegesen nagy számban nyújtottak be beruházásokra – gazdaság-fejlesztésre, turizmusra, infrastruktúra-fejlesztésre – pályázatokat. Igaz, humán erőforrásokra például kicsi a kereslet.

Azt nem szabad elfelejteni, hogy a honi 800 ezer vállalkozás zömének pozícióján az unió nem változtat, ezért nem is nyújtanak be pályázatokat. Különben pedig a vállalkozói programok átfogó stratégiai célok mentén fogalmazódnak meg, s az azokban leírtakat nehéz egy-egy cégre „ráhúzni”. Ez a magyarázata annak is, hogy a vállalkozások forráshiányukat enyhítendő, avagy pusztán saját üzleti céljaikra alapozott növekedésük finanszíroztatása érdekében nem is jelentkezhetnek az uniós pályázatokra. A minap megszületett települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvényről – a tanácskozás sajtótájékoztatóján feltett kérdésünkre válaszolva – Dobrev Klára kifejtette, hogy most már valóban egymásra találhatnak önkormányzatok és vállalkozások, s közösen pályázva szerezhetnek forrásokat értelmes célokra. Parragh László viszont ezúttal is annak adott hangot, hogy hiba kihagyni a kamarákat a kistérségi döntési mechanizmusból, a területfejlesztés szabályozása csak veszít azon, hogy a gazdasági önkormányzat nincs jelen a pénzről, beruházásról szóló tervek, pályázatok elkészítésénél. De ugyanez igaz sok más esetben is, a ténylegesen országos hálózattal rendelkező kamarát igen sokszor mellőzi az állam. A legnagyobb hiba nem is annyira a hazai devalváltság, hanem a brüsszeli: nem volt és ma sincs érdemi kamarai lobby. Az MKIK mostanában tud egyetlen képviselővel megjelenni az EU központjában, holott Szlovénia például 27 küldöttet „állomásoztat” kifejezetten lobby célból Brüsszelben, s Ausztria is mai pozícióit nagy mértékben az határozza meg, hogy jóval a csatlakozása előtt kisebb csapatot küldött a belga fővárosba. Az MKIK, mely az önkéntes tagok befizetéseiből tartja el magát, képtelen finanszírozni az üzleti élet érdemi képviseletét az EU-ban.