Korrigálta korábbi elgondolásait az Európai Unió, az úgynevezett lisszaboni programját - a záros határidőn belüli felzárkózást az Egyesült Államokhoz - szűkítette, s a korábbinál valamivel kevesebb célra fókuszál. Dr. Siegler András, aki most már csak néhány napig elnökhelyettes a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatalban, az uniós "lisszaboni" programok közül kiemelte a belső piac hatékonyabb működésének célkitűzését, az innovatív termékek előállítását segítő fiskális feltételek kialakítását, a környezettudatosságot. Az ugyan igaz, hogy a Brüsszelben készülő következő közép távú pénzügyi tervet a nettó befizető tagállamok kisebb arányú "önrésszel", a GDP-jük 1 százalékát nem meghaladó teljesítéssel akarják elfogadtatni, a többi tagország pedig ennél többről gondolkodik. A közös büdzsé mértékétől függ az is, hogy a kutatásra, fejlesztésre szánt EU-s közös források milyen finanszírozást tesznek lehetővé. Siegler András ezzel együtt is úgy tartja, hogy megnő az alapkutatások szerepe az unióban, az erre a célra felálló bizottság a döntéseit több milliárd euró birtokában úgy hozhatja majd meg, hogy a különböző támogatandó programok nem függnek az egyes tagországoktól. Az is igaz, hogy országokon "átnyúló" projektek lesznek. Ettől még egy-egy területen koncentrálódhatnak egy-egy ország tudományos infrastruktúrájára az alapkutatások is. Az pedig kifejezetten előnyös lehet, hogy valamely tagország világszínvonalú infrastruktúrával rendelkezik jó megválasztott szakterületeken.
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal legutóbbi időkig elnökhelyettese az uniós kutatás-fejlesztési folyamatokat közvetlenül szemlélheti és irányíthatja is, mivel megkapta brüsszeli kinevezését. Siegler András hamarosan a kutatással és technológiával foglalkozó főigazgatóság azon igazgatója lesz, akinek a harmadik országokkal folyó együttműködéseket kell felügyelnie, irányítania. Posztjáról szólva kitért arra a felértékelődő feladatra, amely Kínával és Indiával, valamint néhány dél-amerikai országgal függ majd össze. Magyarországnak sem szabad szem elől tévesztenie, hogy a tudásintenzív gazdaságok versenyében ezek az államok a legjelentősebb ellenfelek is.
Az EU-ban kutatási keretprogramok működtek és működnek az elkövetkezendőkben is. Addig, ameddig Magyarország nem volt tag, úgy vehetett részt a kutatásokban, hogy befizetett bizonyos összegeket, az 5. keretprogram esetében 60 millió eurót. Igaz, 70 millió euróval viszont honorálták is a tevékenységünket. A 6. keretprogram, amely jelenleg is tart, de előbb kezdődött, mint ahogy EU-s tagok lettünk, 17 milliós magyar befizetés és 27 milliós javunkat szolgáló szerződésállomány mellett teljesül. Az már beigazolódott, hogy a legtöbb haszonnal és elismeréssel az informatikai kutatásokban vesznek részt a magyar szakemberek.
Az uniós főigazgatósági igazgató a 2007 és 2013 közötti időszakról szólva jelezte, hogy két igen markáns finanszírozási irány körvonalai már láthatók. Az egyik a versenyképességre, a másik a konvergenciára, a felzárkózási célok teljesülésére vonatkozik. A közös kutatás-fejlesztési keretprogramok közül a jelenleg is tartó 17,5 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik, ezt duplázza meg a következő programban Brüsszel. Tudni kell azonban, hogy nemzeti keretek között lényegesen nagyobb finanszírozással ugyancsak folynak kutatás-fejlesztési programok. Hosszabb távon természetesen lényegesen nagyobb mértékben kíván a közös teendőkre is koncentrálni Brüsszel, s például most már nem unión belül, hanem "csak" kívül folyik vita a felépítendő fúziós reaktorról. A jövő energia előállításának kutatásában is alapvető szerepet játszó tudományos létesítmény Franciaországban valósul meg, s remélhetően a világ más technológiai központjait megelőzve születnek fejlődésgyorsító tudományos eredmények.
