A 2006-ban készült felmérés az Európai Unió 27 tagországának, valamint Horvátországnak és Törökországnak összesen 75 városát veti össze abból a szempontból, hogy a lakosok miként vélekednek arról, mennyire lehet jó munkát találni városukban, illetve mennyire könnyen vagy nehezen teremthetők jó lakáskörülmények ésszerű áron.

A cseh fővárosban 75, a dán fővárosban 74, az ír fővárosban pedig 70 százalék nyilatkozott pozitívan a munkalehetőségekről. E tekintetben a kelet-németországi Odera-Frankfurtban, valamint az olaszországi Palermóban és Nápolyban elégedetlenek a legtöbben: csak három százalék szerint jók a munkalehetőségek.

A lakásviszonyokat a németországi Lipcsében 78, a dániai Aalborgban 71, a portugáliai Bragában pedig 68 százalék ítéli jónak. A skála másik végén a párizsiak mindössze 3, a luxembourgiak 5 és a dubliniak 6 százaléka vélekedett úgy, hogy jó lakáshoz lehet jutni ésszerű áron.

Figyelemre méltó, hogy a válaszadók szerint a jó munkalehetőségekkel kecsegtető helyeken általában nehéz jó lakáshoz jutni, és fordítva. Van azonban néhány város, amely mindkét tekintetben jó értékelést kapott. Ilyen a dániai Aalborg (62 százalékos munkahely-elégedettségi mutatóval), a brit Manchester, Newcastle és Glasgow, valamint a finnországi Oulu.

A magyar városok közül Budapestre és Miskolcra terjedt ki a felmérés. A magyar fővárosban 24, Miskolcon 11 százalék találta jónak a munkalehetőségeket, míg a lakhatás tekintetében az elégedettségi mutató Budapesten 26, Miskolcon 43 százalékos. Valószínűleg ezek adatok is hozzájárultak ahhoz, hogy itthon egyre nehezebb munkához jutni, ám az Európai Szociális Alap (ESZA) jelentős összegeket költ a humánerőforrások fejlesztésére, amivel javulhatnak a hazai munkakörülmények.