Az európai lakosság többsége úgy gondolja, hogy az 55 évesnél idősebbek jelentős szerepet játszanak a társadalom kulcsfontosságú területein és az emberek idősödvén is készek aktívak maradni. Ennek ellenére az Eurobarométer felmérés szerint csak minden harmadik uniós lakos – a magyar megkérdezettek közül viszont csak minden ötödik – ért egyet azzal, hogy országában 2030-ra fel kell emelni a hivatalos nyugdíjkorhatárt. A legtöbb tagállamban viszont ez ma egyértelmű prioritásnak számít, nem véletlenül lett 2012 az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve.
1960 óta nyolc évvel nőtt a születéskori várható élettartam és az elkövetkező negyven-ötven évben további öt évvel kitolódhat az előrejelzések szerint. A hosszabb élet mellé viszont alacsonyabb születési ráta kapcsolódik, így az Európa lakossága egyre gyorsabban öregszik. Ez számos kihívás elé állítja a gazdagabb országok közpénzből fizetett jóléti rendszerét – egészségügyi ellátását és a nyugdíjat. Jelen pillanatban az EU országok átlagosan a GDP-jük több mint negyedét kénytelenek szociális jellegű kiadásokra fordítani. Ráadásul a háború utáni bébiboom korszak gyermekei mostanában épp a hatvanas éveikben járnak.
Az egyre több kihívást tartogató gazdasági és demográfiai környezetben a korábbi modellek már nem fenntarthatók, így változtatni szinte valamennyi ország kénytelen. Ez azonban nem mindenhol érinti egyformán rosszul a lakosságot. A jobb életszínvonal, a magasabb átlagbérek, a jelentősen jobb egészségi állapot tompítják a negatív hatásokat. (A magyar lakosságnak már csak 16,4 százaléka rendelkezik megtakarítással.)
Tudják és nem aggódnak
Az Eurobarométer szerint az európaiak 71 százaléka tisztában van a negatív demográfiai helyzettel – Romániában és Bulgáriában viszont csak a megkérdezettek 30, illetve 38 százaléka –, de mindössze 42 százalékuk aggódik emiatt. A portugál, a görög és a bolgár lakosság az átlagnál jobban fél az elöregedő társadalom kihívásaitól, míg Hollandiában csak 28, Svédországban pedig mindössze 19 százalék az aggódók aránya. (2012. január 1-től megszűnt a korkedvezményes nyugdíj, helyette az érintettek „korhatár előtti ellátást" kapnak.)
Az előbbi országban – az ő nyugdíjrendszerüket tartják a világon az egyik legjobbnak – 65 év a nyugdíjkorhatár, de szó van arról, hogy két lépcsőben 67 évre emelik. Teljes nyugdíjra az országban az jogosult, aki 15 és 65 éves kora között folyamatosan biztosított volt. A három pilléren nyugvó nyugdíjkifizetéseknek csak kisebb hányadát finanszírozza az állam. Svédországban 67 év a nyugdíjkorhatár, a svéd munkavállalók átlagosan 65 évesen mennek nyugdíjba.
Azzal viszont nagyon kevesen értenek egyet, hogy 2030-ig tovább nőjön a nyugdíjkorhatár (a férfiak, az ötvenöt év felettiek és a magasan képzett lakosság között magasabb a támogatók aránya). A legtöbb visszautasító Romániában (87%), Lettországban (86%), Szlovákiában (83%) és Horvátországban volt (81%). Ezzel szemben a dánok, a hollandok, az írek, a britek és az osztrákok tisztában vannak azzal, hogy szükséges a hivatalos nyugdíjkorhatár emelése. Ezekben az államokban a lakosság több mint fele egyetért a szándékkal. (Az emberek 80 százaléka szerint csak magukra számíthatunk a jövőbeli anyagi biztonság megteremtésében, miközben az öngondoskodást kevésbé látják megvalósíthatónak.)
Dolgozni, dolgozni, dolgozni
Az unióban átlag 61 százalékos – Magyarországon csak 40 százalékos – támogatottságot élvez az a nézet, hogy az emberek a nyugdíjkorhatár elérése után is dolgozhassanak, mutat rá a felmérés. A vélemények azonban ebben a kérdésben is nagyon eltérőek az egyes tagállamokban. Míg 10 dán és holland megkérdezettből kilenc szerint lehetővé kell tenni az időskori munkavállalást, Görögországban, Romániában, Olaszországban és Szlovéniában tízből csak hárman vélekednek így.
A ma még aktív európai megkérdezettek harmada állítja, hogy a nyugdíjkorhatár elérését követően is szeretné folytatni munkáját. Az európaiak közel kétharmada – a magyaroknak csak 60 százaléka – vonzóbbnak tartja a részmunkaidős munka melletti részleges nyugdíjat, mint a teljes nyugdíjba vonulást.
Ennek némileg ellentmond, hogy bár a nyugdíjba vonulás kora többnyire 65 év az EU tagállamokban, 2009-ben a munkaerőpiacról átlagosan 61,5 évesen távoztak az érintettek. (Egy nemrég közzétett amerikai kutatás szerint kortól és nemtől is függ, mennyi idős személyt tekintenek idősnek az emberek. )
Magyarországon viszont sokszor már az ötvenesek is nehezen helyezkednek el. Ha pedig mégis sikerül nyugdíjasként állást találni, érdemes végiggondolni, hogy megéri-e. 2012. január 1-től a kiegészítő tevékenység megszüntetésével azok, akik öregségi nyugdíjat kapnak – vagyis elmúltak 62 évesek – tovább dolgozhatnak a nyugdíj folyósítása mellett, de a megszerzett jövedelmük után járulékot és szja-t kell fizetniük. Azok pedig, akik még nem töltötték be a 62. évüket – idéntől a korhatár évente félévvel nő – szolgálati járandóságot kapnak, és a minimálbér 112,5 százaléka után 27 százalék szociális hozzájárulási adót (a munkáltatói tb-járulék utódja) kell fizetniük. Emellett a minimálbér 150 százaléka után 8,5 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, s a minimálbér 100 százaléka után a 10 százalék nyugdíjjárulékot is le kell róniuk.
A pozitív hozzáállásért
Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelős biztos bízik abban, hogy az európai kampány katalizátorként működik majd, arra ösztönözve a polgárokat, az érdekelt feleket és a döntéshozókat, hogy pozitív módon kezeljék az idősödéssel kapcsolatos kihívásokat.
A brüsszeli bizottság emlékeztetett arra, hogy a tematikus év nemcsak a foglalkoztatás területére terjed ki, hanem a szóban forgó korosztály társadalmi részvételének és "önálló életvitelének" kérdéseivel is foglalkozik, utóbbi kategóriába értve az egészségügyi kihívásokat is. Az aktív idősödés azonban nemcsak a fizetett foglalkoztatásról szól. Az európaiak körülbelül negyede, köztük jelentős arányban az 55 éven felüliek, az önkéntes munkában is részt vesznek.
