“Az EU maga egy nagy területfejlesztési projekt” – jelentette ki előadásában Nagy Sándor, a MeH területfejlesztési politikai államtitkára. A területfejlesztés nagy rangot vívott ki magának az unióban, melynek egyik oka, hogy kiéleződtek a területi különbségek a tagországok között. A területfejlesztési irány ezért nagyon fontos az unióban, és sok pénz is van benne.

A magyar kormány nemrég nyújtotta be Nemzeti Fejlesztési Tervét Brüsszelben, amely azt tartalmazza, hogy Magyarország 2006. december 31-ig hogyan tudja felhasználni azt az 1300 milliárd forintot, amelyet területfejlesztési célra kap. Ez egyébként a töredéke annak, amit Magyarország fel tud és fel szeretne használni.

#img1#

Öt operatív programot kell említeni, ezek a versenyképesség támogatási, a humán erőforrás fejlesztési és képzési, az agrár és vidékfejlesztési, a környezetvédelmi és infrastruktúrafejlesztési, valamint a regionális fejlesztési operatív program. Ez utóbbi befejezés előtt áll. Fontos prioiritások a gazdaság, a társadalom, és a térségi infrastruktúra fejlesztés. Rendkívül fontos az ország turisztikai vonzerejének növelése és az oktatási infrastruktúra fejlesztése. A térségekben a közlekedés, a település rehabilitáció, a városközpontok és az elhagyott területek fejlesztése, emellett a szennyvízkezelés és energiaellátás fejlesztése kiemelten fontos. A helyi közigazgatás fejlesztése további lényeges feladat.

“Brüsszel csak egy regionális programot fogad el, úgyhogy nekünk az összes régióban gondolkodva kell ezt kialakítanunk, össze kell hangolni az öt operatív programot” – hangsúlyozta az előadó. A támogatási intézményrendszert át kell alakítani, az önkormányzatok és a vállalkozások finanszírozása nagyon lényeges, hiszen a pályázó vállalkozások sokszor a saját erőt sem tudják kifizetni. “Hiszem, hogy lehet olyan feltételeket teremteni, amely valós segítséget jelent a vállalkozásoknak. Ahhoz, hogy mindenki hozzájuthasson a támogatásokhoz, egy államháztartási reform kell. Ellenkező esetben tovább éleződnek majd a gazdasági különbségek” – szögezte le Nagy Sándor. Átfogó közigazgatási, államháztartási, és területfejlesztési reformra van szükség, ahol a régiószintű önkormányzatok saját támogatási forrásokkal rendelkeznek. A cél a régiók és a kistérségek erősítése, a kistérségi tanácsok fejlesztése, és a támogatási politika átalakítása, mert az összegek felhasználása diszfunkcionális.

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke előadásában az EU és Magyarország gazdaságát hasonlította össze, majd aztán a felkészülés teendőiről beszélt, és arról, hogy ebben mi az MKIK szerepe.

#img2#A magyar gazdaság az EU-hoz képest magasabb növekedést produkál, exportjának 75, a csatlakozás után 85 százaléka az EU tagországaiba irányul. Hazánk kistérségi problémákkal küzd, nő a belső fogyasztása, csökken a megtakarítása. Megjelentek a magasabb hozzáadott értékű munkák is, amely gazdaságpolitikai filozófiaváltást kényszerít ki.

A gazdaság szereplői közül a csatlakozásnál oda kell figyelni a multinacionális cégekre, a nagyvállalatokra, és az egész mikro- illetve kkv vállalkozásokra, köztük a kézművesekre és a mezőgazdasági vállalkozásokra is.

1008 darab 250 főnél többet foglalkoztató nagyvállalat van például az országban, amelyek közül 427 áll többségi magyar tulajdonban, de számuk csökken. A csatlakozással nagy veszélyben vannak, mert alultőkésítettek és keveset költenek kutatás-fejlesztésre. 827 ezer kkv van az országban, amely az összes vállalkozás több mint 99 százaléka. Emellett 725 ezer tíz főnél kevesebbet fogalkoztató vállalkozást tartanak nyílván. A foglalkoztatottak kérharmada ugyanebben a szektorban dolgozik, és a GDP 50 százalékát adja, amely rosszabb az unió arányos, 75 százalékos értékénél. Ott kevesebb a kényszervállalkozás is. “Befektetők kivonulása, újabbak megjelenése, és a kkv-k makrogazdasági jelentőségének növekedése várható” – tette hozzá az előadó.

“Legyünk azzal is tisztában, hogy jövőre egy üres kasszájú unióhoz csatlakozunk, mert az EU-ban gazdasági recesszió és feszültség van, éleződő költségvetési helyzettel. A 2004-es bővítés politikai jellegű lesz, és régiónként, illetve országonként jövedelemátrendeződés várható. Szűkösebb források állnak rendelkezésre, és nő a lobbizás jelentősége” – jelenette ki az előadó.

Hazánknak három szinten kell felkészülni a csatlakozásra: tudatilag, jogszabályi szinten, szakmai ismeretekben és főként versenyképességben. Utóbbi a kormány és a vállalkozás együttes szerepét feltételezi. A versenyképességet akadályozta, és akadályozza most is a komplex csatlakozási programok hiánya, a párhuzamosan futó projektek, a vállalkozói érdektelenség, valamint a szűkülő kormányzati mozgástér. Mik a teendők? A vállalkozások objektív tájékoztatása, a kormányzati és kamarai együttműködés, a források emelése, és nem utolsó sorban a versenyképesség fokozása a nyelvtudás és a szakképzés fejlesztésével. Mindamellett elengedhetetlen az ország tőkevonzó képességének javítása, a terület- és infrastruktúra fejlesztés, valamint az államigazgatás átalakítása.

Az MKIK feladata mindebben a tájékoztatás, felmérések készítése, az Európai Információs Központok bővítése (újabb kettő épül), szakkiadványok és műsorok készítése, valamint előadások tartása. Az MKIK nem kevesebb, mint ezer szakmaspecifikus előadást tart a kistérségek vállalkozásainak.

Parragh László végül leszögezte: kell és lehet segíteni a felkészülésben, de “a vállalkozás végtére is saját maga szerencséjének a kovácsa”.

Apatini Kornélné előadása

Chikán Attila, Sárközy Tamás és Csaba László előadása

Balázs Péter és Magyari Donát a bevonható forrásokról

Szaló Péter, Lednitzky Péter, Kimás Ákos és Mohácsi Béla a bevonható forrásokról

G. Német GYörgy, Dunai Péter és Plenter jános előadása

Nagy Miklós, Semperger Kinga és Vadász György előadása