Nem szükségszerű, hogy csak kár keletkezzen az Európai Tanács június 19-én zárult tanácskozása után - fejtegette Baráth Etele tárca nélküli miniszter Somogyi Ferenc külügyminiszter táraságában azt követően, hogy a miniszterelnök vezette delegáció tagjaiként hazaérkeztek az Európai Unió állam- és kormányfőinek rendezvényéről. Az mindenesetre tény, hogy nagyon feszült hangulatban zárult a pénzügyi perspektívával - azaz az uniós költségvetéssel - foglalkozó megbeszélés. Baráth Etele leszögezte, bármennyire is az uniós büdzsé és az alkotmányozás volt a tanács fő témája, nem szabad mellékesnek tekinteni a lisszaboni folyamat kudarcát, melyről most is érveltek az uniós vezetők. A jelen helyzet a 2000-ben megfogalmazott lisszaboni fejlesztési célokra vezethető vissza ugyanis, egészen pontosan azok nem teljesülése okozza a mostani bajokat.

Tudni kellene, hogy a 2007 utáni időszakban mire kell fordítani a pénzt annak érdekében, hogy közös és versenyképes Európa alakulhasson ki, csakhogy - érvelt a tárca nélküli miniszter - egy sikertelen időszak után vagyunk. Pedig nem mellékes, hogy Magyarország az elfogadásra váró pénzügyi perspektíva időszakára igen erős pozíciókkal rendelkezett. Az egy főre jutó nettó pénzügyi pozícióját tekintve hazánk dobogós helyen volt. A közép-magyarországi régióra, a 2013 utáni időszak finanszírozására, valamint az elszámolható áfára vonatkozó kérdésekben is pozitív döntést tudhatott magáénak Magyarország.

Időnek utána hazánk is ráállt komoly kompromisszumokra a pénzügyi perspektíva elfogadása érdekében - emlékeztetett a tanácskozás szinte utolsó óráiban történtekre Baráth Etele. Ez azt jelenti, hogy a magyar miniszterelnök kész volt közölni: belemegyünk az úgynevezett hatodik pénzügyi perspektíva változatba, bár eredetileg az 5. tárgyalási keretét tekintettük megfelelőnek. Az állam- és kormányfők eredménytelenül zárult tanácskozása után is az az álláspontja a magyar kormányzatnak, hogy mielőbb legyen az EU-nak 2007-2013 közöttre elfogadott költségvetése. Mégpedig olyan, amilyen tartalmazza az eddig elért magyar pozíciókat - szögezte le Baráth Etele. Természetes dolog, hogy a magyar kormány tudja - és megérti - a súlyos ellentmondásokat a nettó befizető tagállamok között. Az érdekek messze másmilyenek, s érdemi változásokra akkor van esély, ha a költségvetés belső szerkezetének átalakulására is sor kerül. Magyarország - deklarálta a miniszter - kész arra, hogy részt vegyen abban a reformgondolkodásban, amelynek célja az Európai Unió versenyképességének lényegi javítása. Brüsszelben arról biztosították a nettó befizető országok elsősorban a most csatlakozottakat, hogy a nélkülözhetetlen strukturális változtatások őket nem érinti hátrányosan.

A magyar delegáció még az utolsó éjszaka is hitte, sikerül elfogadni a 2007 utáni időszak pénzügyi perspektíváját, s az Európai Bizottság közreműködésével 2008-ig, 2009-ig kidolgozódik az azt követő időszakra egy másfajta pénzügyi politika, olyan, amilyen lényegesen jobban meghatározza a kibővített EU feltételrendszerét. A kompromisszumba azonban nem mentek bele. A tárca nélküli miniszter a kudarcot jóformán valamennyi ország belpolitikai válságára visszavezethető folyamatnak gondolja.

A visegrádi országok soros elnökségét betöltő Magyarország a négy állam egyeztetett, egységes álláspontját képviselte, úgy, hogy a Balti államok is deklarált együttműködő felek voltak. Az elvetett kompromisszumos javaslat, illetve a megfeneklett 2007-2013-as költségvetés valamennyi új csatlakozott ország számára egyelőre nagyon hátrányos. Magyarország a nemzeti fejlesztési tervet például sokkal nehezebb viszonyok között dolgozhatja ki, hiszen egyelőre nincs stabil pénzügyi keret, amelyre támaszkodni lehet. Mégis folytatja a terv társadalmi előkészítését a kormányzat, sőt akár szándéka szerint felgyorsítja még a politikai pártokkal való egyeztetést is. Baráth Etele szerint az a kiindulási alap, hogy nem változhat az ország már elért pozíciója az unióban. Mind a tervezésre, mind az operatív program kialakítására azért is szükség van, mert bekövetkezhet most is az, ami hét évvel ezelőtt már megtörtént, akkor is az utolsó percben ugyan, de megteremtődtek a pénzügyi feltételek.

Noha az Európai Tanács tizenöt fontos más témáról is tárgyalt, sőt döntött, mégis a pénzügyi perspektívának, illetve az alkotmányos szerződés ratifikációja helyzetének megvitatása volt a perdöntő - fogalmazott a külügyminiszter is. Somogyi Ferenc az alkotmányos szerződés egyhangú ratifikációjának tényére utalt, s ez most nem látszik lehetségesnek. Az EU tagországai nem tehetnek mást, mint keresik a megoldást, de mindent megelőzően az a sürgős, hogy ne alakuljon ki kezelhetetlen pesszimizmus a francia és a holland voksolás nyomán. A "demokrácia deficit" - hangzik több ország értékelése - azt takarja, hogy az alkotmányos szerződésről az európai társadalmaknak elenyészően kevés információjuk volt, s egyáltalán nem véletlen, hogy, részben belpolitikai okok vezettek a két országban a negatív reagálásra. Az EU-kihívások kezelési módjáról szóló hiányos ismeretek is elbizonytalanították a közvéleményt.

Somogyi Ferenc a csúcson elhangzott vélekedések rezüméjeként elmondta, hogy komoly ellentmondás volt tapasztalható az alkotmányos szerződés tartalma, illetve társadalmi fogadtatása között. A bővítés ténye és a további bővítés volt az oka a negatív reagálásnak - érveltek sokfelé. A tervezett párbeszédben azt érdemes bemutatni, hogy a bővítés pontosan egybeesik az unió érdekeivel. Sőt, hatékonyabb és olcsóbb forma ahhoz, hogy bizonyos válságokat, feszültségeket a térségben kezelni lehessen. A kibővített Európai Uniótól eredendően az átláthatóságot, a hatékony működést lehetett remélni, s az alkotmányos szerződés szövege is erre épült. Ennek ellenére a két sikertelen szavazás nyomán is tapasztalható a társadalmi hangulat romlása, s újabb elutasítások is bekövetkezhetnek. Az újabb kudarc megelőzéséért azt fogadták el, hogy élénk társadalmi párbeszéd vegye kezdetét, a politikusok, sőt a nem kormányzati szervezetek munkatársai is kapcsolódjanak be az unió lakosságának tájékoztatásába. Az információs "hadjáratra" mondott igent az állam- és kormányfők tanácskozása, illetve arra, hogy jórészt mindenütt az adott ország maga intézi a kommunikációt. Arról még nem alakult ki a tagországok álláspontja, hogy miként is lehet kezelni a már megtörtént két voksolást, azaz a jóváhagyási folyamat a jövőben hogyan folytatható. A tanács 2006 első felére hívja össze ebben az alkotmányozó ügyben a legközelebbi állam- és kormányfői tanácskozást, azzal, hogy akkorra már kialakulhatnak az egyes országokban az érdemi megoldások.