A megkérdezettek több mint fele Budapestet választaná lakóhelyéül, főként azok, akik sosem éltek más településen. Pest megyei településre a megkérdezettek közel negyede költözne szívesen: főként azok, akik éltek már valamely Pest megyei településen, míg vidéki nagyvárosba a válaszadók 6, vidéki kisvárosba 9 százaléka költözne szívesen.

Ha Budapesten belül kellene lakókerületet választaniuk a megkérdezetteknek úgy, hogy az ingatlanárakat figyelmen kívül hagyhatnák, akkor legtöbben a II., a XIV:, a XI., a XII. és a III. kerületbe költöznének legszívesebben.

Mivel a budapestiek zöme a "zöldbe vágyik", ezért nem meglepő, hogy legtöbben családi házba költöznének legszívesebben, s akik jelenleg is ilyen típusú épületben élnek, azok körében szinte minden válaszadó a családi házat preferálja élethelyéül, s nem is költözne máshová. A budapestiek 13 százaléka kertes, villaszerű társasházban képzelné el jövőjét: míg, régi, többemeletes bérházba a megkérdezettek alig 5 százaléka költözne szívesen.

A megkérdezettek alig több mint negyede tartozik a gyakori lakhelyváltók közé. Kétötödük semmiképpen sem költözne el jelenlegi lakóhelyéről, míg a válaszadók mintegy negyede nyilatkozott úgy, hogy szívesen váltana lakóhelyet. A költözési szándék leggyakoribb indokaként a jelenlegi lakás méretének illetve jellegének kifogásolása állt. Mindenki számára fontos, hogy a környék, ahova költöznének csendes, tiszta, jó levegőjű legyen, jó legyen a közbiztonság, illetve sok zöldterület, park legyen a közelben. Ezen kívül megkülönböztethetünk néhány csoportot, ahol egyéb sajátosságok is felfedezhetőek.

A jellegzetes elvárásokkal bírók között az egyik jól körülhatárolható csoport a nyugdíjasoké, akik különösen csendes, zöld területen szeretnének élni. Ezen kívül elsősorban erre a csoportra jellemző, hogy szívesebben költöznek olyan helyre, amelyet jelenleg is ismernek, esetleg mostani, megszokott lakóhelyükhöz is közel legyen. Szívesen veszik, ha rokonaik is közel élnek hozzájuk. Ha utaznak, elsősorban a tömegközlekedést veszik igénybe a nyugdíjasok, és ezen eszközök közül is előnyben részesítik a kötöttpályás tömegközlekedési eszközöket.

Egy másik csoport a 30-44 éves nők, azaz a jellemzően kisgyerekes anyák, akik elsősorban gyermekeik igényeinek kielégítése miatt "lógnak ki" a sokaságból. Számukra fontos, hogy a környéken, ahova költöznek, legyen játszótér, bölcsőde, óvoda, valamint szabadtéri sportolásra alkalmas terület.

A fiatal férfiak között találjuk legnagyobb számban azokat, akik mozgalmasabb életre vágynak, szívesen veszik, ha lakóhelyük könnyen megközelíthető éjszakai tömegközlekedéssel.

Élet a fővárosban

#page#

Válaszadóinkat - ötfokú verbális skála segítségével - először arról kérdeztük, hogy általánosságban milyennek tartják az életminőséget Budapesten, milyen a fővárosban élni.

Milyen az életminőség Budapesten?

A megkérdezettek több mint kétötöde szerint (inkább) jó Budapesten élni. A válaszadók fele szerint van jó és rossz oldala is, míg egytizedük nyilatkozott úgy, hogy rossz ebben a városban élni. A boltok, üzletek számával, közelségével elégedettnek vallották magukat a megkérdezettek. Budapest szabadidős parkjaival, valamint a játszóterek számával azonban már a közepesnél alacsonyabb volt az elégedettség, hasonlóan a tömegközlekedés megítéléséhez. A budapestiek számára fontos, hogy lakóhelyük biztonságos és tiszta legyen.

Válaszadóink körében vizsgáltuk, hol, mely településen, Budapestnek mely részén élnének legszívesebben, milyen jellemzőkkel rendelkezzen a környék, ahova költöznének, és milyen típusú házban terveznék jövőjüket. Megkérdeztük azt is, hogy milyen szempontok alapján választanának lakóhelyet, lakókörnyezetet, ha most költöznének. A válaszokat spontán módon adhatták meg, valamint megkértük őket arra, hogy ne a lakás vagy a ház minőségére gondoljanak, hanem a környékre, környezetre, ahova költöznének. Ismét megállapíthatjuk, hogy a budapestiek számára leginkább a csendes, jó levegőjű, sok zöldterülettel rendelkező, kertes városrészek a leginkább szimpatikusak, ugyanakkor fontosnak tartják a jó infrastrukturális ellátottságot is, létesítmények közelségét, a jó közlekedési lehetőségeket.

Megvizsgáltuk a budapestiek eddigi területi mobilitását - azaz, hogy eddigi életük során mikor, hányszor és hogyan költözködtek - valamint a későbbiekben mobilitási hajlandóságukat is - azaz szándékoznak-e elköltözni a jövőben jelenlegi lakóhelyükről; ha igen, hova, mely településre, kerületbe, valamint milyen okok késztetik a fővárosiakat, hogy lakóhelyüket megváltoztassák.

Elsőként múltbeli költözéseikről kérdeztük a válaszadókat. Mindössze a megkérdezettek negyede vallotta, hogy a rendszerváltás előtt költözött jelenlegi otthonába: elsősorban az idősebbek (körükben ez az arány 58 százalék) és ettől nem függetlenül az alacsony iskolai végzettségűek a legkevésbé mobilisak. A fiatal középkorúak többségében a 80-as, 90-es években költöztek utoljára, míg a legfiatalabb korosztályba tartozók mintegy negyede (a teljes minta tizede) még sosem költözködött. A megkérdezettek alig több mint negyede tartozik a gyakori lakhelyváltók közé: mindössze 28 százaléka költözött háromnál többször a válaszadóknak. A jelenleg Budapesten lakók több mint fele élt már eddig vidéken is.

Láthattuk, hogy a budapestiek háromnegyede nem költözött még ebben az évezredben, de közel ennyien, a válaszadók mintegy negyede nyilatkozott úgy, hogy szívesen váltana lakóhelyet, főként a fiatal középkorúak és azok, akik jelenleg lakótelepen élnek. A megkérdezettek kétötöde semmiképpen sem költözne el jelenlegi lakóhelyéről, míg további egyötödük inkább nem költözne.

... jó levegő van, sok zöldterület, parkok, tisztaság, biztonság. Legalábbis így nyilatkoztak a budapestiek, amikor mintegy 38 attitűdállítás segítségével próbáltuk mérni, mely tényezők fontosak számukra, ha lakóhelyet választanának. 

Következtetések

A budapestiek nagyobb része elégedett a várossal, a költözések többségét elsődlegesen nem a városi körülményekkel való elégedetlenség motiválja. A családi házas álmokat a tényleges költözések nem igazolják vissza - a budapestiek számolnak a realitásokkal is. A belső városrészek rehabilitációját erősíteni kell, de fokozni szükséges a bekövetkezett változások tudatosítását, a kommunikációt is.