A csatlakozás hatásairól Nagy Károly elmondta: nem igazolódott be a nyugati EU-tagállamok félelme, nem árasztotta el a keleti munkaerő Európa gazdagabb felét. Azoknál az országoknál sem következett be, melyek megnyitották munkaerőpiacukat az új tagállamok előtt. Az Egyesült Királyságban például 2004 májusa óta 130 ezer munkavállalási engedélyért folyamodtak a kelet-európai munkavállalók, ám 40 százalékuk már a csatlakozás előtt is a szigetországban dolgozott, csupán legalizálni akarta munkavállalását.

Veszélyt jelent az orvosok elvándorlása

Nagy Károly a magyar munkaerő "tartózkodását" a mobilitás és a nyelvtudás hiányával magyarázta. Az informatikában inkább visszaáramlás figyelhető meg, elsősorban Németországból, viszont nagy problémát jelenthet a jövőben a képzett orvosok elvándorlása. Akik jól beszélnek angolul az Egyesült Királyság felé vehetik az irányt.

Szintén alaptalan volt az a riogatás, hogy tömegével árasztják el Magyarországot a velünk együtt csatlakozott kelet-európai országok - így Szlovákia és Lengyelország - munkavállalói, akik előtt egy évvel korábban megnyitottuk munkaerőpiacunkat. Alig tízezer szlovákiai és mintegy négyszáz lengyel dolgozó regisztráltatta magát a 2004-es évben.

A szakember a magyar képzési rendszer aránytalanságaira is felhívta a figyelmet: túl sok, elhelyezkedési gondokkal küszködő diplomást képzünk, ám kvalifikált technikusból és szakmunkásból hiány mutatkozik.

Nem mobil a magyar munkaerő

Szintén a hazai problémák között említette az országhatáron belüli mobilitás hiányát: a magyar munkavállalók 30-40 kilométeren belül hajlandóak ingázni. Az új munkahely reményében költözésbe, nagyobb váltásba már nem mennek bele. Mindebben a magas közlekedési költségek, az ingatlanárakban és a keresetekben megfigyelhető jelentős regionális eltérések, az olcsó bérlakások és munkásszállók hiánya is szerepet játszik. Szintén nem elhanyagolandó tényező a társadalmi beágyazottság: a nagyszülők jelenléte sok kisgyermekes munkavállaló számára elengedhetetlen a munka és a gyermeknevelés egyensúlyának megteremtésében.

Nagy Károly egy hazai munkaerő-piaci problémára is felhívta a figyelmet: az uniós csatlakozás után bevált gyakorlattá vált a szlovák-magyar határhoz közel eső régiókban, hogy a szlovákiai munkavállalókat nem közvetlenül, magyarországi munkaszerződéssel alkalmazzák a magyar munkaadók, hanem szlovák állásközvetítő, munkaerő-kölcsönző cégeken át. Ez a technika a magyar állam számára jelent bevételkiesést.

Alacsony a foglalkoztatási szint

Nagy Károly a hazai munkaerőpiac sajátosságairól elmondta: Magyarországot az alacsony munkaerő-piaci részvétel jellemzi: ugyan viszonylag alacsonynak mondható a munkanélküliségi ráta (6,1 százalék), ám ez alacsony foglalkoztatási szinttel (57 százalék) és magas inaktivitási rátával (39,4 százalék) párosul. Mindez több okra is visszavezethető: az alacsony nyugdíjkorhatárra, a népesség rossz egészségi állapotára és a jelentős nem hivatalos foglalkoztatásra.

A magyar kormányzati stratégia célként 2006-ig a foglalkoztatás szint jelenlegi 57 százalékról 59 százalékra, 2010-ig pedig 63 százalékra történő emelését tűzte ki. A nőknél 2006-ra 53, 2010-re 57 százalék elérése a cél, a férfiaknál 64 illetve 69 százalék. Szintén a tervek között szerepel az idősebb munkavállalók növekvő bekapcsolása a munkaerőpiacra: az 55-64 év közöttieknél a foglalkoztatási szintet előbb 33, majd öt év múlva 37 százalékra tervezi a kormányzat emelni.

Kulcs a felnőttképzésben

Ahhoz, hogy ezek a tervek megvalósuljanak, a foglalkoztatás rugalmasságát és a munkaerő mobilitását szükséges növelni. A foglalkoztatást javíthatja az alkalmazkodó-készség erősítése, melyhez kulcsot adhat a felnőttképzésben résztvevők számának növekedése. Cél 2010-ig a 25-64 év közötti korosztály tekintetében a képzésre járók arányának 10 százalékra emelése.