A harmadik feladatunk a lisszaboni folyamattal kapcsolatos: az EU versenyképességét erősítendő, akciótervet kell készítenünk hosszú távra. Döntően a gazdaságra, foglalkoztatásra koncentrálva, természetesen nagy hangsúlyt helyezve a felzárkóztatásra, a szegénység felszámolására, hozzá kell járulnunk Európa versenyképességének erősödéséhez. Mindezen folyamatok és munkálkodások mellett arra is figyelünk, ne csak az unió hasson ránk, hanem mi is próbáljuk meg befolyásolni az unió gondolkodását. A lisszaboni kritériumokkal kapcsolatos gazdasági fejlődés terén Magyarország tette a legtöbbet az elmúlt öt évben a tagállamok között. Továbbra is komoly szerepet kívánunk betölteni ebben a folyamatban.
PP: Csak problémáról hallani az EU-s szereplésünket illetően.
A pályázók között, legyenek azok gazdálkodószervezetek, önkormányzatok, a civil szféra képviselői, több olyan van, akinek nem jut egyből támogatás, min azok, akik első próbálkozásra sikeresen igényelnek közösségi forrásokat. Nehéz most még meggyőzni a veszteseket: ugyan nem nyertek, de a következő években megtöbbszöröződik az esélyük. A nyerteseknek pedig bonyolult pályázati eljárásban sok feltételnek kell megfelelniük, rengeteg garanciát igazolniuk, s hosszú ideig kell előfinanszírozniuk a projektet, majd még hosszabb ideig kell megfelelni a kiírásoknak.
PP: A deklarált számadatokból megtudhattuk, hogy évről évre megduplázódik, de inkább megháromszorozódik a pályázati forrás, s a második NFT már hét-nyolcszorosára növelt pénzekhez jutást ígér. Mikor lesz ennek érezhető hatása a közhangulatra?
BE: Már most is vannak nagyon szép eredmények, megvalósult beruházások, amelyekről többet kellene tudniuk az embereknek. Leginkább az infrastruktúra, az oktatás, képzés és foglalkoztatás területén tapasztalható előremozdulás. De életünk minden részére érzékelhetően kiterjedő hatása az európai uniós támogatási pénzeknek a 2007-től kezdődő pályáztatások után, 2008-2009-ben lesz. Előbb-utóbb eljutnak a tudatunkig a sikerek. Az emberek majd végre arról is beszélnek, hogy átadták az új iskolát, megépítették a sok gondot megoldó utakat, elkészült a sportpálya, tisztább lett a vizük stb.
PP: Rossz a kommunikáció? Vagy mi az oka az elégedetlenségnek?
BE: Az a probléma, hogy az elmúlt évtizedekben elvesztették az emberek a hitüket, szorongóvá váltak. Nehezen hiszik el, hogy a holnapjuk jobb lehetőséget ígér. A negatív társadalmi hangulat megváltoztatása komoly munka lesz. Alapjaiban a kézzelfogható eredményekre támaszkodva el kell tudnunk adni az embereknek a biztos jövő ígéretét. Készül a koordinált kommunikációs terv, amelyet a partnerségre alapozunk. Be szeretnénk vonni az embereket a jövő tervezésének fázisába, hogy a megvalósításban már tudatosan vegyenek részt.
PP: Hogyan állunk Brüsszelben a pénzekről folyó tárgyalásokkal?
BE: Biztosak a pozícióink. Évi 1200 milliárd forint támogatás felől már nyugodtak lehetünk. A közvetlenül az EU-hoz kapcsolódó pénzek összességében hét évre 8000 milliárd forintot tesznek ki. S akkor még nem beszéltünk a külföldi befektetések nagyságrendjéről. Természetesen nagy csaták folynak a támogatások elosztása körül. Két nagy csoport feszül egymásnak, de már nem sokáig. Két-három hónapon belül véglegesíteni kell a sarokpontokat, mert 2006 végéig el kell készíteni a rendeleteket, eljárási rendeket, s indulnia kell 2007 januárjában az új pénzügyi évnek, s a pályáztatásoknak nemzeti szinten is. Nyilván a nettó befizető országok, mint Franciaország, Németország, Hollandia, Anglia, Ausztria és Svédország, azt szeretnék, ha a leginkább rászoruló nemzetek kapnák meg a pénzt. Egyikük sem gondolja, hogy Magyarországnak kevesebb járna.
Folytatás itt.
