Az Unió hatalmas szervezet lett, mely valóban nem tud tovább a régi módon, a régi eszközökkel sikeresen működni - állítja értékelésében Dr. Bábosik Mária, a Hay Group nemzetközi menedzsment tanácsadó cég hazai képviseletének szakértője. Rengeteg nemzet, rengeteg hagyomány, nyelv és történelem keveredik most az Unióban, ami legalább annyi gond, mint amennyi haszna és hozadéka van. Amennyiben az Unió komolyan gondolja, hogy a világ legversenyképesebb régiója lesz, nagyon sok és komoly változtatásra lesz szükség, amelyben épp az újonnan csatlakozott országokra hárulhat oroszlánrész.

Épp ezért Magyarország -a többi kelet-európai országgal együtt - nem engedheti meg magának, hogy ne szedje össze, és az Unió egészéhez hasonlóan ne definiálja újra önmagát. Ez év áprilisában kerül megrendezésre Barcelonában egy - az érdeklődő vállalatvezetők előtt is nyitott - konferencia "Sikeresnek lenni Európában - Az emberi tehetség kiaknázása a fenntartható növekedésért" címmel, amelyen épp ezzel a kérdéssel foglalkozunk, mind az egyén, mind a közösség, mint gazdasági rendszer szintjén.

Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy az olcsó munkaerő és a régi jó gulyás turizmus bármire elég lenne, vagy akár csak egyenrangúvá tenne minket a régi tagokkal - hangoztatja a szakértő. Egyrészt a munkaerő nem olcsó, legalábbis Kínához, Indiához képest semmiképpen sem az, és mindkét régió robbanásszerűen erősíti pozícióit. Ráadásul a magyar munkaerő egyre drágább lesz, hiszen a nyomásnak, amely a bérek növekedési irányába hat, egyetlen politikai erő sem mer nyíltan ellenállni. Nem is kell, hogy ezt tegye, mert nem a munkabérek alacsonyságában kell versenyképesnek lennünk.

Jók a hagyományaink és lendületesen halad a modernizáció, legyen szó iparról vagy közigazgatásról. Azok a rendszerek, amelyekre annak idején építhettünk, mint például az oktatás, még jórészt megvannak, bár nem egy ponton épp az oktatás igényelne beavatkozást.

Nem ülhetünk fel ugyanakkor azoknak a jól hangzó megközelítéseknek, hogy mi mindig is Európához tartoztunk. Ez lehet, hogy földrajzilag így van, de látnunk kell, hogy mi mindig európaibbnak tartottuk magunkat, mint az európaiak minket. Ezen pedig úgy tudunk változtatni, hogy részt veszünk és vállalunk az új identitás megfogalmazásában, beépítve a magunkét is. A versenyképesség - a tudás alapú társadalom új irányának - megteremtése igen jól illeszkedik a magyar lehetőségekhez. Jók lehetünk a rugalmas, kis-közepes vállalkozásokban, hiszen a nagy multik már létrejöttek. Beadhatjuk a "közösbe" sokszor emlegetett szellemi tőkénket, hiszen épp erre van most a legnagyobb szükség.

Mindez azonban csak akkor működhet, ha mi magunk is elhisszük és dolgozunk érte. Munkám során rengeteg külföldivel beszélek, és közülük nagyon sokan nem értik, miért jellemzi a magyarokat a pesszimizmus, amikor a gazdaság mutatói jók, a piac, a tőzsde szárnyal stb. - mondja Dr. Bábosik Mária

Vagy ott a török példa. Sok tekintetben elmaradottabbak, sokkal komolyabb politikai, etnikai, és gazdasági nehézségeik vannak, mint nekünk, mégis akármerre jár az ember, mindenki tele van optimizmussal. Építik az országot, és kész. Itt meg mintha mindenki valaki másra várna. A vállalkozások a kormányra, és fordítva, a munkavállalók a multikra, ők megint csak a kormányra stb.

Mindenhez kell a képesség, a világosság és az elkötelezettség, de mindez egyénileg. Személy szerint, az egyes emberek szintjén kellene elköteleződni. Természetesen megvannak a kormányfeladatok, de ez nem lehet kifogás, csak tény, és épp így megvannak a vállalkozások feladatai is. A mobilitás például (ami persze a lakásárakkal, a vidék-főváros szakadékkal, és még sok egyébbel összefügg) jórészt az egyének hozzáállásán múlik.

Vannak tehát még teendők, de ezeket kihívásként, és nem valamiféle sorscsapásként kellene kezelnünk - húzza alá a Hay Group tanácsadója.