A Pro Architektura díjat első ízben 1992-ben adták ki, azon épületek (és tervezőik) részesültek ebben az elismerésben, melyek felkeltették szakmai és szélesebb közvélemény figyelmét. A Pro Architektura díj elődje az Építésügyi Minisztérium (ÉVM) által adományozott Építőipari Nívódíj volt, amelyen az építész tervező mellett a kivitelező és az építtető is osztozott. Az ÉVM 1988. évi megszüntetése, illetve feldarabolása e díj további sorsát is megpecsételte. Ezt a nívódíjat az eredeti céllal, de más rendszerben az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSz) és az Építéstudományi Egyesület (ÉTE) újította meg néhány éve; ez irányú együttműködésükhöz utóbb a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSz) is csatlakozott. Az elmúlt évtizedben Budapest Főváros Önkormányzata is megalapította a fővárosi Építészeti Nívódíjat, így az országos elismerést biztosító miniszteri díj mellett egyre több lehetőség nyílik az építészeti teljesítmény honorálására. Ebben az esztendőben a május 31-i határidőre 13 pályamű érkezett a bíráló bizottsághoz. A héttagú Pro Architektura díj bizottság javaslata alapján Kolber István regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter mind az öt díjat kiadta.
A díjazott alkotások és az alkotók a következők: Budapest-Csepel, Rákóczi Ferenc utcai bérlakás-tömb, építész: Csernyánszky Gábor. Pannonhalmi Bencés Főapátság Borászata, Pannonhalma, építészek: Czigány Tamás, Papp Róbert, Tóth Györgyi. Jézus Szíve Népleányai Társasága Központi Anyaház és Kollégium, építész: Major György. Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény építész: Mányi István, belsőépítészek: Szenes István és Gergely László, kertépítész: Török Péter. Háromlakásos társasház építészek: Plájer János és Szabó Tamás János.
