Járványszerűen terjedne a hiperaktivitás?
Ahogy a széleskörű propagandának köszönhetően az ADHD egyre divatosabb fogalommá válik, néhányan hajlamosak megfeledkezni egy igen fontos dologról. Az ADHD-ra a pszichiátria a mai napig úgy tekint, mint agyi fejlődési rendellenességre, amely a gyerekeknek (és felnőtteknek) odafigyelési és viselkedési problémákat okoz. Mégis: akárhányszor állítják fel ezt a diagnózist, minden alkalommal elmaradnak azok a vizsgálatok, amelyek a betegség agyi eredetét igazolni tudnák akár a legcsekélyebb mértékben is. A pszichiáter a pácienssel teszteket töltet ki, kérdéseket tesz fel neki és a környezetében élőknek – gyerekek esetében pl. szülőknek és tanároknak –, majd ezek alapján eldönti, hogy páciensének agyi rendellenessége van.
És talán éppen azért, mert sokak számára az ADHD már szinte hétköznapi dolognak tűnhet, a legtöbb esetben meg sem próbálnak utánajárni, hogy vajon tényleg agyi probléma állhat-e a háttérben.
Úgy tűnik, nem a hiperaktivitás terjed járványszerűen, hanem a diagnózis.
Nem vizsgálják ki a lehetséges testi vagy lelki okokat
Az olyan általános tünetek, mint a figyelemhiány, a túlzott mozgásigény vagy nyugtalanság, illetve a türelmetlenség és az önkontroll hiánya mögött pedig igen gyakran állhatnak testi vagy lelki tünetek is, melyek a mai pszichiátriai diagnózisok árnyékában jellemzően felfedetlenül maradnak.
A mentális egészségügyben történő jogsértések feltárására szakosodott szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány az elmúlt évtizedek során számos olyan esettel találkozott, ahol a hiperaktívnak ítélt gyermekről kiderült: régóta fennálló testi probléma miatt „nem fér a bőrébe", és ezek a tünetek rendeződtek is, amint megkapta rá a megfelelő (orvosi, nem pszichiátriai) kezelést.
