Büszkék vagyunk a magyar találmányokra, kis hazai műhelyek világhírű eredményeire, ugyanakkor mégsem támogatjuk igazán az innovációt. Szívesen beszélünk arról, hogy a hazai kis- és középvállalkozások (kkv) egyedi ötletekkel találják meg a multinacionális nagyvállalatok által ki nem töltött piaci réseket, a tények és adatok szerint azonban a teljes innovációs lánc – az új termék vagy szolgáltatás ötletétől annak sikeres piacra viteléig – csupán 400-500 kkv-nél van meg, vagyis e cégek mindössze 2-3 százaléka kiemelkedően innovatív. Ez utóbbi a fejlett európai országokban 15-20 százalék.

Kormányzati kérésre

Az innovációval kapcsolatban idézhetünk a magyarországi helyzetet borúlátóan tükröző, és kevésbé aggasztó adatokat, ezekre sor is kerül majd. Ám a lényeg, hogy miközben egyáltalán nem túlzás az ország és a magyar gazdaság versenyképességét az innovációhoz kötni, a szavakon túl vajmi kevés történik az innovációs folyamatok sikeressége érdekében.

Egy kis lépés lehet előre a Magyar Innovációs Szövetség konkrét javaslata az innovatív vállalkozások támogatására. S bár ezeket Medgyessy Péter (ekkor még) miniszterelnök és Draskovics Tibor pénzügyminiszter amerikai látogatása után, a kormány felkérésére még a nyár elején dolgozta ki a szakmai érdekképviselet, egyelőre nem kaptak érdemi választ – tudtuk meg dr. Pakucs Jánostól, a szövetség elnökétől. Tehát a javaslat lényege: különböző forráskedvezmények az innováció ösztönzése érdekében.

Az innovációs szempontból egyelőre még inaktív kkv (a 75 százalékuk ide tartozik) aktivitását segítené, ha a fejlesztői tevékenységért, jövedelemben részesülő szellemi alkotásokért járó szerződi díjak járulékmentessé válhatnának, illetve 50 százalékos személyi jövedelemadó kedvezményben részesülnének. Továbbá, ha a k+f és iparjogvédelmi kiadások teljes mértékben leírhatók lennének az iparűzési adó alapjából. Illetve ha a belföldi és európai uniós innovációs pályázatok nyertesei kamatmentes bankhitelt kaphatnának az előfinanszírozáshoz. És végül, ha az iparjogvédelem körébe tartozó szellemi alkotások külföldi védelmét szolgáló szabadalmaztatásra a tavalyi támogatásnál több állna rendelkezésére a pályázati irodának.

Az innovatív kis- és középvállalkozások (a feldolgozóiparban a 20-25 százalék ilyen, a szolgáltatásokban a 15 százalék) számára a fentieken túl komoly kedvezményt jelentene, ha a k+f és iparjogvédelmi kiadásaik 300 százalékát levonhatnák a társasági adóalapjukból. Ha a k+f munkakörben felvettek három éven keresztül járulékmentesen kaphatnák meg bérüket. Ha az ilyen cégek 30 százalékos társaságiadó-kedvezményt kapnának, ugyancsak három éven át, de 50 millió forint éves határig. S ha az innovatív kkv-ba kockázati tőke befektetők 50 százalékos forrásadó kedvezményben részesülnének.

A kiemelkedően innovatív kis- és középvállalkozások (vagyis amelyek éves árbevételük több mint 10 százalékát költik k+f-re, illetve spin-off vagy három évnél nem régebbi high-tech vállalkozások, és a tulajdonosi körükben meghatározó a magántőke) számára az innovációs szövetség további kiemelt kedvezményeket javasolt, mint például a pályakezdő kutatók bérének három éves járulék- és szja mentességét, illetve három évre társasági adómentességet.

Dr. Pakucs János szinte biztos abban, hogy javaslataikat teljes egészében nem fogadja el a kormány, ám bízik benne, hogy egyes részeit igen. Hiszen az egész sem jelentene komolyabb megterhelést a költségvetésre – állítja a szövetség elnöke.

A fő baj a forráshiány

Néhány jellemző adat: a gazdasági fejlődés 42-44 százaléka köszönhető ma Magyarországon az innovációnak. Hogy ez mit jelent? Miután a gazdasági növekedés és az innováció közötti kapcsolat mérésének könyvtárnyi szakirodalma van, összehasonlításul: ez az arány az USÁ-ban 65-70, az EU fejlett országaiban 65-70 százalék. Van tehát hova fejlődnünk. A kis- és közepes vállalkozásoktól származik ugyanakkor a GDP növekedésének a 65-80 százaléka a világban, és miközben ebben a szektorban használják fel a k+f kiadás 15-20 százalékát, ők fejlesztik ki a legfontosabb tudományos-technikai újdonságok 65-70 százalékát. Visszatérve ismét Magyarországra: a kkv közelmúltbeli fejlődése itt is vitathatatlan, többségük azonban a vállalkozás vezetőinek a megérzéseire alapozza jövőjét, és nem elemzi a piaci változásokat.

A magyar vállalatok – nem meglepő módon –a forráshiányt minősítik az innováció alapvető gátjának, és jó néhány esetben ítélik szűkösnek a k+f kapacitásokat. A Magyar Innovációs Szövetség elnöke is úgy ítéli meg, hogy mindkettő igaz. Hiszen például míg 1989-90-ben a GDP 2 százalékát fordítottuk kutatás-fejlesztésre, ez egészen 1998-ig folyamatosan csökkent, amikor is elérte a 0,67 százalékos mélypontot. Majd 2002-re 1,01 százalékra nőtt, viszont a legfrissebb adatok szerint tavaly már ismét csökkent, 1,094 százalékra. Ezen tények ismeretében tehát vajon mennyire vehető komolyan az a kormányprogram, hogy 2006-ben a GDP 1,6 százalékát kell az innovációra fordítani, illetve, vajon reálisan teljesíthető-e 2010-re az Európai Unió programjában szereplő (melyhez csatlakoztunk) 3 százalék?


Bővebben a Piac és Profit 2004. szeptemberi számában