A szakképzési hozzájárulást minden foglalkoztatott után kötelező járulékként befizetik a munkáltatók a Szakképzési Alapba, a járulék egy részének erejéig (a minimálisan kötelező 33-60% százaléknyi befizetésen túl) a munkáltató a munkavállalói szakképzéséről gondoskodhat, vagy a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet által kijelölt intézményt támogathatja. A gazdaság szereplői ágazatonként is igen eltérő szerkezetűek és méretűek lehetnek, ezért a szakképzési hozzájárulás és a dolgozók továbbképzése, a munkahelyhez kötődő felnőtt és szakoktatás sem mutat egységes képet. A legjelentősebb eltérések tehát ágazatonként és méretkategóriánként mutatkoznak, egyrészt a részvétel arányában (képzéselérés), a képzési hajlandóság terén és a továbbképzés módjában, megvalósításában is.
A vállalkozások mérete döntően befolyásolja a képzési hajlandóságot: a nagyvállalatok (250 fő felett) majdnem mindegyike, az 50-249 alkalmazottat foglalkoztatók mintegy 80%-a, a kisebb méretű gazdasági szervezetek (10 és 49 fő között) több mint 40%-a támogatott valamilyen képzést - derül ki a LifeLong Learning Magyarország Alapítvány januárban indított kutatásából. A képzéselérés (oktatásban részesülő dolgozók százaléka az összes - a vállalat által- foglalkoztatottakhoz képest) arányszáma a nagyvállalatok esetében 25%, a közepes méretű szervezetek dolgozóinak 11%-a, a kisvállalkozásoknál munkaviszonyban állók 7%-a vehetett rész valamilyen továbbképzésen. A képzéselérés legmagasabb, 25%-os aránya ezzel együtt jelentősen elmarad a 40 %-os EU átlagtól.
A pincéreket nem képzik
A képzési hajlandóság ágazatonként is igen eltérő mértéket mutat: a legnagyobb arányban a pénzügyi szolgáltatók (a 7 százalékpontos csökkenés ellenére is), a posta, a közlekedési, a távközlési és energetikai vállalatok biztosítanak képzési részvételt dolgozóiknak. A közlekedési, víz, gáz és villamos energia ellátással foglalkozó szervezetek kiemelkedően magas arányban 70-95%-ban nyújtanak valamilyen képzést alkalmazottaiknak (képzéselérés). A szakképzési hozzájárulás lehetőségeivel legkevésbé élő ágazatok közé a textil, ruha és bőrfeldolgozó-ipar (27%), a vendéglátás (32%) és a fa- és egyéb feldolgozóipar (32%) tartoztak.
A képzés nyújtásának módja kisvállalkozásoknál - méretükből fakadóan - hagyományos (tanfolyam jellegű oktatás) esetén külső szereplő bevonásával történt az esetek jelentős részében. Az egyéb formák (szemináriumokon, konferenciákon) való részvétel lehetőségét magas arányban (80%) támogatták. A nagyobb vállalatok esetében (250 fő felett) ez az arány 90% felett van, és ennél a méretkategóriánál már megvalósítható a munkahelyi rotáció, mint továbbképzési lehetőség is: a szervezetek 7%-a élt ezzel a lehetőséggel. A nagyvállalatok esetében jelentős a külső szereplő bevonásával megvalósuló képzések aránya is, azonban bevált gyakorlatnak tekinthető a külső, hagyományos és egyéb képzést is megvalósító intézmények, intézményhálózat, szakoktatás támogatása, amelyre a szakképzési hozzájárulás rendszere szintén lehetőséget biztosít.
