Az előző politikai érában az egészségügyi dolgozóknak politikai támadásokat, rendszerszintű sérelmeket és szakmai megaláztatásokat kellett elviselni. Mindezekkel való szembenézés, ezek felismerése elengedhetetlen feltétele a szakmai és társadalmi bizalom helyreállításának.
Az elmúlt politikai rendszerben az orvost, mint egyént, valamint az orvosi hivatást is módszeres támadások érték.
Fotó: DepositPhotos.com
A politikai döntéseket az ágazaton kényszerek és félelem légkörét megteremtve vitték át. Ezt a politikusokon túl egyes egészségügyi szereplők – rektor, kancellár, intézményvezetők és opportunista szövetségeseik – maguk teremtették meg.
A jogok tiprásán túl különösen súlyos morális vétségnek tartjuk, hogy a döntéshozók és vezetők visszaéltek az orvosok és ápolók betegcentrikus szemléletével, hivatástudatával. A gyógyítók elhivatottságát, a betegek kiszolgáltatottságát rendszeresen eszközként használták a szakmai alapú ellenállás ellen. Az egzisztenciális fenyegetés hatása a humán erőforrás mennyiségére és a gyógyítás minőségére súlyos volt: orvosok és ápolók sokaságát kényszerítette pályaelhagyásra, migrációra, törte meg életüket, vette el hitüket és rombolta egészségüket.