Ebben a vonatkozásban eltérés van az EU és az ENSZ statisztikák között, mivel az EU a világ összes külkereskedelmi forgalmába csak az extra-EU forgalmat számítja bele, míg az ENSZ statisztikák a teljes (inta+extra)-EU külkereskedelmet. Ez az eltérés a világkereskedelem egészét illetően mintegy 30%-kal nagyobb volumenű áruforgalmat jelent.

Az Európai Unió tagországai 2002-ben kivitelük 62%-át, behozataluk 60%-át, összes forgalmuk 60,9%-át egymás között bonyolították le. Az intra-EU forgalom aránya legnagyobb a vámunióban kereskedő Luxemburgban és Belgiumban, továbbá Dániában, valamint a viszonylag nem régi tagságú ibériai országokban. Egyébként – Görögország kivételével – mindegyik tagország áruforgalmának több mint felét a közösségen belül bonyolította.



A külkereskedelmi forgalom intenzitása Nyugat-Európában, ezen belül az Európai Unióban rendkívül nagy. A 15 uniós ország aránya a XXI. század elején a világ

- népességéből 6%

- bruttó hazai termékből 20%

- külkereskedelméből 39% volt.

A történelmi fejlődés következtében az unión belül is meglehetősen nagyok az országok közti különbségek. Általában a kisebb és fejlettebb gazdaságokat kötik különösen sűrű szálak a többi ország gazdaságához. A külkereskedelem intenzitását két mutatószám jelzi szemléletesen: az egy lakosra jutó forgalom és a külkereskedelem aránya a bruttó hazai termékhez. Mindkét mutatót rendszerint a forgalom aktív oldalával, a kivitellel szokták jellemezni.

Az EU-tagországok átlagában 2002-ben az egy lakosra jutó export 6800–6900 euró között volt, ami a világátlag több mint hatszorosa. Az uniós átlagot legjobban Luxemburg, Írország és Belgium mutatója haladta meg (3,2–3,5-szerese volt annak), de Hollandiában is 16 ezer eurót tett ki az egy lakosra jutó kivitel, az országcsoport átlagának több mint kétszeresét. Kirívóan alacsony volt ez a szám Görögországban (992 euró) és jóval átlag alatti Spanyolországban és Olaszországban is. (Magyarország egy főre jutó kivitele 2002-ben 3 500-3 600 euró volt, ami a spanyol mutatónál 10%-kal magasabb, az utána következő olasz arányszámnál mintegy 25%-kal alacsonyabb.)

Az áruexport GDP-hez viszonyított aránya a világ egészében 20% körüli, az EU-ban az évtized elején megközelítette a 30%-ot. A tagországok közül e mutató alapján is Görögország aránya a legszerényebb, nem éri el a 10%-ot sem. (Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a szolgáltatásexport aránya itt a legnagyobb, az áruk és szolgáltatások kivitele együttesen a GDP 22-23%.át teszi ki.) Az export bruttó hazai termékhez viszonyított aránya igen magas, több mint 80% Belgiumban és Írországban, továbbá meghaladja a GDP felét Hollandiában is. (Magyarországon 2001-ben 59% volt.) A tagországok túlnyomó részében az arány 20 és 36% közötti.

A külkereskedelem dinamikája

Az Európai Unióhoz tartozó 15 ország összes kivitele 1990-ben 1,2 billió euró volt, 2002-ben 2,6 billió, folyó áron 12 év alatt 2,2-szeresére emelkedett. Volumenben a növekedés kisebb, de ugyancsak jelentős, kb. 58%-os volt, ami több mint kétszerese a bruttó hazai termék ez idő alatt bekövetkezett 26%-os bővülésének. A gyors fejlődés mind az egymás közti, mind a közösségen kívüli forgalomra jellemző volt. Az évenkénti dinamika irányonként eléggé különbözött, de az áttekintett időszak egészében az EU-n kívülre irányuló kivitel mind folyó, mind összehasonlító áron gyorsabban nőtt, mint az egymás közti szállítások.



