Nem a stabilitás, hanem a stabilitás látszata hiányzik Magyarországon – jelentette ki Kovács László külügyminiszter abból az alkalomból, hogy a nemzetközi vállalatok vezetőit tömörítő, hat éve működő Magyar Európai Üzleti Tanács ez évi jelentését nyilvánosságra hozták, s bemutatták a sajtónak egy július 15-i rendezvényen. A 14 magyarországi nagyvállalat szerveződését a Gyáriparosok Európai Kerekasztala kezdeményezte, a cégek vezetői évről-évre tanulmánnyal, benne mindannyiszor részletes ajánlással állnak elő: okfejtéseiket a kormányzatnak címezik. Az idei értékelésnek a Versenyképes Magyarországért a versenyképes Európában címet adták, s csaknem száz pontban összegezték a politikai, gazdaságpolitikai indítványaikat, kritikáikat a nemzetközi vállalatok vezetői. Kovács László külügyminiszter e jelentés felvetéseire reagálva foglalkozott egyebek között azzal, hogy hazánk immáron uniós országként jobb feltételeket tud teremteni a nemzetközi vállalatok magyarországi tevékenységéhez. A külügyminiszter helyesbítve saját magát jelezte, hogy a jobb feltételek megteremtésénél talán precízebb az, hogy még jobb környezetet szándékozik kialakítani az ország e kör számára. Azaz igényesebb szabályozást, szellemiséget, hogy a nemzetközi vállalatok tényleg otthonosan érezzék magukat nálunk. Nemzetközi jogi értelemben már kétség nem fér a tagságunkhoz – folytatta Kovács László - , jön egy másik, de nem kevésbé nehéz szakasz: a szerves, harmonikus beilleszkedés szakasza.

A versenyképes Európa célkitűzés kapcsán a külügyminiszter utalt a 2000-ben megfogalmazott lisszaboni stratégiára, melynek lényege, hogy 2010-re kontinensünk legyen a világ legversenyképesebb térsége. A versenyképes Magyarország pedig a magyar kormány célja, de érdeke egész Magyarországnak politikai nézetektől, pártállástól, világképtől függetlenül. Sőt, érdeke a magyar nemzethez tartózó, a szomszédos országokban élő magyaroknak is, hogy erősödjön Magyarország versenyképessége. A külföldi vállalatok pedig mindig is ehhez járultak hozzá, nem is lebecsülendő mértékben, hiszen legkevesebb 250 ezer munkahelyet hoztak létre például, s alapvetően hozzájárultak a gazdaság szerkezete átalakításához, új termelési kultúra meghonosításához. Elemi szerepet vállaltak a gazdaság exportvezérelt növekedéséhez, ami egy 10 milliós ország számára a fejlődés egyetlen lehetséges útja. Kovács László nyomatékosította, nem építhetjük a fejlődést a belső piacra, hiszen a túlságosan szűk.

Jó dolog tehát, hogy az uniós és a magyar fejlesztési célok között összhang van, esetünkben a tartalmi kapcsolatot az Európa Terv jelenti a már eddig beérkezett csaknem 10 ezer pályázattal is. Az intézményi kapcsolatot pedig – érvelt a külügyminiszter – az EU Versenyképességi Tanácsa jelenti. A tartalmi kapcsolat jövőjét pedig – utalt vissza Kovács László – a második nemzeti fejlesztési terv teremti meg, s e program, nagyon helyesen, túlmutat a mostani kormányzati cikluson. A fejlesztés ugyanis hosszú távú cél, s kormányváltásoktól függetlenül lehet valóra váltani. Ez a második Európa Terv már a 2007-ben kezdődő új uniós időszakhoz, pénzügyi tervhez illeszkedik. Ezért fontos adalék a magyar kormányzatnak, hogy a Magyar Európai Üzleti Tanács jelentése elemzi az üzleti környezetet, a gazdaságpolitikai prioritásokat, a társadalmi felkészültséget. A külügyminiszter reflexiói szerint a magyarországi szabályozás eléri az átlagos uniós szabályozási szintet, s a tervezett reformokkal is azt az irányt követi hazánk, amelyet egy EU-s országnak követnie illik. Az adózási rendszerről szólva Kovács László úgy reagált a bírálatra, hogy a kormányzat tett lépéseket a mielőbbi a társasági adó, az iparűzési adó csökkentésére. Az oktatási rendszer átalakítását taglalva pedig arra helyezte a hangsúlyt, hogy a nemzetközi vállalatok igényeit is kiszolgálandó a szakképzésnek, a felnőttképzésnek a reformját már elindította a kormányzat. „Második generációs befektetési hullámot szeretnénk – szögezte le a miniszter -, amely már nem az olcsó, hanem a kvalifikált munkaerőre épül, lévén ez felel meg Magyarország versenyképessége növelésének”.

