Az erőforrásszegény magyar gazdaság legfontosabb inputját a munkavállalók jelentik. Olyannyira így van ez, hogy például Pogátsa Zoltán közgazdász, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára szerint egyenesen az lenne üdvözítő, ha az IMF a humánerőforrás fejlesztését kérné hazánktól a hiteltárgyalások során. A versenyképes munkaerő képzésének kiemelten fontos a szerepe a fejlődésben, a kiváló humánerőforrás pedig a befektetők számára is vonzó tényező. Kitűnő példa erre Svédország, amit a magas adók ellenére is a befektetésre ajánlott kategóriákba sorol az üzleti világ. Bartha Attila, az MTA Politikatudományi Intézet kutatója felmérések alapján állítja, hogy Magyarországon sem a magas adószint elrettentő a befektetők számára, hanem a humánerőforrás romló állapota, amit csak fokoz majd, hogy csökken a fejlesztésére fordított összeg. (Foglalkoztatási helyzetképünket itt olvashatja.)
A munkaerő versenyképességének fejlesztésében az államnak, a vállalkozásoknak és a munkavállalóknak is részt kell vállalniuk. Az állam feladata mindenekelőtt az, hogy a szak- és felnőttképzés feltételrendszerének alakításával biztosítsa vagy ösztönözze a gazdaság igényeihez rugalmasan alkalmazkodó képzéskínálatot. Ösztönözze a vállalkozásokat arra, hogy munkavállalóik képzését megtérülő befektetésnek tekintsék, a munkavállalókat pedig arra, hogy vállalják a képzésben való részvételt annak érdekében, hogy képesek legyenek a társadalmi és gazdasági változásokhoz alkalmazkodni - áll a májusban elfogadott, a Széll Kálmán Tervben és a konvergenciaprogramban már felvázolt strukturális átalakítások végrehajtási folyamatát tartalmazó Magyar Munka Tervben.
A versenyképes tudást nyújtó és a gazdaság igényeihez igazodó szakképzés megteremtése érdekében a kormány együttműködési megállapodást kötött a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával, amely ez alapján a gazdaság egyik fontos szereplőjeként maga látja el a szakképzéssel kapcsolatos feladatok egy részét. A kormány szerint fontos visszaállítani a szakképzés és az ezáltal megszerezhető tudás presztízsét, az iskolarendszerű szakképzés struktúráját, finanszírozási rendszerét, szabályozását úgy kell alakítani, hogy az a jelenleginél sokkal hatékonyabban szolgálja a gazdaság és a társadalom igényeit - áll a dokumentumban, ahogy az is, hogy a szakképzés mellett a felnőttképzést is új alapokra kell helyezni ahhoz, hogy az megfelelő keretet jelentsen az egész életen át tartó tanuláshoz. (A hazai foglalkoztatási helyzetről beszélt az MSZOSZ és a KISOSZ elnöke. Beszámolónkat itt olvashatja.)
Az oktatási rendszer átalakítása, az iskolakötelezettség korhatárának leszállítása, valamint a közismereti tárgyak oktatásának csökkentése a szakképzésben azonban a rugalmasság helyett sokkal inkább a röghöz kötés irányába hat. Bár Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egy nyilatkozata szerint a kosárfonáshoz nem kell ismerni az Excelt, talán mégis jobb lenne nem kihagyni. Ha ugyanis versenyképes, önálló, támogatásra nem szoruló, saját piacán megélni képes, rugalmas és innovatív vállalkozások leendő vezetőit akarjuk kiképezni, ahhoz a magas minőségű szakmai tudás mellett éppen az alapvető, a mai kor általános műveltségébe tartozó kulturális, digitális, kereskedelmi és még számos más ismeret elsajátítására van szükség.
A felsőoktatási rendszer átalakítása valószínűleg továbberősíti azt a tendenciát, hogy a fiatalok egyre nagyobb arányban külföldön képzelik el a jövőjüket. Az államilag finanszírozott helyek számának drasztikus csökkentése azt is előidézheti, hogy az elvándorlás már az érettségit követően megindul, azt pedig naivitás lenne feltételezni, hogy a nyugati egyetemeken edződött fiatal munkavállalók a magyar piacon kívánnák kamatoztatni a tudásukat.
