- Az új kormányzati struktúrában egy új tárca nélküli miniszteri posztot hoztak létre, amelyet ön tölt be elsőként. Miért volt szükség erre?

- Ez a szervezeti struktúra három területnek üzen, s azt mutatja, hogy ezek fontosak a kormányzati munka szempontjából. Üzen a területfejlesztésnek - azzal is, hogy megszűntek a szervezeti struktúra korábbi áttételei -, a gazdasági tárcától kivált idegenforgalomnak, amely itt lényegesen nagyobb hangsúlyt kap majd, s a lakás- és építésügynek is, amely - óriási gazdasági és társadalompolitikai jelentősége ellenére - az elmúlt egy-másfél évtizedben szinte láthatatlan volt a kormányzati struktúrában.

- Jelent-e változást a régiópolitikában, az ezzel kapcsolatos feladatokban ez az új munkamegosztás?

- A Gyurcsány-kormány sok mindenben mást akar, nem magáért a változásért, hanem azért, hogy jobban menjenek a dolgok, hatékonyabb legyen a kormányzati munka, vagyis hogy az emberekért történjenek a dolgok. Nem véletlenül viseli a kormányprogram azt a címet, hogy Lendületben az ország!, így, felkiáltójellel. Annak ellenére, hogy hosszú ideig dolgoztam a területfejlesztésben, sok mindent látok, amin változtatni kell. Amit legfőképpen szeretnék, hogy ne hagyományos szemüvegen keresztül szemléljük a teendőket.

- Mit ért ez alatt?

- Fel lehet fogni a területfejlesztést egy nagy, elmesélő, leíró történetnek: van szervezet, amely dolgozik, van pénze, amelyet kioszt, és a többi; s ugyanígy lehet szemlélni az idegenforgalmat vagy az építésügyet is. A legfőbb teendők egyike a felzárkóztatás, az esélyteremtés és -kiegyenlítés. Magyarország kis ország, mégis nagyon nagyok a területi különbségek. A területfejlesztés 1996-ban azt a célt tűzte ki, hogy ezeket kiegyenlítse. Sok pénzt ráfordítottunk erre, sok eredményt el is értünk, de csak arra volt erő, hogy a nagyobb különbségek kialakulását megakadályozzuk: az olló nem nyílt tovább, de nem is zárult összébb.

- Ha az elmúlt majd' egy évtizedben nem értünk el nagyobb teljesítményt e téren, akkor miért épp most sikerülne, amikor szűkösebbek a lehetőségek?

- Az európai uniós pénzek robbanásszerűen megnőnek 2006 után. De nemcsak több lesz a forrás, hanem más rend, más logika alapján használjuk fel ezeket. Több tudás áll mögöttünk, komplexebben tudjuk kezelni a területfejlesztést. A második Nemzeti Fejlesztési Terv, a második Európa-terv is új elvek alapján készül, nem konvencionális megközelítésben. A felzárkóztatás fontos eszköze - és így ugyancsak a legfontosabb feladatok egyike - a decentralizáció. Hosszú távon a választott régiókban hiszek, megyei közgyűlési elnökként is a regionális együttműködés híve voltam.

- Ön nem félti a régióktól a megyéket, mint sokan mások?

- A megyék történelmileg óriási értéket képviselnek, de az európai uniós források, a fejlesztések optimális terepe a régió. Igaz, pillanatnyilag nem lehet választott régiókat létrehozni, de ennek egyértelműen politikai okai vannak.

- Belátható időn belül lehet-e eredményt elérni e téren, hiszen továbbra is kétharmados törvényre van szükség a változtatáshoz?

- Ez igaz, de én azt mondom, nem kell ettől megijedni. Például 1996-ban a területfejlesztési törvény csak annyit mondott ki, hogy létre lehet hozni regionális fejlesztési tanácsokat. És mi történt? Versengtünk, hogy ki lesz az első, összetörtük magunkat, hogy alakítsunk ilyen szervezetet, hogy legyen fejlesztési stratégiánk, és kopogtattunk, hogy mikor kapunk hozzá pénzt. Miért ne lehetne most is ezt az utat járni? Például most, a három balatoni megye közgyűlése és a Balatoni Fejlesztési Tanács együttes ülésén is azt néztük át, milyen stratégiai kérdések vannak a régióban. Semmilyen hatáskörünk nincs erre, mégis van súlya, érdekérvényesítő ereje, és legitimációja is, az ilyen közös fellépésnek.

- Akkor tehát a parlamenti buktatók ellenére is optimista a decentralizációt illetően?

