Nincs súgó, nagyon egyedül van mindenki az EU-tanácsban - hangzott Balázs Péter üzeneteinek egyike a miniszterelnök-jelölthöz. A brüsszeli biztosi tisztségéről leköszönő nemzetközi szaktekintély a közgazdászok augusztus 28-án zárult vándorgyűlésén tényleg üzeneteket fogalmazott meg, igaz, nem a leendő kormányfőnek, hanem a teljes kabinetnek, s mindazoknak, akiknek ajánlatos mindent tudni az Európai Unió természetrajzáról. Balázs Péter előadása címéül is azt választotta, hogy Mit tegyen a magyar kormány a sikeres EU-tagságért? Igaz - tette hozzá az uniós diplomata – az elmondani szánt üzenetekben benne foglaltatott az is, hogy implicite van kormány... A külföldről haza jövő mostanában többet, mást talál idehaza, mint mondjuk egyfajta választási légkört, a mostani viszonyokra hovatovább a rendszerváltás hangulatra a jellemző, de Balázs Péter okkal reméli, hogy ebben az uniós csatlakozásnak lényegi a szerepe. Bár az előadó az Ágh Attila politikustól kölcsönzött szavakkal hellyel-közzel önmagát cáfolta: az Európai Unió a Hold túlsó oldalán van, mármint a pártok, illetve az első száz politikus számára. A szónok előadásának vezérgondolatává tette annak bizonyítását, hogy - idézzük - "az integrációs kontextusba illeszkedő, bátor és hosszú távú nemzeti stratégiát csak egy gyökeresen megújuló politikai elittől lehet várni".

A megújuló politikai elit pedig jó, ha tudja: az EU-s tagság kitágította azt a gazdasági és politikai térséget, amelyben élünk, s amelyre hatásunk is van. De kitágult az időhorizont is számunkra, azaz Magyarországnak is sajátja olyan távra gondolkodni, mint például Ausztria, vagy Svédország. Az uniós tagság - szögezte le Balázs Péter - lezárta és egyben érvénytelenítette az eddigi politikai stílust, eszköztárat, gyakorlatot, terminológiát. E három szempontot magyarázandó az uniós diplomata előbb a 25 államból álló, 450 millió lelket számláló integráció bővülésének feltételeit taglalta. Azt, hogy az EU környezetében legalább 25-30 állam sorakozik, de ezek a dimenziók az unión belül sem hatnak igazán, hiszen a nemzetállami kereteket az elmúlt 50 évben gyakorlatilag nem sikerült meghaladni. Az unióban is léteznek, erősödnek ezek a keretek, emellett a kontinens keleti felében új szegmentációk jöttek létre. A három föderális alakulatból - Csehszlovákiából, Jugoszláviából, a Szovjetunióból - 22 állam képződött. Miközben az EU gazdasági jogalkotása jelentős fejlődésen ment keresztül, dominálnak a nemzeti különbségek, s azt tapasztalni, hogy államok szerint szegmentálódik a munkaerő piac mellett ma már a tőkepiac is. A politikai döntéshozatalban változatlanul dominálnak a kormányok: ők mondják ki a végső szót a költségvetésről, az alkotmányról, az intézményi döntéshozatali rendszerről, az új tagok felvételéről. Balázs Péter arra utalt, hogy mindebben annak a grémiumnak a szavat a döntő, amelyikben az első számú vezetők találkoznak minimum negyedévenként. A közgazdász vándorgyűlés előadója itt jegyezte meg, hogy hazánk érdekeinek érvényesítésére ebben az erőtérben kerülhet sor.

