A jelentés szerint Európában már azért is megkülönböztetés érhet valakit, mert idegen-hangzású a neve, míg a bevándorlók és a romák sokszor szenvednek hátrányt a bérlakások kiutalásánál, és nem indulnak egyenlő esélyekkel az oktatás terén sem. A jelentés adatai azt mutatják, hogy a rasszista bűncselekmények és erőszakos cselekmények száma 2006 óta több tagországban is emelkedett.

A szükséges adatok begyűjtése ugyanakkor nehézkes és az ügynökség szerint csak 11 EU-tagállamban lehet trendeket kimutatni. A rasszista bűncselekmények száma Dániában, Németországban, Franciaországban, Írországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Finnországban és Nagy-Britanniában növekedett, míg Ausztriában, Csehországban és Svédországban csökkent. A fennmaradó tagállamok csak hiányos adatokkal rendelkeztek az ilyen típusú bűncselekményekről, míg Ciprus, Görögország, Olaszország és Spanyolország egyáltalán semmilyen adatot nem szolgáltatott.

Anastasia Crickley, az ügynökség munkatársa úgy fogalmazott, hogy egyértelmű bizonyíték van a rasszista erőszak és diszkrimináció jelenlétére és növekedésére az EU egyes részein. Az ügynökség szerint az EU-tagállamok által elfogadott egyenlő bánásmódról szóló szabályozás ugyanakkor, lassú, de pozitív változást eredményez.

Az EU 2000-ben fogadta el az egyenlő bánásmódról szóló irányelvet, amely tilt mindennemű etnikai és faji diszkriminációt. Az alapvető jogokat védő új egyezmény, az Alapjogi Charta pedig az Európai Alkotmányban is szerepelt. Az EU új alapszerződésbe történő beemelését - és jogilag kötelező hatályát - London nem fogadta el, így a charta végül nem szerepel majd a Reformszerződés törzsszövegében, csak hivatkoznak rá. Ezzel a dokumentum jogi kikényszeríthetősége megmaradt, de az Egyesült Királyság az alku értelmében kimaradási lehetőséget kapott ennek joghatályos végrehajtásánál.

Az Európai Alapjogi Ügynökség márciusban kezdte meg működését Bécsben.

forrás: Jogifórum.hu