A GKI Rt. - az AL Holding támogatásával - készített lakossági felmérése eredményei szerint a következő egy évben mintegy 52 ezer háztartás biztosan építtet vagy vásárol lakást, míg meglévő otthonának felújítását, korszerűsítését 350 ezer család tartja valószínűnek. A szándék tehát adott, e tervek megvalósíthatósága azonban nagyban függ a jövedelmek, a hitelkamatok és a támogatási rendszer jövőbeni alakulásától.
A lakásszektor fejlődését - keresleti oldalról - egyéni döntések sorozata határozza meg. Az egyének és a családok életciklusuk, munkaerő-piaci, jövedelmi és demográfiai helyzetük, valamint a jövőre vonatkozó elképzeléseik, kilátásaik alapján alakítják ki lakásigényeiket. A költözési tervek és szándékok valamint a lehetőségek és a realitások alapján alakul ki a lakáspiaci forgalom, más szóval a mobilitás. Ennek szintje hazánkban "közmondásosan" alacsony, a magyar mutató értéke jóval kisebb a nyugat-európai országokénál. Ennek hátterében egyrészt nem csak pénzügyi természetű, hanem kulturális, a hagyományban gyökerező okok is állnak. Másrészt az is igaz, hogy az új évezredben - elsősorban a kormányzati intézkedések piacélénkítő hatása miatt - Magyarországon is erősödött a mobilitás. A magyar lakásállomány minősége - az elmúlt időszakban lendületet vett lakásépítések és korszerűsítések eredményeként - jelentősen javult. A lakáskörülményeken való további javítás iránt széleskörű és jelentős társadalmi igény tapasztalható.
A Központi Statisztikai Hivatal nemrégiben publikált "Lakásviszonyok az ezredfordulón" című tanulmányából kiderül, hogy a magyar háztartások 30%-a elégedetlen lakáshelyzetével, ami nem csoda, hiszen a lakások csaknem fele sürgős modernizációra szorul, s valamivel kevesebb, mint egytizede gazdaságosan fel sem újítható. További probléma, hogy az állomány mintegy ötöde félkomfortos vagy komfort nélküli. Mindezek után nem meglepő, hogy az elégedetlenség legfontosabb oka - az esetek bő harmadában - a lakás nem megfelelő állapota. A fenntartási költségek kifizetése a családok egyötödének okoz komoly problémákat, s ugyancsak egyötödük panaszkodik zsúfoltságra, helyszűkére. Ezeknél kisebb jelentőségű ugyan, de viszonylag sokan panaszkodtak a lakásuk környezetének állapotára is. Az önálló lakás hiányának említési gyakorisága (3%) az elmúlt időszakban jócskán vesztett jelentőségéből, a mennyiségi hiány mértéke jelentősen csökkent.
A lakáskörülményeikkel elégedetlenek kétféle módon tudnak változtatni helyzetükön: közel egynegyedük már meglévő lakásának felújításában, korszerűsítésében, többségük (77%-uk) inkább a költözésben látja a megoldást. A költözni szándékozók 40 százaléka erre egy-két éven, további 26 százalék 3-5 éven belül, a fennmaradó 34 százalék pedig a későbbikben készül. Potenciális lakáspiaci szereplőknek inkább csak az előbbi két csoportot lehet tekinteni. Ez alapján a teljes magyar lakosság mintegy 15 százaléka, 566 ezer háztartás léphet ki a következő időszakban az új vagy használt lakások piacára. E tervek megvalósulása azonban - amelyek dinamikusan növekvő forgalmat indukálnának a közeljövőben - nagyban függ a lakossági jövedelmek és a kormányzati támogatási politika eszközrendszerének alakulásától. Az idei év első félévében az új lakások piaca Budapesten jelentősen bővült, míg a használt lakásoké erősen visszaesett. A GKI Rt. az AL Holding támogatásával negyedévente méri fel a lakosság lakáspiaci várakozásait. Az e felmérések eredményeit egyetlen számba sűrítő mutató az új lakások építése és vásárlása esetében az év eleje óta enyhén csökkenő tendenciát mutat.
#page#
A költözési tervekben az életciklus szerepe a meghatározó: az ezt tervezők 43 százaléka a jelenleginél kisebb, 57 százalékuk pedig nagyobb alapterületű lakást szeretne magának. A felfelé és lefelé irányuló mobilitási tervek tehát nem állnak messze egymástól. A költözni vágyó háztartások családfője az esetek 70 százalékában aktív kereső, 25%-uk pedig rokkant- vagy öregségi nyugdíjas.
