Közel egy évvel ezelőtt jelent meg a HR Portálon egy tényfeltáró cikk, amely azt taglalta, meddig mennek el a cégek a tehetségekért folytatott harcban. Tagadhatatlan ugyanis, hogy háború dúl a munkaerőpiacon, amely a versenytársak hasonló technikai felkészültségére vezethető vissza. Így a munkaerő adja meg a fő különbséget: a "versenyt" az nyeri, akinek jobb a gárdája. Elöregedő társadalmunkban ráadásul egyre kevesebb a piacképes tudással rendelkező fiatal. Az állásbörze általában egyenlő esélyeket nyújt, de azáltal időt vesztenek a cégek a tehetséges fiatal jelöltekért folytatott harcban, és nem akarják, hogy riválisaik elcsaklizzák a legjobbakat. Így különböző kreatív módszerekhez folyamodnak a legjobbak felkutatására, és megszerzésére.

Tény, hogy a vállalatok már a tanulmányok alatt lecsapnak a hallgatókra, lehetőséget kínálnak nekik az iskola melletti munkára, ösztöndíjat adnak azzal a feltétellel, hogy tanulmányaik végeztével náluk kamatoztassák tudásukat. A tehetségmenedzsment konferenciák is azzal a tanulsággal zárultak, tanácsos egyre korábban felismerni, megszerezni és megtartani a tehetségeket. A diploma/érettségi megszerzése után ugyanis nagyon nagy eséllyel ott fognak kikötni a frissen végzettek, hiszen ez a lényeg. Nyilvánvaló, hogy a cégek nem önzetlenül teszik mindezt, de a diákok nem néznek a dolgok mögé, és arról sincs tudomásuk, mire vállalkoznak, ha az ösztöndíj igénybe vétele után az adott vállalatnál helyezkednek el. Arról ugyanis nem szól a fáma, hogy "egyes osztályokon a többség nem bírja 3-4 (2-3?) évnél tovább. Aki meg bírja a tempót, az dolgozhat továbbra is napi 10-12 órát, hétvégén is, majd lesz belőle menedzser is, egyszer." - vallja egy fejvadász. Mindeközben a cégek kritikával illetik a pályakezdőket, mert alacsony az érzelmi intelligenciájuk, nem ismerik a munkakultúrát, irreális követeléseket támasztanak a munkáltatókkal szemben.

Sokan értetlenül állnak ezen kijelentések előtt, ugyanis tagadhatatlan, hogy dúl a háború a tehetségekért, ezért a cégeknek kellene áldozatot hozniuk annak érdekében, hogy náluk kössenek ki a piac legjobbjai. Az már más kérdés, ha a multinacionális vállalatok ilyen szinten elcsaklizzák a tehetséges munkavállalókat, mi marad a kkv szektornak és hol marad az esélyegyenlőség. Gerlei Béla a Karrier Intézet vezető tanácsadója szerint nem érdemes ezen a területen esélyegyenlőséget keresni: a kkv-k az esetek többségében amúgy sem lennének képesek megfizetni és megtartani a kiemelkedő tehetségű pályakezdőket. A nagy és kis cégek közötti versenyre pedig azt mondta, az esélyegyenlőségről beszélni lehet, de megvalósítani nem. Mindaddig, amíg verseny van a kiváló munkaerőért, és van kik közül választani, addig harc lesz. A szereplőket nem nagyon érdekli, hogy mi lesz a munkaerőpiaccal, a többi céggel, kevésbé tehetséges fiatalokkal.

Folytatás a HR Portálon.