Eddig elsősorban a nagy cégek jelentek meg hazánkban. Vajon az uniós csatlakozással változik-e a kép, mutatkozik-e érdeklődés Magyarország iránt a francia kis- és középvállalkozások részéről? Többek között erről is kérdeztük Philippe Baudry gazdasági és kereskedelmi tanácsost.

– Várható-e a kisebb francia vállalkozások megjelenése a hazai piacon?

– Az EU-csatlakozás biztos, hogy bátrabbá teszi a francia kis- és középvállalati szektor szereplőit, hiszen jogilag is garantált, hogy az üzlet itt ugyanúgy zajlik, mint a nyugat-európai országokban. Néhány szektorban már kirajzolódtak ennek jelei. Úgy vélem, elsősorban az autógyártásban és az alumíniumiparban lesznek új szereplők. Az idetelepülő francia alkatrészgyártók nemcsak a Suzukinak és az Audinak tudnak beszállítani, hanem a viszonylag közel lévő szlovák és lengyelországi autógyárakba is. A termelési és logisztikai költségek ebben az ágazatban az átlagosnál jóval érzékenyebbek, és ebben Magyarország nagyon versenyképes lehet.

– Létezik-e ön szerint olyan terület Franciaországban, ahol a magyar vállalkozók érhetnének el sikereket?

– Azt gondolom, hogy igen, még akkor is, ha egyelőre nagyon kevés magyar vállalkozó próbálkozott. Pedig lehetőség lenne, különösen az összeszerelés és az építőipar területén. A másik lehetőség az alvállalkozói és beszállítói kapcsolatok kiépítése: például a francia vállalat technológiát ad el a magyar cégnek, és az itteni alacsonyabb előállítási költséggel gyártott terméket ebben a régióban a magyar partner fogja forgalmazni. Van egy budapesti szervezet, az INFH – Iniciatives France–Hongrie, a Francia–Magyar Kezdeményezés –, amely kifejezetten arra szakosodott, hogy a két ország kkv-szektorának együttműködésében segítsen: egyrészt szemináriumokat szervez, másrészt lehetővé teszi a döntéshozók számára, hogy bepillantást nyerjenek a francia kormány kkv-politikájába. Június elején például egy MSZP-s és egy fideszes politikus utazott ez ügyben Párizsba.

– Közismert, hogy a hazai kkv-k közül jó néhányan nehezen tudnak megfelelni az unió támasztotta követelményeknek. A francia tapasztalatok szerint mi a megoldás, hogy ez a könnyen sebezhető réteg megerősödjék, és képes legyen sikeresen működni az új körülmények között is?

– A kulcs a szervezettség és a szakmai szervezetek léte. Franciaországban például maguk a szektor szereplői hoztak létre számos ilyen nonprofit alapon működő szervezetet. Ezek lényege, hogy segítsék az információáramlást a különböző állami és közösségi támogatásokról, pályázati lehetőségekről, valamint hogy erőteljes lobbitevékenységet tudjanak kifejteni. Hasonló módon szerveződtek értékesítési szövetségek is, hogy a kisebbek erősebben tudjanak fellépni a nagyvállalatokkal szemben. Egy biztos: gyorsnak és naprakésznek kell lenniük a szektor szereplőinek. És még valami: a támogatások önmagukban nem segítenek. Szervezettség és hosszú távú stratégia nélkül a kapott pénz kevés a túléléshez. Van egy érdekes gyakorlat Franciaországban, amely talán jól hasznosítható lenne Magyarországon is, ez pedig az ipari övezetek kialakulása. A bútorral foglalkozó cégek például Észak-Franciaországba települtek. Ebben a régióban minden megtalálható, ami egy ágyhoz vagy szekrényhez kell. Az egymáshoz való közelség pedig lehetővé tette, hogy a kisvállalkozások egy-egy alkatrész gyártására szakosodjanak, és ott a lehető legmagasabb minőséget produkálják. Ez lényegesen kisebb tőkeerőt igényel, mint egy komplett termék gyártása, és így a minőségre is nagyobb hangsúlyt lehet fektetni. Az erőteljes specializáció pedig gyorsabb alkalmazkodást tesz lehetővé a kereslet változásához is. A rendszerhez alkalmazkodott az oktatás is: egy-egy régióba az adott szakmához illeszkedő képzés települt.

Összeállításunk a francia-magyar kapcsolatokról a Piac és Profit 2004. júniusi számában!