Optimizmus-pesszimmizmus

Talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy a jövő nemzedéke vajon inkább optimista vagy pesszimista jövője megítélésében. A jelen kutatás megpróbálta a lehetőségekhez mérten alaposan körbejárni e témát közvetlen és közvetett kérdések formájában.

Bármilyen témakör kapcsán kérdeztük a fiatalokat, kisebb vagy nagyobb többségben a pozitív életszemlélet, az optimizmus volt az uralkodó. Még a legelkeseredettebb rétegekben és a legproblémásabb területeken is ez a látásmód tud uralkodó lenni.

• A fiatalok - bárhogy is értékelik az ország vagy saját maguk közelmúltbeli helyzetét - a jövőt ehhez képest nagy arányban javulónak, pozitívabbnak ítélik meg.
• Magyarország EU csatlakozását alapvetően jónak tartják az ország jövője szempontjából.
• Több kérdésre adott válasz közvetetten arra utal, hogy van bizalom a közintézményekben, az állam működésében.
• A fiatalok a siker zálogát elsősorban a tudásban, tanulásban látják, a boldogulás tisztességtelen módjai háttérbe szorulnak.
• A jelenlegi / jövőbeli munkavállalásban - kompromisszumokkal ugyan - de bíznak a 17-27 évesek. Ez csak mérsékelt optimizmus, de a helyzetet javítja, hogy többen vannak olyanok, akik úgy érzik, még válogathatnak is a munkalehetőségek között, mint azok, akik úgy látják, alig van esélyük elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
• Többséginek tekinthető az a vélemény, hogy a családot nem kell feláldozni a munka, karrier oltárán, hanem az egyensúly megteremthető.
• A magánéleti optimizmus is megfigyelhető: legtöbben családot szeretnének alapítani és kettő, de nem ritkán három gyereket szeretnének felnevelni.
• A fiataloknak sok jövőbeli célja van.

Az oszág és saját maguk helyzete

A közelmúltról, és ennek eredményéről, vagyis a jelenről beszélve a fiatalok rosszabbnak látják az ország helyzetét, mint saját maguk helyzetét. Legrosszabbnak a természeti környezet állapotát és az emberek testi és lelki egészségét látják. Viszont ahogy korábban láttuk, a jövőbeli várakozások pozitívabbak a múlt (jelen) megítélésénél, tehát alapvető optimizmus tapasztalható a társadalom helyeztében, ugyanakkor az is igaz, hogy legkevésbé a fent említett tényezők javulásában bíznak a fiatalok.

#page#

Egzisztencia, magánélet

Nincs változás a fiatalok legfőbb vágyaiban, a vágyak, a célok ugyanazok most, mint tíz évvel ezelőtt: pénz, munkahely, saját lakás, családalapítás, igazi társ, tanulás. Ezek a vágyak átfogják az emberi élet alapvető területeit, éppen ezért nem meglepő változatlanságuk.

Az ország EU tagságának megítélése is hasonlóan pozitív, mint tíz évvel ezelőtt. Ez az eredmény már meglepőbb, hiszen a tíz év alatt valósággá vált tagságunk az EU-ban. A vélemény-változatlanság okát részben abban látjuk, hogy a fiataloknak várhatóan jobb esélyeik vannak a csatlakozás előnyeit megtapasztalni, részben pedig egy általános pozitív képben, amely az EU-t az általános jóléttel azonosítja.

Hasonlóan 1995-höz, 2005-ben is a kétgyermekes családmodell a legnépszerűbb. Változás viszont az, hogy egyre többen szeretnének kettőnél több gyereket. A több gyerek vállalásának lehetőségét a jövőbe vetett bizalom, az anyagi biztonság elérésébe vetett hit is segíti. Ezzel egybecseng, hogy a saját jövővel kapcsolatos optimizmus sokkal erősebb lett 1995-höz képest. Magyarországon tehát tíz év alatt jobb lett a helyzet, ezt érzik a fiatalok.