A behozatal dinamikája mind összességében, mind viszonylatonként valamivel kisebb volt, mint a kivitelé (az összes behozatal értéke 2,05-szeresére emelkedett a vizsgált időszakban), de itt is érvényesült az EU-n kívüli forgalom gyorsabb növekedése.

Az átlagosnál (2,2-szeresnél) gyorsabban növelték kivitelüket – folyó árak alapján – általában a kisebb gazdaságok, közülük is kiemelkedik Írország, amely több mint 5-szörösére – EU-n kívülre 8-szorosára – bővítette kivitelét. Ugyanakkor a négy nagy ország exportjának értéke az átlagosnál mérsékeltebben, kb. kétszeresére emelkedett 12 év alatt.

A 15 tagország közül 13 kivitele gyorsabban nőtt a külső partnerek irányába, mint az egymás közti kereskedelemben. Kivétel Spanyolország és Nagy-Britannia, amelyek ebben az időszakban gyorsabban növelték exportjukat az EU-n belüli, mint azon kívüli országokba.

A kisebb gazdaságok közül Görögország kivitele nemcsak az átlagosnál, de az összes többi tagországénál is mérsékeltebben, folyó áron 12 év alatt 77%-kal nőtt, és az alacsony ütem az EU-n belüli forgalmat jellemezte, amely 14%-kal haladta meg a 12 évvel azelőtti értéket. Az EU-n kívülre irányuló görög export ezalatt megháromszorozódott.

Főbb külkereskedelmi partnerek

Az EU közösségen kívüli külkereskedelmében kiemelkedően a legnagyobb szerepe az Egyesült Államoknak van. Ide irányul az extra-EU kivitel csaknem egynegyede és innen érkezik a külső import egyötöde (2002-ben nem egészen 18%-a). Az USA aránya az EU kivitelében növekvő, 1990-től 2002-ig csaknem 4 százalékponttal lett nagyobb, behozatalában alig változó.

Az exportpiacok második helyén álló Svájc aránya az 1990. évi 11,3%-ról 2002-ben 7,1%-ra csökkent. A behozatalban a második helyen Kína áll növekvő, 2002-ben 8,3%-os részesedéssel. A harmadik helyen mind a kiviteli, mind a behozatali oldalon Japán található, 4,2, illetve 6,9%-os aránnyal. Az említettek mellett további 9 ország éri el az EU kivitelének, illetve behozatalának legalább 2%-át. Közöttük van Magyarország a 9. helyen, az export 2,5, az import 2,6%-ával. Térségünk országai közül ebben a csoportban található még Lengyelország és Csehország, a magyarnál valamivel nagyobb arányszámokkal. Az első 12 ország vette fel 2002-ben az unió kivitelének több mint 60%-át, és ezekből származott behozatalának 63%-a.

Áruszerkezet

Az Európai Unióhoz tartozó országok külkereskedelmi forgalmának legnagyobb és növekvő részét a gépek és szállítóeszközök képviselik. Arányuk az összes kivitelben 1990-től 2002-ig 38-ról 42%-ra emelkedett. Az arány növekedése mind az unión kívüli, mind az egymás közti forgalomra jellemző volt, és a változás mértéke is csaknem megegyezett. A behozatalban ugyancsak a gépek aránya a legnagyobb, 2002-ben 38% volt, ami 1990-hez képest összességében és mindkét viszonylatban a kiviteléhez hasonló irányú, arányú változást jelentett.

A viszonylag egynemű termékeket magában foglaló csoportok közül a vegyi áruk aránya az összes exportban 11%-ról 14%-ra emelkedett. Mind arányuk, mind annak változása hasonló volt a külső és a belső exportban. Nőtt a vegyi áruk súlya a behozatalban is, de szerényebben, mint a kivitelben: 10%-ról 12,6%-ra. Az intrauniós behozatalban az arány és az arányváltozás nagyobb volt (12,1-ről 15,5-%ra), mint az unión kívüli importban.