A lakáskörülményeiken másik lakásba költözéssel változtatni kívánók kevesebb, mint negyede tartja elképzelhetőnek, hogy ideiglenesen vagy véglegesen bérlakásba költözzön, míg elsöprő többségük teljesen kizárja ezt a lehetőséget. A megkérdezettek többsége ragaszkodik a saját tulajdonhoz, mások pedig bizonytalannak illetve drágának találják ezt a lakhatási megoldást. Az erre esetleg kaphatók nagyobbik fele (55%-uk) csak addig lakna bérlakásban, amíg saját tulajdonú otthonra nem tesz szert. A bérlakás-piac kínálati oldala sem túl "fényes". A kilencvenes évek elején-közepén bekövetkezett lakásprivatizáció miatt a bérlakások száma jelentősen csökkent. A magyar lakásállományon belül a bérlakások aránya jelenleg 8 százalék körüli, ami európai összehasonlításban meglehetősen alacsony. A hazánknál jóval magasabb jövedelemszinttel rendelkező régi EU tagországokban ez az arány csaknem mindenütt meghaladja a 30%-ot. Magyarországon egyelőre nem honosodtak meg a Nyugat-Európában elterjedt üzemeltetési formák, s erre nem is igen van esély a közeljövőben.
A kétezres évek elején némi élénkülés volt tapasztalható a bérlakások építésében. Kormányzati támogatásokkal több önkormányzat is ezek fejlesztésére irányuló projekteket indított. A lakáspolitika újabb vargabetűje után az erre rászorulók helyzetét a kormányzat immár elsősorban nem bérlakások építésével, hanem lakhatási támogatások révén kívánja támogatni. Az üzleti szektor bérbeadási céllal lényegében csak luxuslakásokat épít vagy építtet. A lassú tőkemegtérülés, a bizonytalan kereslet és a magas kockázat, valamint a szervezési keretek hiánya miatt e területen nem nagyon látnak fantáziát a nagyobb vállalkozók, miközben az egyéni háztartások általi (nem jogi értelemben vett kisvállalkozói) lakáskiadásnak kiterjedt gyakorlata van.
A KSH adatai alapján napjainkban Budapesten várható a legmagasabb lakáspiaci aktivitás, ami a települési lejtőn lefelé haladva egyre csökken. A költözést tervezők többsége (54%) az adott településen maradna. A városokban és azok agglomerációs körzeteiben élők jóval nagyobb arányban választanák addigi lakóhelyüket, mint a főváros vagy az egészen kis települések lakói.
A budapestiek csaknem négytizede még csak kerületet sem váltana, egyötödük viszont igen, de maradna a fővárosban. Több mint negyedük még mindig a főváros környékét preferálja. A megyeszékhelyeken élők számára a környező települések kevéssé vonzók, csak egytizedük költözne ki. A községekben élők 37 százaléka nem változtatna lakhelyet, 26 százalékuk viszont a közeli városokba költözne.
A költözést tervező honfitársaink között a családi házról és a társasházi lakásról álmodók aránya csaknem megegyezik. Az ilyen terveket szövögetők negyede szeretne új otthonba költözni, háromnegyedük inkább használt ingatlant céloz meg.
Az 1999 és 2003 között hazánkban 475 ezer lakásban végeztek korszerűsítési munkákat, az esetek többségében (270 ezer) valamilyen közmű bevezetéséhez kapcsolódva. A leggyakoribb a fűtés modernizálása volt, ezt 300 ezer lakásban, azaz a teljes állomány 8 százalékában végezték el. A fürdőszoba kialakítása és a melegvízellátás korszerűsítése egyaránt a lakások 6-6 százalékában fordult elő. Ugyanebben az időszakban a lakott lakások csaknem háromnegyedében festettek, javították vagy cserélték a burkolatokat, szigeteltek, esetleg mérőórát szereltek fel. Ez a dinamizmus a közeljövőben várhatóan fennmarad, talán még erősödni is fog.
Az augusztusban elindult panel plusz program - vissza nem térítendő támogatás és nagyon kedvezményes kamatozású hitelek nyújtásával - csaknem 50 ezer házgyári technológiával épített lakás felújítására nyújt lehetőséget. A közeljövőben várható, hogy erre a területre - pályázati úton - uniós forrásokat is sikerül bevonni.