Az Európai Tanács az a fórum, ahol már októberben meg kell jelennie az új magyar miniszterelnöknek. Nem árt tudni a mai belpolitikai folyamatok alakítóinak, nagyon nem mindegy, hogyan állja meg a helyét a magyar kormányfő a nagy tapasztalatokkal, óriási diplomáciai rutinnal rendelkező nyugat-európai kollégái között. Balázs Péter meg is jegyezte: ma már nincs súgó. Legutóbb a külügyminisztereket is elültették a miniszterelnökök mellől. Ilyen környezetben nagyon egyedül van mindenki. S ugyanez igaz a munkaebédeken, munkavacsorákon, ahonnan valóban kizárnak mindenki mást: ebben a környezetben már spontán módon lehet és kell felszólalni, társalogni, mégpedig angolul, franciául, esetleg németül. Hasonlóan fontos döntéshozói környezet a kilenc különféle miniszteri tanács is, e fórum egy-két havonta ülésezik. A magyar kormányt 14 miniszter képviseli - esetükben is alapvető a nemzetközi felkészültség, akcióképesség, hogy bele tudjanak szólni a vitákba. A bizottságot - a kinevezettek névsorát - elemezve Balázs Péter arra a következtetésre jutott, hogy Barroso zseniálisan osztott szerepeket. Az öt régi nagy tagország a meghatározó ágazatokat kapta, Angliáé lett a kereskedelem, Németországé az ipar, Franciaországé a szállítás, Olaszországé a bel- és igazságügy, Spanyolországé a gazdaság- és pénzügy. Ezekre az ágazatokra a vegyes határkör a jellemző, az EU-nál és az államoknál egyaránt születnek döntések, ezek egyensúlya adja ki a cselekvési mezőt. Az igazi nyerteseknek a régi kis tagállamokat véli Balázs Péter: a nagyon kényes, de meghatározóan fontos területért, a versenyért Hollandia, a mezőgazdaságért Dánia, a belső piacért Írország, a három külügyi részterületért Ausztria, Belgium és Finnország a felelős. Ezeknek az államoknak a kezében van az integráció irányításának valamennyi meghatározó tisztsége. Magyarországnak eminens érdeke, hogy az elfogadják az EU alkotmányát, a költségvetést, s határozott döntések szülessenek a bővítésről. Lényeges számunkra, hogy a közösségi jelleg domináljon, s ne a tagállamok napi alkudozása uralkodjon.

Balázs Péter visszatért a kitágult időhorizont gondolatához is. A 2013-as év ugyanis egészen konkrét napi egyeztetéseket igényel a költségvetés tervezése során. Vagyis legalább tíz évre kell előre látni, de erre csak az képes, aki ezt az időmennyiséget be tudja ágyazni egy 15-20 éves időtávba. Ám ilyen vetülethez azt is tudni illik, hogy kinek is tervez az ember, mivel ebben a perspektívában már nem pusztán a saját korosztályra kell tekintettel lenni, hanem a következő generációkra is. De ilyen időtávban egész Európa világban betöltött szerepét célszerű előre vetíteni, s megvizsgálni, van-e cselekvési esélye e térségnek a maga mai, 800 milliónyi polgárával. A 450 milliós EU pedig kezd elérni a bővíthetőség veszélyes határáig, mivel a túl nagy nyitással a periféria kerülhet túlsúlyba. Az unió már házasságot ígért a Balkán országainak, 55 millió embernek: ez még nem túl nagy létszámgyarapodás. De utánuk már a három óriás következnek, Ukrajna, Törökország, Oroszország, noha ez utóbbi nem akar tag lenni, csak éppen jóval szorosabb viszonyra törekszik. A legnagyobb kereskedelmi partnerként megfogalmazható dominancia az 500 milliós későbbi EU esetében még reális lehet, a jóval nagyobb léptéken viszont el kell gondolkodni. Balázs Péter szerint legalább ennyire fontos kérdés a többi meghatározó régió helyzete, az Egyesült Államok, Kína fejlődése, de az is, hogyan alakul a fejlődő világ sorsa, s azon belül is a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) India - Dél-Afrika - Brazília érdekszövetségének speciális jövője.

A politikai céloknak és a kapcsolódó nyelvezetnek a fordulópontjához is elérkezett Magyarország is azzal, hogy csatlakozott az unióhoz. S e program vezénylői, prófétái beteljesítették küldetésüket, elérve a célt, az ígéretek földjén az ő igéik már nem érvényesek. Balázs Péter ezt azonban nem pusztán hazánkra érti, hanem jóval általánosabban is. A közgazdász vándorgyűlésen ki is fejtette, a 90-es években kialakult pártstruktúra bomlani látszik az új EU-tagállamokban. Magyarországnak az az érdeke, hogy megfogalmazódjék az unió kontextusában az új stratégia, benne az új, a rendszerváltó prioritásoktól elszakadó külpolitikával, szomszédság- és magyarság politikával. A fő színtér az EU-n belüli érdekharmonizálás, amely a gazdasági kapcsolataink 80 százalékát lefedi, s ugyancsak új szintér az Európai Unió szomszédságpolitikája is. Alapvető a bizalmi viszony az EU nagy tagállamaival, s a jó érdekérvényesítő, ugyancsak régebbi kis tagállamokkal. Megújuló külügyi tárcára van szükség, illetve nemzeti érdekeink újra fogalmazására úgy, hogy az már harmonizáljon a 21. század szellemével.