Ha ironikusak akarnánk lenni, akkor ehelyütt annyival letudnánk a bekövetkező változások bemutatását, hogy megtörtént az, amit az Orbán-kormány még 1999-ben eltervezett. Az akkori kormányfő be is jelentette évértékelő beszédében, hogy nekilátnak az egészségügy teljes átalakításának, továbbfejlesztik az egészségbiztosítás rendszerét, azaz tényleges biztosítási szisztémát alkalmazva kiűzik az államot addigi mivoltában az egészségügyből, valódi biztosítottakat gyógyítanak majd piacosabb feltételek között, kiszámolva és elszámolva költségeket, lefaragva a pazarlásokat. Talán a szót - verseny - nem használták, csak éppen körülírták, főképp azzal, hogy nevén is nevezték: több biztosítónak terítenek az egészségügy asztalánál. Mindezt egy hosszan kifejtett tervezet is megőrizte az utókornak, az 1998 és 2001 közötti időszak során az egészségbiztosítási rendszer továbbfejlesztését magyarázta a fideszes tanulmány. ("A Kormány az ellátórendszer valamennyi területén szabályozott piaci mechanizmust igyekszik érvényesíteni. Forrásbevonási céllal is szorgalmazza a járulékalapú kiegészítő biztosítási rendszer létrejöttét. Támogatja a díjra épülő üzleti egészségügyi biztosítók és biztosítási szolgáltatások létrehozását. A polgárok biztonságát szolgáló változtatások szükségessége miatt kezdeményezi az ehhez szükséges törvénymódosítást." - Az új évezred küszöbén - Kormányprogram a polgári Magyarországért, 1998-2002)

Azt ugyan tudjuk, hogy az egykori Fidesz-egészségpolitikusokat más fideszes egészségpolitikusok váltották fel, de senki nem mondta, hogy rossz, alkalmatlan, megvalósíthatatlan programot dolgoztak ki saját maguknak. Az más kérdés, hogy művüket át nem adták a mai kurzusnak, s az is más kérdés, hogy amit az SZDSZ - és időnek utána koalíciós társa, az MSZP - kimunkált, leginkább csak elveiben hasonlít az Orbán-kormány szüleményéhez. Azaz: több piaci elemet, tényleges biztosítást, nyomon követhető, valós árak szerint megfizetett szolgáltatást, a betegek felértékelődését, s a gyógyító helyek számára fontossá válását - praktikusan: versenyzésük alanyaivá tételét - vették célba. (Itt elolvashatja, mint gondoltak a pártok képviselői az egészségügyről a 2006-os választások előtt...)

A lényeg az, hogy felállhatnak a lakosság társadalombiztosítási befizetéseinek megszerzéséért hadba szálló biztosítók, három-négy-öt, vagy akár több is, a terep pedig az összes hazai megye, egy-egy területi egységet alkotva. A koalíciós egyeztetés végeredményeként ezt a megoldást találták ki, azaz kompromisszumra jutottak, hiszen voltaképpen egy harmadik utat választottak. Éppen egy hete arra mondtak igent a koalíció politikusai, hogy a rendszer alapegysége a megye lesz.

A 22 területi egységből 18-at tesznek ki a megyék, 4-et pedig a közép-magyarországi régió. A tervek szerint a törvény január 1-én lép életbe, a biztosítók számára a pályázatokat februárban írják ki, kéthónapos határidővel, a tagtoborzás pedig ezt követően indulhat. Voltaképpen a legkevesebb "reklámot" a legérdekesebb információ kapta, a jogi szabályozás arról is szól majd, hogy a biztosítók számára bevezetnek 2-3 százalékos profitkorlátot is. Arra pedig egyelőre csak tippelnek a politikusok, hogy az első időszakban a lakosságnak maximum 25 százaléka él majd a lehetőséggel és választ magának biztosítót. Azaz a nagy többség marad "érintetlenül" ott, ahol és ahogy van, praktikusan minden úgy folytatódik számukra, mint ahogy eddig volt.

Az egyik fontos újdonság tehát az lesz, hogy nem is annyira biztosítási, mint inkább befektetési tevékenység lesz az, amit több biztosítós modellnek kereszteltünk. Többé-kevésbé arról szól majd a szisztéma, hogy a befektető pénzügyi szolgáltató - praktikusan biztosító -  betesz pénzt az egészségügyi vállalkozásba, haszna pedig nem a nem ellátásból, hanem a tb-befizetéseken keresztül megfizetett szolgáltatásokból lesz, de csak akkor, ha lehetőséget talál az  ellátás költségein komoly mértékben megtakarítani. (Egy májusi felmérés alapján a megkérdezettek többsége, még az ellenzékiek is, támogatták a több-biztosítós modell bevezetését...)

