„Széles körben kipróbált technikákat kínálnak a gyors reakciót követelő gazdasági kihívásokra” – hangzik az egyik meghatározás. Vagy inkább ajánlás, amellyel a Nemzetközi Projektmenedzsment Szövetség – IPMA – június közepi budapesti világkongresszusára felhívták a laikus közvélemény figyelmét. Időközben már túl vagyunk a nemzetközi fórumon, annak kísérő rendezvényein. A közel 200 előadásban a projektmenedzsment szakma nyilvánvalóan hónapokon keresztül értékeli, elemzi, a konklúziókat pedig mindenki saját környezete számára odahaza vonja le. Amint arra mi is igyekeztünk rávenni Szirmai Pétert, a Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem oktatóját, a konferencia szervezésében részt vállaló alapítvány kurátorát.

- A budapesti rendezvényen is megfogalmazódott felvetés kapcsán kérdezzük: a piaci környezet változásainak lehetnek jó, kedvező elemei és fordítva, de a fejlesztési folyamatokba bekapcsolódó projektmenedzsment szakma iránt fizetőképes kereslet a tehetősebb országokban található – mit szól ehhez a világ?

- A felvetés a reálfolyamatok szintjén természetesen jogos. Ugyanakkor a konferencián nem kis részben azok vettek részt, akik akár Keleten, akár Nyugaton olyan nagy projektekkel foglalkoznak, amelyek költségvetésiek, államigazgatásiak, kormányzatiak, alkalmasint szupranacionálisak. Ezért kevésbé vannak kitéve e projektek a közvetlen napi piaci hatásoknak, mint a kisebb, egyszerűbb fejlesztési döntések. A konferencián még a magyar előadók egy része is ilyen jellegű külföldi szerepvállalását ismertette, külföldi projektjeit – akvizícióit - vázolta fel például a Mol is. Voltaképpen a nagy stratégiai döntések – projektmenedzsment jellegű feladatok formájában – nem napi piaci változásokra reflektálnak.

- Piaci léptéktől függetlenül is fontos körülmény lehet, hogy milyen technikákat tud „bevetni”, hol, s főleg kinek a költségén a „szakma”?

- A projektmenedzsment nem egy olyan tudomány, mint például a géntechnológia. Nem az jellemző rá, hogy olyan lenne a tárgya, mint amilyet addig, amíg nem fedeztek fel, nem is létezett. A szisztematikus stratégiai gondolkodás sajátos fogásait ötvözi rendszerbe a projektmenedzsment, s ilyen értelemben arra alkalmas, hogy az egyszerű emberek is – ha a fogásokat megtanulják – úgy tudják alkalmazni, mint a zsenik. Napoleon például akkor is alkalmazta ezeket a praktikákat, amikor még nem létezett projektmenedzsment. E szakmát, tudományát tehát úgy lehet a mai világ nyelvére lefordítani, hogy az egy szisztematikus gazdasági hatáselemző módszertan. Léteznek statisztikai, rendszerelméleti, matematikai fogásai, s többé-kevésbé ezekből vizsgáztatunk, mint tantárgyakból. De már a vizsgák legalacsonyabb szintjén is ott van a gyakorlat kérdésköre, a jelölt a projektmenedzsment nyelvén tudjon levezetni, végig vinni egy projektet.

- Napoleon katona, hadvezér, stratéga volt – ha tetszik, projektmenedzser.

- Nem értek eléggé a védelem-gazdaságtanhoz. A hadseregben anno csak stratégia, meg taktika fogalmakkal találkoztam, de ugyanerre – ha tetszik: projektmenedzsmentre - gondoltak. Én sem véletlenül hoztam fel példaként Napoleont: szerintem is a modern szervezéstudomány onnan indul. Persze ma már tudnivaló, hogy a logisztika a hadsereg egyik központi kérdése, s miért ne lehetne, hogy a katonáknál is használják a projektvezetés fogalmát. A konferencia egyik panelbeszélgetésén László Ervin professzor vetette fel azt a gondolatot, hogy ha az értéktételezést kihagynánk a fogalomrendszerből és csak technikává silányítanánk, akkor korunk legnagyobb projektmenedzsereinek egyike Oszama bin Laden…

- A konferencia egyik szervezője volt a Fővállalkozók Magyarországi Szövetsége tagjaként is működő alapítványuk, az a szakmai háttér, amelyik gondoskodik a projektmenedzsment minősített vizsgáztatók rendszeréről is. Kik a „tanítványok”?