Meglepő ugyanakkor, hogy egyes - egyébként távoli - veszélyektől (katasztrófák, járványok) való félelem általánosabb lett. Ez talán azzal van összefüggésbe, hogy nem ritkán az események felnagyítva jelennek meg a médiában.

A társadalom helyzete

Hazánk közelmúltbeli teljesítményét, társadalmunk helyzetét, a benne élők életét az elmúlt 5 év tapasztalata alapján inkább negatívan ítéli meg a fiatalok többsége. Tulajdonképpen egyetlen olyan tényező sincs, amely mentén többségben lenne az a vélemény, hogy a közelmúlt javulást hozott volna. Ebben az összefüggésben inkább arról érdemes beszélni, hogy mi az, ami relatíve kevésbé romlott. A legnagyobb mértékű romlást, visszaesést az emberek munkalehetőségei, az emberek egészségi állapota, lelki állapota és hangulata tekintetében, valamint a természeti környezet állapotában észlelik a fiatalok. Olyan, mintha a mindennapi küzdelem és az abba való belerokkanás képe rajzolódna ki előttük az elmúlt évek kapcsán. Az emberek életét közvetlenül meghatározó primer tényezők ezek: a környezetünk, az egzisztenciák és az, hogyan érezzük magunkat testileg és lelkileg.

Három területet lehet kiemelni abból a szempontból, hogy az elmúlt öt évben relatíve sikeresnek tekinthetők a fiatalok véleménye alapján. Ezek (1) a közösségi élet lehetőségei, a baráti kapcsolatok, (2) a közbiztonság és (3) az oktatás színvonala. A közösségi élet és az oktatás a fiatalok közvetlen életéhez és jelenéhez, közelmúltjához tartozik, hiszen ebben az életkorban a tanulás alapélmény, valamint a legtöbb barátunk, társas kapcsolatunk megteremtése is ehhez a korhoz kötődik. A közbiztonság bár nem tűnik kiemelten problémás területnek, a kutatás más adatai mégis azt mondják, hogy a fiatalokban vannak (megalapozott vagy megalapozatlan) félelmek a bűnözés terjedését illetően.

#page#

Az elmúlt 5 év egyik legelkeseredettebb rétege (akik másoknál sokkal gyakrabban voltak az egyes területek kapcsán borúlátóak) a szakmunkások voltak. A gazdasági színvonal, a munkalehetőségek, az életszínvonal, az egészségi állapot azok a tényezők, amelyek pesszimistává tették ezeket az embereket az elmúlt öt évben.

Jó vagy rossz?

Az ország-képhez hozzá tartozik az is, hogy miért gondolják a fiatalok azt, hogy jó vagy rossz magyarnak lenni.

E kérdéseknél többen bizonytalanok voltak, 39 százaléknyian nem tudták megmondani, hogy miért jó magyarnak lenni, további 5 százalék szerint pedig nincs olyan, amiért jó magyarnak lenni. A "miért rossz magyarnak lenni" kérdés a fiatalok 23 százalékán fogott ki, további 17 százalék pedig úgy véli, nem rossz magyarnak lenni. Az alacsonyabb válaszadásnak valószínűleg az az oka, hogy magyarnak lenni adottság, nem választás kérdése, nem érdem és nem szégyen. Kevés dolog van, ami azért alakul úgy, ahogy, mert cselekvői éppen magyarok voltak. Nem csoda, ha a válaszok is kicsit sablonosak, általánosak, az adottságokra utalnak: legtöbben az országra, a velünk történt dolgokra (történelmünk), kultúránkra, nyelvünkre, természeti adottságainkra utalnak.

A "magyarnak lenni" kérdés árnyoldalán egyrészt a mindennapi élet küszködései jelennek meg: az alacsony életszínvonal, a lehetőségek korlátossága, a kevés munkalehetőség. Másrészt sok fiatalt bántja az, hogy hogyan viselkednek az emberek egymással, valamint az, hogy a külföldiek miképpen ítélnek meg minket. Ez utóbbi részben viselkedésünkkel, részben pedig perifériás, lemaradó helyzetünkkel ("nem szeretnek minket, mert szegények, kelet-európaiak, stb. vagyunk") van összefüggésben.