A reprezentatív felmérésben megkérdezettek túlnyomó többsége (84,3%) látja úgy, hogy az elkövetkező három év legfontosabb feladata a gazdasági válság kezelése. Jóval kevesebben tulajdonítanak jelentőséget az egészségi állapot javításának (54,7%), holott hazai és nemzetközi statisztikák bizonyítják: egy betegeskedő nemzet néz szembe a gazdasági válság kihívásaival. Ellentmondásos elvárásokat fogalmaztak meg a megkérdezettek azzal kapcsolatban is, mit gondolnak, a recesszió hogyan fog hatni a lakosság és saját egészségi állapotukra. A megkérdezettek 85%-a véli úgy, hogy a gazdasági válság a legtöbb ember egészségére negatív hatással lesz, 82% szerint az ínséges időkben elsősorban az egészségünk rovására takarékoskodunk majd. Jól mutatja, mennyire nem gondolkozunk tudatosan e téren, hogy az előbbi állítások alól mintha a többség önmagát felmentené: a válság ellenére sokan azzal számolnak, hogy a következő 5 évben javulni fog az egészségük.
Kérdés azonban, hogy ezeket az elvárásokat mire alapozzák, hiszen a felmérésből az is kiderül: hiányosak az ismereteink az egészségmegőrzésről. Testünk egészségének megóvásával - információ szinten - már tisztában vagyunk, ugyanakkor a megkérdezettek 48%-a vallotta be, hogy bár lenne rá lehetősége, mégsem sportol, míg 47% az egészségmegőrző készítmények szedéséről nyilatkozott így. Azzal viszont a többség nincs tisztában, hogy az egészséghez a lelki és a szociális értelemben vett jólét is hozzátartozik. Erre utal, hogy a megkérdezettek szerint a közösséghez való tartozás a legkevésbé fontos tényező a kiegyensúlyozott, egészséges élethez.
Magányosan nehéz
A kutatás egyik megdöbbentő tanulsága, hogy másfélmillió magyar él barátok és közösségi aktivitás nélkül. A felnőttek 60%-a nem tagja semmilyen közösségnek. Ez az adat azért is elkeserítő, mert a felmérés szerint a közösséghez tartozás pozitívan hat az egészségi állapotra. A közösségi kötődéssel rendelkező válaszadók közel 60%-a egészségi állapotát jónak vagy nagyon jónak minősítette. Azok azonban, akik semmilyen közösségnek nem tagjai, borúlátóbbnak bizonyulnak ebben a kérdésben. Csak valamivel több, mint 40%-uk minősíti jónak vagy nagyon jónak az egészségét.
A kutatás eredményeit Dr. Béres József így kommentálta: „A magyar egészségtudat kimerül az üres fecsegésben: jól informáltnak és egészségesnek hisszük magunkat, visszamondjuk a médiából megtanult, jól csengő szólamokat, de még mindig nem fogtuk fel, mekkora kincs az egészségünk, nem teszünk aktívan a megőrzése érdekében, hanem inkább a csodában bízunk". Hozzátette: a Béres Egészség Hungarikum Program - a Béres több mint 35 éves egészségmegőrző hagyományaira támaszkodva - már bő két éve azért tesz, hogy ez a csodaváró szemlélet megváltozzon Magyarországon: mindenki ismerje fel, hogy elsősorban rajta múlik, hogy egészséges maradjon és megelőzze a betegségeket. „Magányosan, elhagyatottan, család és barátok, vagy civil közösségek támogatása nélkül azonban az egészségmegőrzés szélmalomharc marad" - tette hozzá a program alapítója. A program ezt felismerve tavaly útjára indította egészségterv képzését és pályázatát, melynek segítségével első körben az öt- és tízezres településeket buzdítják összefogásra egészségük, életkörülményeik javítása érdekében. Idén - a program anyagi támogatásával - kilenc magyarországi település valósíthatja meg egészségtervének nyertes elemét, az év második felében pedig újabb településeket várnak ingyenes képzésükre, melyet ismét pályázati lehetőség követ.
