A közösségi jog szabályainak átültetése tekintetében Magyarország a csatlakozás óta folyamatosan az egyik legjobban teljesítő tagállam - összegzi az Európai Ügyek Hivatala azt EU-ban számokkal is igazolt megállapítás lényegét. A múlt évi adatok szerint hazánk, Litvánia és Dánia után a harmadik legkisebb transzpozíciós deficittel, kiemelkedően teljesített. Az Európai Bizottság megállapítása szerint Magyarország átültetési hiánya 0,7 százalék, ami azt jelenti, hogy 2005. végén lejárt átültetési határidejű 1635 belső piaci irányelv közül csak 12 nem történt meg.
Az értékelés, melyet Györkös Péter, az Európai Ügyek Hivatala elnökhelyettesétől ismerhettünk meg egy március 7-i rendezvényen a Miniszterelnöki Hivatalban, ugyan valóban a jogi kötelezettségek teljesítéséről szól, ám arról mégsem, hogy egyfajta hatóságként akarná számon kérni Brüsszel a tagországokon a szabályok adaptálását. Az EU egységes belső piaca akkor képes hatékonyan működni, ha a lehető legegységesebb a tagok jogértelmezése és a végrehajtás. Ugyan létező procedúra a kötelezettségszegési eljárás, de mire bírósági ügyek keletkeznének, addigra sokféle mód kínálkozik a párbeszédre, a pro és kontra érvelésre. Az első ilyen "ügycsoport" az, amelyik a közösségi jogszabályok átültetésének hiánya miatt indított eljárásokat tartalmazza, a második pedig a tartalmi típusú kötelezettség-szegések kategóriája. De ezt a stációt mindenképpen megelőzi az, hogy az Európai Bizottság egyáltalán informális módon tájékozódik az adott ügy hátteréről az adott országban. Ha itt és így nem jutnak egyről a kettőre, kerül csak sor egy bonyolult egyeztetési folyamatra és annak végeredményeként arra, hogy a főigazgatóságok állást foglaljanak az adott ügyben, hogy végül az Európai Bizottság kollégiuma elindítsa a kötelezettségszegési eljárást, s postázza a hivatalos felszólítást. Itt fogalmazódik meg az értelmezés arról, hogy a tagállam jogszabályai a konkrét témában miért nincsenek összhangban a közösségi joggal. A tagállamnak ilyenkor az a dolga, hogy két hónapon belül választ küld. Ekkor kerül sor a kapott információk értékelésére, s sok esetben az ügy lezárására. És persze lehet folytatása is az ügynek, ekkor mindenféle eljárási szabálynak eleget téve a kollégium indoklással ellátott véleményt ad ki, mert nem tartotta elegendőnek a megelőzőleg kapott információkat. Ekkor megint két hónapnyi válaszolási ideje van a tagországnak. Ekkor, ha még mindig folytatandónak minősül az ügy, indul meg a tényleges bírósági eljárás, s az indoklással ellátott vélemény "megy át" egy másik kategóriába, azaz válik keresetté.
A bírósági eljárás azt célozza, hogy megállapítást nyerjen a közösségi jog megsértését. Ha az összhang hiányát mondják ki, akkor a tagállamnak módosítania kell a szabályait. Ha - rendszerint évek elteltével - nem teljesíti ebbéli kötelezettségét a tagállam, akkor az Európai Bizottság ismételten eljárást indít. A második körben már nem az összhangra kérdeznek rá, hanem arra, hogy az adott ország mit tett azért, hogy meglegyen az ítélettel az összhang. Ennek a folyamatnak a vége lehet az elmarasztalás és alkalmasint a pénzbírság. Eddig két esetben jutott el idáig a bíróság, igaz, újabban az Európai Bizottság agresszívabbá vált a közösségi jog kikényszerítése érdekében, s elképzelhető a több elmarasztaló ítélet is. Az aktuális statisztika: 1500 kötelezettségszegési eljárás van folyamatban.
A tagországoknak kötelezettségük az irányelveket határidőre átültetni, azaz nemzeti jogszabályt kell elfogadniuk, illetve bejelenteniük. Ez utóbbi ma már informatikai eszközökkel megy végbe. A tartalmi - értelmezési - ügyek egy részénél ténylegesen vizázik egymással Brüsszel és több, vagy éppen valamennyi tagország. Ilyen például a bioüzemanyagok közlekedési célú felhasználásának irányelve, lefektetve, hogy a tagországoknak el kell érniük a 2 százalékot, illetve engedi, hogy eltérjenek a mértéktől, amennyiben bizonyos körülmények azt indokolják. De mert az irányelvben az nincs leírva, hogy az indoklást el is kell fogadni, ezért több mint 15 ország ellen eljárás indult.