Az élelmiszerek, italok és dohányáruk 1990-ben az összes kivitel 9,2%-át, 2002-ben 7,7%-át tették ki. Az arány a behozatalban is csökkent, 9,7%-ról 8%-ra. Az unión belüli élelmiszer-forgalom súlya mindkét vizsgált évben valamivel nagyobb volt, mint az unión kívülié.

A nyersanyagok aránya 12 év alatt egy-két százalékponttal csökkent, és 2002-ben az Unió kivitelének 2,5, behozatalának 3,7%-át képviselte. Az exportban az intra-, az importban az extra-EU fogalom aránya volt nagyobb.

Az energiahordozók a kivitelnek 2002-ben 3,5%-át adták, ami valamivel nagyobb arány, mint a 12 ével korábbi, a behozatalnak pedig 8%-át az 1990. évinél valamivel kisebb hányadát.

A forgalom fennmaradó része túlnyomórészt az „egyéb feldolgozott termékek” csoportjába tartozik, amely a gépeken, szállítóeszközökön és a vegyi árukon kívül valamennyi feldolgozott terméket (könnyűipari cikkek, építőanyagok, fekete- és színesfémek, gumigyártmányok, optikai készülékek stb.) tartalmazza. E heterogén csoport aránya nagy, de a vizsgált időszakban 31-32%-ról 26%-ra csökkent, az exportban és az importban egyaránt.

A közösségen belüli forgalom aránya igen nagy az élelmiszerek behozatalában és kivitelében is, továbbá a nyersanyagok és az energiahordozók exportjában és a vegyi áruk importjában.



Áruforgalmi egyenleg

Az Európai Unió tagországainak a külső partnerekkel lebonyolított forgalmában évenként igen változatos nagyságú és előjelű összesített egyenleg látható Az utóbbi évtizedet áttekintve: 1990-ben 50 milliárd eurót megközelítő behozatali többlet alakult ki, a kivitel a behozatal 89%-át fedezte. Ez a következő évben 70 milliárd fölé emelkedett, a fedezeti hányad 85%-ra mérséklődött. A következő évben csaknem 20 milliárddal csökkent a passzívum, majd ezután 6 éven keresztül kiviteli többlet jellemezte az országcsoportot, amelynek összege 1997-ben volt a legnagyobb, 48 milliárd euró. Ebben az évben az export értéke 7%-kal meghaladta az importét. Ez után három évig ismét passzív volt az egyenleg (a legnagyobb 2000-ben, 91 milliárd euró), amit 2002-ben enyhe, 7 milliárdos aktívum követett.

Az extra-EU forgalomban a tagországok közül 1990-től 2002-ig folyamatosan aktív volt az egyenlege Németországnak, Svédországnak és Dániának. Minden vizsgált évben passzívummal zárta külső partnereivel árucseréjét az Egyesült Királyság, Hollandia, Spanyolország, Portugália és Görögország.

Az unión belüli kereskedelemben számos esetben a fentiekhez hasonló előjelű egyenleg a jellemző. Néhány országnál azonban jellegzetes eltérések láthatók: Hollandia és Belgium-Luxemburg unión belüli egyenlege folyamatosan jóval nagyobb összegű aktívumot mutat, mint az extra-EU forgalom passzívuma. Ezzel ellentétben Franciaország és Ausztria külső forgalma túlnyomórészt aktív, közösségen belüli forgalma pedig folyamatosan passzív egyenleggel zárul.

Az összes – külső és belső partnerekkel lebonyolított – külkereskedelmi áruforgalom Németország esetében folyamatosan nagy, és 2002-ben jelentősen megnövekedett (126 milliárd eurós) kiviteli többletet eredményezett. A legnagyobb passzívumot ebben az évben az Egyesült Királyság érte el, csaknem 70 milliárd euróval. A többi ország egyenlege e két véglet között alakult.