Matthew Walker, a Kaliforniai Egyetem Alvástudományi Központjának vezetője fogalmazta meg ezt, több évtizedes kutatásaira támaszkodva, nemrég megjelent könyvében.
A fejlett országok felnőttjeinek kétharmada nem fogadja meg az Egészségügyi Világszervezet ajánlását a napi 8 órás alvásról és ezzel veszélyezteti egészségét, lerövidíti életét. A kutatások szerint a csak napi 6.7 órát alvók – amennyiben nem részesülnek orvosi kezelésben – csak korai hatvanas éveiket élik meg.
Ha kevesebb, mint 5 órás alvás után ülünk autó volánjához, megnégyszerezzük a baleset veszélyét – ha csak 4 órát aludtunk, a kockázat több, mint tizenegyszeres.A kevés alvás 10-30 százalékkal csökkenti az atléták teljesítményét és nem volt véletlen, hogy Margaret Thatcher, brit kormányfő, és Ronald Reagan amerikai elnök egyaránt Alzheimer-kórban hunyt el: mindketten szívesen hivatkoztak arra, hogy kevés alvással is teljesen munkaképesek.
Egyébként a korán ébredők átlagosan a lakosság 40 százalékát teszik ki, az „éjszakás típusok”,
A kutató emlékeztet, hogy 1942-ben csak az amerikai lakosság 8 százaléka próbált élni napi 6 órás, vagy még kevesebb alvással, míg 2017-ben már minden második ember. Az egyik ok az erős világítás elterjedése, amely jelentősen befolyásolja az alvást, a másik, hogy elmosódtak a határok a munka és a szabadidő között, ráadásul egyre hosszabb időt töltünk a munkába járással.
Senki nem akarja feladni a családdal, a szórakozással töltött időt , ezért kevesebbet alszik. Emellett mintegy szégyennek, lustaságnak is számíthat a „sok” alvás, az emberek büszkélkednek azzal, kevés pihenéssel is milyen hatékonyak maradnak. Holott a legkülönbözőbb testi és lelki betegségnek ágyaznak, meg, ha (az egyetlen élőlényként) megvonják maguktól a szervezet számára nélkülözhetetlen időtartamú alvást. (Forrás: The Guardian)