A pénztáraknak továbbra sincsenek bevételeik, csak törvény által előírt adminisztrációs költségeik. Jelentős terhet jelent a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének fizetendő vagyonarányos felügyeleti díj is, ami a mintegy 250 milliárd forintos magánpénztári vagyont figyelembe véve éves szinten 80 millió forint. (Sem a demográfiai, sem a foglalkoztatási mutatók nem kedveznek a nyugdíjaknak.)
Ugyanakkor – jóllehet ma már nem beszélhetünk „kötelező” tagságról – a hatályos jogszabályok értelmében a pénztárak továbbra is legfeljebb a tagdíj 0,9 százalékát vonhatják le működési költségekre. A Stabilitás korábbi számításai szerint 100 ezer tagot feltételezve tagonként minimum átlagosan évi 168 ezer forintos önkéntes tagdíjbefizetésre lenne szükség csak ahhoz, hogy nulla működési költség mellett az állam által előírt díjakat ki tudják fizetni a pénztárak. A tagság visszajelzései alapján ezt a plusz terhet azonban már sokan nem tudják vállalni, így a magánpénztári szektor nem fog tudni működni.
A Stabilitás Pénztárszövetség egy jogi lehetőségre hívja fel a tagok figyelmét: működés szempontjából kulcsfontosságú kérdés lehet, hogy a tagok működési célú adományokkal, önkéntes alapon járuljanak hozzá pénztáruk fenntartásához. Az adomány mértéke pénztáranként eltérő lehet, amely függ a még meglévő működési tartalékok nagyságától, a tagok számától és az operációs költségektől.
A működési célú adomány lényege, hogy azt a tag egy támogatási szerződés megkötésével közvetlenül a pénztárának juttathatja, amely összeget a pénztár a tag rendelkezése értelmében teljes egészében a működési költségek fedezésére fordíthat. Az így befizetett összeg, a tagdíjjal ellentétben - a tag egyéni számláját ugyan nem gyarapítja, de biztosíthatja a pénztár működőképességét. A Stabilitás Pénztárszövetség a döntést elősegítő információk mellett a pénztárak működőképességének hosszú távú fenntartása, jövőbeli lehetőségeinek felmérése érdekében összeállított a pénztártagok számára egy kérdőívet is, amelyet a honlapján tett közzé. (Az itthon ritkán emlegetett foglalkoztatói nyugdíj a svéd modell hangsúlyos eleme, az EU számos országában az állami nyugdíjrendszert legerőteljesebben kiegészítő pillér.)
Olcsó megtakarítást kínál
2011-ben több mint százezer pénztártag – elvből, vagy gazdasági megfontolásból – a nyomás ellenére úgy döntött, hogy magánnyugdíjpénztári tag marad, több mint 250 milliárd forint vagyont hagyva a szektor szereplőinél. Ezúttal március 31-éig kell eldönteniük, hogy maradnak, vagy mégis visszatérnek az állami pillérbe. Az viszont már bizonyos, hogy a munkáltató által kötelezően fizetett nyugdíjbiztosítás teljes egészében az állami rendszerbe kerül, így a pénztára jelen pillanatban nem rendelkeznek bevétellel.
A Szövetség hangsúlyozta: az önkéntes adomány bevezetése mellett sok tagnak megérheti a pénztári rendszerben maradni, ugyanis egy nagyon alacsony költségű, hosszú távú privát megtakarítási forma előnyeit élvezhetik. Ám minél kevesebben döntenek a maradás mellett, a tagoknak annál többe kerül majd fenntartani a pénztárakat. Ráadásul ezt a hosszú távú öngondoskodási formát – szemben az önkéntes kasszákkal, vagy a tbsz és nyesz megtakarításokkal – sem adókedvezménnyel, sem más formában nem támogatja az állam. (A lakosságnak már csak 16,4 százaléka rendelkezik megtakarítással Raiffeisen Bank és a GfK közös megtakarítási felmérése szerint.)
A szövetség álláspontja szerint abban az esetben, ha most valamilyen módon sikerül életben tartani a kasszákat, hosszabb távon mindenképp indokolt a magánpénztárak jogszabályi környezetének felülvizsgálata. A szövetség erre vonatkozóan javaslatokat dolgoz ki a kormányzat számára, és a piac szereplői örömmel vennék, ha az új jogszabályok tervezett kidolgozásakor figyelembe vennék majd a pénztárak véleményét is.
