Gyakorlatilag mindenki hallott róla, és bár sokaknak okozott kisebb-nagyobb problémát, a többség egyet is ért vele - röviden így foglalhatnánk össze a budapestiek viszonyát az április 7-ei BKV-sztrájkhoz. A munkabeszüntetést még a BKV-t naponta használók sem kifogásolták, noha közel kétharmaduk mondta azt, hogy sztrájk jelentősen akadályozta őket a napi teendőikben. Ráadásul a fővárosiak többsége lélekben arra készül, hogy az elkövetkező hetekben rendszeresen le fog állni a tömegközlekedés a fővárosban.

Az egyetértés valószínűleg elsősorban abból adódik, hogy a legtöbben úgy tudják, hogy a BKV-sok a járatritkítások ellen tiltakoznak - a többi okot ennél jóval kevesebben említették. Márpedig éppen a járatok sűrűsége az, amivel a fővárosi tömegközlekedést illetően a budapestiek még úgy-ahogy elégedettek és egy általános járatritkítás lenne számukra a legkevésbé elfogadható megoldás a közlekedési vállalat pénzügyi helyzetének javítására.

A potyázók elleni keményebb fellépésen túl a budapestiek leginkább azt támogatnák, hogy ha azok a főváros környéki települések is hozzájárulnának a vállalat költségeihez, ahova jár a BKV. A budapestiek szerint a BKV költségeinek minden 100 forintjából 13-at a környező településeknek kellene fizetniük. A főváros bő egynegyednyinek gondolt hozzájárulásán érdemben nem változtatnának a budapestiek, viszont a jelenleg feltételezett 47 százalékról 36 százalékra csökkentenék az utasokra hárított terheket, miközben 24 százalékra növelnék a központi támogatás mértékét. Az más kérdés, hogy ennek a forrásáról már megoszlanak a vélemények: önmagában sem a más területekről való átcsoportosítás, sem az újabb állami adóságok vállalása nem számít népszerű felvetésnek.