- A Fővállalkozók Magyarországi Szövetsége – húsz éve a projektmenedzsmentet lényegében fővállalkozásnak neveztük – tagja lett a svájci székhelyű Nemzetközi Projektmenedzsment Szövetségnek. Három évvel ezelőtt pedig felmerült, hogy legyen Magyarországon is a nemzetközi szervezet szabványainak megfelelő vizsgáztatási rendszer. Erre hozott létre a Fővosz egy alapítványt – Projektmenedzsment Mesterség Kitűnőségéért nevűt -, amely immáron rendelkezik a nemzetközi szervezettől származó tananyaggal, illetve a vizsgáztatás jogosítványával. A hallgatók ellenszolgáltatás fejében kapják meg a felkészülés anyagait, illetve fizetnek a vizsgáért is, cserébe azonban nemzetközi tudást és jogokat, nemzetközileg elismert bizonyítványt kapnak. Az alapítvány független vizsgáztató szervezet, a vizsgázók különböző kurzusokon tanulnak.

- A fővállalkozás nem hagyományok nélküli Magyarországon sem, a mai világban azonban az IT-val azonosítjuk a projektmenedzsment világát. Okkal él ez az időben és szakmai alapon való kettéosztottság?

- Nem fejlődött vissza az építőipari jellegű fővállalkozás sem. Az igaz, hogy olyan komplex területi-ipari projektek, mint hajdanán Inota, vagy Dunaújváros építése volt például, nálunk már nemigen léteznek. De a világban nagyon is megszaporodtak a különböző nemzetközi fejlesztések. Érdemes a konferencia egyik népszerű témájára utalni, az olimpiára, több görög előadó is ezt a nagy munkát részletezte – jó lenne, ha komplex projektjük időre sikerülne is. Kétségtelenül iparággá nőtte ki magát az informatika, önálló, gyorsan fejlődő szegmens, s ma már – mivel létezik a virtuális világ is – rendkívül komplex terület, „kezelni” kell. De a fővállalkozás és az IT nem egymást kizáró, egymás elleni világok, ellenkezőleg. A lényeg, hogy olyan eszközök birtokába került az emberiség, amelyeknek hatásait technikák nélkül nem tudja „végigpörgetni”. Csak egy példa, ha már egyszer szóba került a hadsereg: projektmenedzsment szempontból kirúgnánk a vizsgáról azt, aki az iraki katonai beavatkozást megtervezte, mert nem számolt bizonyos – nyilvánvaló - hatásokkal.

- „Békeidőben” a gazdasági, üzleti világban projekmenedzsment tevékenységre, szolgáltatásra bizonyos fejlesztések elindításakor van igazán szükség, akkor, amikor a bizonyos feladatok megoldásának „hullámhegyeivel” kell számolni. Vajon az ilyen „váratlan” szereplők megfizetésére, munkajogi „elkönyvelésére” adottak már a feltételek?

- A Nemzetközi Projektmenedzsment Szövetség előtt ma az a feladat áll – a konferencián ez is téma volt -, hogy a pályázatokban, európai uniós projektekben ugyanúgy kellene elfogadtatni a projektmenedzsmentet, mint a minőségbiztosítást. Azaz: jelentsen plusz pontot a bírálati kritériumok során, hogy projektmenedzsment ismeretéről és alkalmazásáról, mint bizonyos szakmai szint eléréséről, papírja van a pályázónak. Magyarországon sikerült előrelépni azáltal, hogy a Nemzeti Fejlesztési Intézet minősített pályázatírói bizonyos feltételek – és vizsgák - mellett megkaphatják a nemzetközi négyszintű minősítés első, D szintű oklevelét. Ugyanis az, amit Brüsszelnek be kell nyújtani pályázatot, az többé-kevésbé projekttervezés is.

- Mi a hozadéka a budapesti világkongresszusnak?

- Számomra módfelett érdekes a legérdekesebb újdonság, hogy a fejlődő országok – Kína, India például – szembe kerülnek a fejlődés komplexitásának problémájával. Számos globális problémához különös módon közelítenek, ugyanis számukra e globális problémák egyben lokálisak is.