Tény, a tényleges tb-fizetővel köteles szerződést kötni a biztosító, ebbéli kockázata nem a páciensnek lesz, hanem a befektető vállalkozásnak. Mivel pedig érdekelt abban, hogy a beteg forgalmat generáljon, nem lesz érdeke csak az egészségesekkel szerződni, sőt. A lakosságnak pedig az a döntési jog adatik meg, hogy évről-évre tovább lépjen, ha az eredetileg választott - vagy éppen a jövő évi nyitánykor készen kapott - szerződő partnere szolgáltatásaival nem elégedett.

Egyelőre közvetett bizonyítékokkal lehet csak igazolni azt, hogy a gyógyítás intézményeinek az őket is minősítő, a tőlük a pácienseknek vásárolt szolgáltatásokat alig valamivel drágábban, mint a valós bekerülési költség megvásárolni hajlandó üzleti biztosítók jobb partnerek lehetnek, mint a mai állami társadalombiztosítás. Az ugyan igaz, hogy a teljesítménykorlátok és struktúraátalakítások is javában folynak, tehát a kép most még egyszerűen nem tiszta, mégis megjelent a piacon egy komoly léptéket képviselő ügyfél. Egy vállalat, amelyikbe nem hétköznapi módon az EBRD 4 millió eurós befektetéssel kisebbségi tulajdonosként beszáll. (Itt elolvashatja, hogy működik a rendszer más országokban...)

A Hospinvest nevű - a hazai piacon már előzményekkel rendelkező - cég tudja is, hol a helye a friss forrásnak: a betegellátás színvonalának növelése és a költségek kordában tartása is pénzt igényel, de az is, hogy 15 kórházból álló hálózatot kíván kiépíteni. Hétköznapi nyelvre lefordítva, a maiaknál jobb feltételeket látnak ahhoz, hogy minőségi szolgáltatást nyújtsanak több és több kórházban a pácienseknek, amelyet az üzleti biztosítók meg is tudnak nekik fizetni, mivel ők meg a velük szerződő betegeknek kínálhatnak megbízhatóbb, eredményesebb, kultúráltabb gyógyulást. A képlet ennyire egyszerű, hiszen a roppant szerény haszon - hála a biztosítói oldalnak előírt 2-3 százalékos profitkorlát működtetésének - az, amiért dolgozni hajlandó befektető, szolgáltató, az előbbihez többségi tulajdonosként csatlakozó állam, s ezek együtt igyekeznek olyanná szervezi az egészségügyi ellátás teljes rendszerét, hogy abból kiessen a pazarlás, eltűnjenek a torz árak, látható, számon kérhető gazdát kapjanak a gyógyítás, megelőzés folyamatai, intézményei.

Ha jövőre már az elfogadott jogszabályok szerint működik a biztosítókkal közösen irányított piac, akkor egy dologtól nem kell tartaniuk a változásokat csak megrázkódtatásokkal együtt elképzelő kritikusoknak. Attól nem kell tartaniuk, hogy 24 óra alatt mindent felfordítanak. Legfeljebb a hangulatunk fog javulni, melyet amúgy a betegek nevében nem illik lebecsülni.

A biztosítók, de maguk a rendelők is azon lesznek, hogy időpont-egyeztetések előzzék meg a kezeléseket, s a páciensek tényleg ne kényszerüljenek sorakozni, várakozni. Mindenki tudni fogja, hogy milyen ellátásokra, milyen színvonalon jogosult, azaz vagy legalább azt a minőséget kapják, mint eddig, vagy jobbat. Akkor pedig mindenképpen színvonalasabbat, ha a jövőben többletszolgáltatásokat feltételező kiegészítő biztosításokkal is rendelkezik a páciens. De az is jelenthet többet és jobbat, hogy a választott biztosító az eredeti feltételrendszerben kínálja a többet és jobbat, mert azt meg tudja követelni és venni ügyfelei érdekében az egészségügyi partnereitől.

A kormányzat egészségügyi reformot magyarázó zöld könyve szerint eljön annak az ideje, hogy csak akkor fekszünk be kórházban, ha az valóban szükséges. De ha megtesszük, akkor lényegesen jobb körülmények közé kerülünk, mint ma. Ehhez szerkezetátalakítás szükséges, melyhez pénz kell, mégpedig az európai közösség pénze és vállalkozói tőke. Itt tartunk most, illetve kisebb hajcihővel, de a piacosítás egy másik fontos eleme is a birtokunkba került, a gyógyítást, a finanszírozást, a majdani biztosítást is látni, ellenőrizni hivatott fogyasztóvédelem már javában dolgozik. A gyógyítás is számíthat tehát olyan felügyeletre, amilyen képes őrködni a biztosítási verseny tisztaságán, az ellátás biztonságán. Így amikor orvoshoz fordulunk, kórházba fekszünk, műtétre várunk, akkor nem kiszolgáltatjuk magunkat, hanem szolgáltatást veszünk igénybe. Az egészségügyi felügyeletek dolgává tették a kórházak hatékony és szabályszerű gazdálkodásának ellenőrzését, a kórházban nyújtott szolgáltatások minőségét, és informálják az állampolgárokat arról, hogy melyik kórházban milyen minőségű szakmai munka folyik.