A magyar kormány július 14-i ülésének egyik témájára külön is kitért Kovács László, dacára annak, hogy az közvetlenül nem európai uniós kérdésről szólt. A külügyi és a gazdasági tárca három EU-n kívüli országgal kialakult politikai és gazdasági viszony jellegét értékelte közös előterjesztésében. Az Egyesült Államok, Oroszország és Kína esetében a politikai viszony rendezése azt jelentette az elmúlt két évben, hogy Washington esetében a bizalom visszaszerzésében öltött testet, Moszkva viszonylatában a 0 fokra lehűlt kapcsolatokat felmelegítésében. Peking relációjában pedig az történt, hogy a 38 évvel ezelőtti miniszterelnöki szintű találkozó folytatódhatott. A politikai fordulatok alapvető hatással voltak a külkereskedelmi forgalomra. Azt lehet tapasztalni nem csupán e három nagy ország esetében, hanem általános értelemben is, hogy a befektetések mértéke ugrásszerűen növekedett, s immáron tendencia, hogy fejlesztési központok is létesülnek, jelezve, hogy hosszú távon terveznek Magyarországgal. A külföldi működő tőkének a többszöröse jött be az első negyedévben, mint a megelőző év, évek első negyedéveiben.

A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) Versenyképes Magyarországért a versenyképes Európában című jelentésének számos javaslatából, kritikai megállapításából jó néhányra külön is felhívta a figyelmet a szervezet elnöke, Fodor István, az Ericsson Magyarország elnöke. Így arra, hogy az intézményrendszer – azaz a minisztériumok – tevékenysége összehangolatlan, koordinálatlan. Pedig már vannak az intézményrendszer teljesítménynek mérésére nemzetközi módszerek. Az itt szükségeltetett reform a létszám szigorú ésszerűsítését, a tevékenységek áramvonalasítását jelenti. A gazdasági érekképviseletek szerepe ugyancsak nem megfelelő ma még, s még mindig csak formálódik a munkaadói szövetségek kapcsolatrendszere az intézményrendszerben. Kormányzati oldalról változatlanul tapasztalható az a bizonytalanság, hogy mely szervezeteket tekintsék partnernek, s a kívánatos az lenne, ha nem a kormányzat választaná ki a partnernek tekintett munkaadói szervezetet, hanem az értékek alapján a gyakorlat szelektálna.

Az ország makrogazdasági egyensúlyára a legnagyobb veszélyt a politikai stabilitást is veszélyeztető politikai küzdelem jelenti. Ilyen az eltérő monetáris és fiskális célok miatt kialakult gyakorlat. A legfontosabb stratégiai cél, a versenyképesség javítása, a napi politikai csatározások miatt háttérbe szorult. Fodor István arra utalt, hogy a legfontosabb program nem lehet más, mint egy 5-10 éves időtartamú, konszenzusra épülő versenyképességi terv kialakítása és menedzselése, ezáltal válhat kiszámíthatóvá, tervezhetővé a gazdasági környezet a befektetők számára. Jelentős eszköz lehet a jövőben az államigazgatás hatékonyságának a növeléséhez az állam és a magánszféra partnersége. A public private partnership révén olyan pénzügyi beruházások valósíthatók meg, amelyekkel modern vezetési és üzemeltetési tapasztalatok is behozhatók a megvalósult projektekbe, rendszerekbe. A PPP közszférában való alkalmazása egyben az ország versenyképességének komoly javítását is jelenti. Nemzeti ügyként kellene kezelni azt, hogy az országról korrekt kép alakuljon ki. A közös akarattal kialakított és ápolt imázs – hangsúlyozta a Magyar Európai Üzleti Tanács elnöke – fontos része ugyanis a felzárkózásnak. Csakúgy, mint az olyan iparpolitika, amelyik arra is jó, hogy egyensúlyt teremtsen a tőke és a társadalom sokszor ellentmondó igényei között.

Robert van Nouhuys, az EU soros elnökségét betöltő Hollandia magyarországi nagykövete a jelentést méltatva azt fejtegette, hogy az nem más, mint egy tükör. Olyan tükör, amilyenből az üzleti körök által látott kép tárul elénk. Churchill-re hivatkozott az uniós diplomata, miszerint a kormányok adják meg az eszközöket, a munkát pedig elvégzik az üzleti körök. Vagyis: legfőképp elvenni nem szabad az eszközöket, nem kell olyan bürokráciát kialakítani, amilyen így hat a gazdaságra. Jürgen Köppen nagykövet, az EU delegációjának vezetője általában címezte az uniónak, hogy meg kell tanulni: az alkalmanként tapasztalható túlszabályozás káros, költséges az üzleti élet szempontjából, s ellene van az EU egészének, a versenyképességi céloknak.