- Hiszem, hogy a decentralizáció erősödni fog. Egyrészt azért, mert nem csak a politikai nyilatkozatok szintjén történnek a dolgok. A 2005. évi költségvetés is áttörést jelent a korábbi helyzethez képest: hatvanmilliárd forint decentralizált forrást tartalmaz a régiók számára. De ennél valójában több lesz, mert például a területfejlesztésnek is van erre pénze. Azt is el szeretném érni, hogy a térségekben működő különböző szervezeteket valamilyen módon összehozzuk, mert így a szétaprózott forrásokat - a munkaerő-piaci támogatásoktól az innovációs pénzekig - hatékonyabban lehet hasznosítani. Legyen mindennek, a helyi felhasználásnak is térségi keresztmetszete. Meg kell tenni azokat a kisebb lépéseket, amelyek révén a több irányból, de azonos céllal érkező források a régióban összerendezhetők, összecsatornázhatók. Meggyőződésem, hogy ezek centrumává a területfejlesztési tanácsoknak kell válniuk, amelyek már most is képesek a hasonló döntéseket legitimálni, s amelyekből így kinőhet majd a regionális önkormányzat. A politikának a tervezés során lehet szerepe, a pénzek felhasználása helyben kell történjen. A felzárkózást ezzel a módszerrel lehet megvalósítani.

- Röviden vázolná, hogy az idegenforgalom, valamint az építés-lakásépítés területén milyen stratégiát követnek majd?

- Az idegenforgalom rettentően fontos területe a magyar gazdaságnak. Háromszázezer ember dolgozik itt, miként az építőiparban is, és a két terület együtt a magyar GDP 17 százalékát adja. Markánsabb döntésbefolyásolásra, érdekérvényesítésre van szükség ezen a területen. Fontos, hogy kiválasszunk néhány vivőprojektet, és azokra koncentráljunk. Nem véletlenül került be például a műemlék fürdők felújítása a kormányprogramba, amit 2006-ra szeretnénk elindítani. A költségvetés és a fejlesztések között ugyanis ellentét feszül: az előbbi mindig egy évre szól, az utóbbiak pedig legalább két-három évre előre. Most, eltérően az eddigi gyakorlattól, a kormány arról is dönt, hogy 2006-ig milyen kötelezettségeket lehet vállalni az egyes területeken, vagyis el lehet indítani a fejlesztéseket. A lakásépítés terén pedig nagyon fontosnak tartom a nyitottságot, azt a szemléletet, hogy a harminc évnél fiatalabbak támogatását a mai életmódhoz, szokásokhoz, együttélési formákhoz igazítsuk, s a rendszert bármikor, ha szükséges, rugalmasan megváltoztassuk. Ez a megközelítési mód általában is jellemző kell legyen - hiszen változik a világ, változik az élet -, mert lendületesebb, hatékonyabb, sokkal frissebb munkát eredményez, erőt, energiát szabadít fel. Mindez pedig nagy élménnyel ajándékozza meg a vidéki Magyarországot is. Tudom, hogy így van, hiszen én is vidékről jöttem.

 Ki kicsoda?

Kolber István

1954-ben született a Somogy megyei Orciban. 1978-ban szerzett jogi diplomát a Pécsi Tudományegyetemen, 1983-ban jogi szakvizsgát tett.

1978-1983, majd 1988-1991 között a Somogy Megyei Tanács szervezési és jogi osztályán dolgozott, előadói, majd főelőadói munkakörben, illetve a törvényességi és jogi főosztály vezetőjeként. A közbenső időszakban közigazgatási osztályvezető-helyettes az MSZMP Somogy Megyei Bizottságán. 1998-tól 2002-ig az OTP Ingatlan Rt. dél-dunántúli igazgatója.

1991-től 2002-ig a Magyar Közigazgatási Kar megyei tagozatának, 2001-től a Rómahegyi Baráti Kör elnöke.

1991 óta a Somogy megyei közgyűlés tagja, az 1991-1994-es időszakban alelnöke, 1994 és 1998 között a megyegyűlés elnöke. 1996-1998-ban a Somogy Megyei Területfejlesztési Tanács, 1997-től 1998-ig a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács alapító elnöke.

Az 1994. és az 1998. évi országgyűlési választásokon az MSZP területi listás képviselőjelöltje. A 2002. évi választásokon a Somogy megyei területi listáról szerzett mandátumot. Az idegenforgalmi és a környezetvédelmi állandó bizottságokban kezdett dolgozni, majd az utóbbit felcserélte a területfejlesztési állandó bizottsággal.

2002. szeptember 5-én a Balaton Fejlesztési Tanács elnökévé választották, majd október 20-án ismét a megyegyűlés tagja lett.

2004. október 4-től a Gyurcsány-kormány területfejlesztéssel, lakás- és építésüggyel, idegenforgalommal foglalkozó tárca nélküli minisztere.

Megjelent a Piac és Profit 2004. októberi számában