Japánban az igazi sürgés-forgás, takarítás, készülődés, sütés-főzés nem karácsony, hanem Szilveszter előtt kezdődik. Számukra a karácsony nem nagy dolog, de az év vége és az új év kezdete, illetve a hozzájuk kötődő ünnepek és szokások annál inkább. Japánban a Meidzsi-korban átvették a Gergely-naptárat, így az újév január 1-jére esik, a hozzá kapcsolódó ünnepség pedig január 3-ig tart.

108-szor kondítják meg a harangot

Ōmisoka – vagyis az év utolsó napja

Sok kultúrában nem szabad átvinni a régi dolgokat az új évre, és nincs ez másképp Japánban sem. December második fele a lezárás időszaka, és az óévben elvégzett utolsó munka még külön nevet is kapott (shigoto osame). Ilyenkor mindent alaposan kitakarítanak, hogy az új év makulátlanul, tisztán és tiszta lappal kezdődjön. A díszítésre is nagy hangsúlyt fektetnek: „A bejárat elé egy pár kadomatsut, fenyőből és bambuszból készült díszt állítanak. A fenyő a hosszú életet, a három különböző hosszúságú bambusz az eget, az emberiséget és a földet jelképezi. A kadomatsu üdvözli és befogadja az új év istenségét és az ősök szellemét, melyet január második felében, a dísz elégetésével engednek szabadon.” – meséli Jámbor Aliz, a Japánspecialista utazási iroda szakértője.

A japánok számára elengedhetetlen az újévi üdvözlőlap, melynek pontosan január 1-jén kell megérkeznie a címzetthez. Ezért aztán a megelőző napokban – ahogy mi karácsony előtt ajándékokért – a japánok a postára szaladgálnak, míg a postások szorgosan szállítják a sokszor kézzel készített képeslapokat. Valószínűleg Japánban a posta az egyetlen hivatalos szerv, amely január 1-jén is működik.

Az újév családi ünnep

Karácsonnyal ellentétben Japánban az újév családi ünnep, ilyenkor a legtöbben hazautaznak, hogy szeretteikkel töltsék ezt a néhány napot. „Az óév estéjén egy átlagos család leül, és megnézi a kabarékat és a „Piros-fehér Énekes Vetélkedőt”, mely nélkül 1951 óta nem telik el Ōmisoka. Ezt követően még éjfél előtt felcsendül az első harangszó a joya no kane 108 harangütéséből. A buddhizmus szerint 108 földi szenvedély van, melytől meg kell szabadulnunk, hogy a nirvanába jussunk. Egy harangütés egy szenvedélytől való megszabadulást jelképez, így 108-at kondítanak a harangokon, hogy szenvedélyeinktől mentesen lépjünk az új esztendőbe. A harangütéseket a televízió a híresebb buddhista templomokban készült felvételekkel színesítve közvetíti.” – avat be a japán szilveszteri „programba” Jámbor Aliz.

Ez az időszak az „elsők” napja, szinte minden, az új évben végzett „első” cselekvés nagy hangsúlyt kap. Sokszor a tevékenységek elnevezésében is megjelenik az „első”, vagyis „hatsu” szó előtagként. Nagy jelentősége van az első templomlátogatásnak, az első teaszertartásnak, az év első kalligráfiájának stb. Mivel Japánban nem csupán, január 1-jén vannak zárva az üzletek, hanem egészen harmadikáig, ráadásul az új év első napjaiban nem szabad főzni – mert balszerencsét hoz –,  így főleg olyan ételek variációi terjedtek el, amik sokáig elállnak; ilyen az osechi is, mely szójaszósszal, cukorral és ecettel főzött ételekből – főképp zöldségekből és halból – áll. Végül azonban, ahogy nálunk is, véget ér az ünnep, újra kezdődik a munka, s folytatódik az „elsők” sora, ezúttal az új évben végzett első munkával.