Nem nagyon lehet vitatkozni az ország egyik legjobbnak tartott politológusával, az elmúlt 12 év e gondolatokra bőséges bizonyítékot kínált. A választóknak ráadásul abban teljesen igazuk van, ha véletlenül, valami csoda folytán, egyszer újra Gyurcsány Ferenc győzne, nem történne semmi más, mint Orbán emberei helyére beültetné sajátjait. Ettől pedig az egyszerű polgároknak egy jottányival sem lenne jobb, hisz a rendszer legnagyobb hibája az, hogy a politika túlterjeszkedett minden értelmes határon. Elfoglalták az igazságszolgáltatást, a gazdaságot, a médiát, az egészségügyet, a sportéletet, az oktatást. A civil polgárság, a szakértelem kiszorult minden értelmes pozícióból. A párttagok ezt maguk közt úgy mondják, ha valaki megkérdezi őket helyzetükről: nagy haszon, kis kockázat, ezt jelenti a politikusi pálya Magyarországon.
A politika elképesztő mértékű elhájasodásának másik problémája, amit Hankiss Elemér Széchenyi-díjas magyar szociológus, filozófus fogalmazott meg a rendszerváltáskor, miszerint az országnak egy értelmisége van, amivel arra utalt, hogy e társadalmi csoport megosztásával hihetetlen szellemi zuhanás következhet be. Ezt jól példázza a Schadl-ügy. Ma egyetemi oktató, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke lehetett egy olyan ember, akinek szellemi képességei, kommunikációja - lehallgatott telefonbeszélgetései alapján - talán még az érettségizett ember nívóját sem érik el.
Csak látják, hogy velem nem bírnak, és akkor nekiállnak, hogy kimennek hozzád faszszopóskodni reggel 6-kor. Ahelyett, hogy felhívnának telefonon, hogy hol van. Basszák tele a büdös kurva anyjukat!
A magyar értelmiségnek ma a legalsó rétege megy el a politika szolgálóleányának, a többiek külföldön, vagy multinacionális vállalatoknál keresik a boldogulást. Lásd Karikó Katalin esete, aki egyedüli magyarként szerepelhet a világ 100 legbefolyásosabb emberét tartalmazó listán. Schadl György példájában nem a gátlástalan korrupció, az ellopott milliók a legfájóbbak, hanem az a minta, amit képvisel.
Török Gábornak, aki önmagát úgy illeti, miszerint a józan ész pártján áll, teljesen igaza van abban, hogy ebben a politikai keretrendszerben nincs, nem lehet sikeres megoldást találni. Ezért egyetlen út maradt, a keretrendszer megváltoztatása, vagyis vissza kell szorítani a politikát a közéletben az őt megillető helyre. Újra teret kell engedni a szakértelemnek, a civil polgári életnek. Olyan döntéshozói helyeket kell létrehozni újra, amelyekben nincs, nem lehet helye párttagoknak és karrierutat, perspektívát adnak a független szakértelemnek. Mit keresnek például sportegyesületek élén olyan politikusok, akik életükben nem versenyeztek az adott sportágban? Jelenleg a 12 NB I-es fociklub élén mindössze egyetlen függetlennek nevezhető szakember található a belső közvélemény szerint.
Az MSZMP idején mondta sok édesanya, fiam, ha karriert akarsz, lépj be a pártba. Most ugyanezt mondják, némi kiegészítéssel, lépj be valamelyik pártba, vagy menj el külföldre. A keretrendszer megváltoztatása több fontos lépés megtételének lehet az eredménye. E lépéseket sorra szavazásra bocsátjuk, hogy megtudjuk, egyáltalán van-e igény az itt élőkben sorsuk, életük jobbítására. Első lépés a köztársasági elnök közvetlen választásának ügyéről szól. E kérdés 1989-ben, a „négyigenes” népszavazáson már egyszer terítékre került. A szavazás érvényes és eredményes lett. A köztársasági elnök megválasztásáról szóló kérdés eredménye a legszorosabb a magyar népszavazások történetében, csupán 6404 szavazat (0,15 százalék) döntött. Ez is csak úgy eshetett meg, hogy az akkori legnagyobb ellenzéki párt (MDF) a szavazás bojkottjára szólított fel, némi szokásos magyaros belpoltikai csűrcsavarást követően. Vélhetőleg nem ez az eredmény született volna, ha nincs a háttérben már akkor is a jellemtelen politikai manipuláció, mert így egyszerűen nem maradt tekintélyes ellenzéki szervezet, mely a közvetlen elnökválasztást ajánlotta volna követőinek. Az elmúlt 33 év tapasztalata alapján azt mondhatjuk, ezt a kérdést tehát most érdemes és szükségszerű ismételten feltenni.
