Félő, hogy nem vesszük észre, nem fogjuk fel, milyen hatalmas változások közepette élünk. Csak rohanunk, s úgy érezzük, végérvényesen lemaradunk valamiről, a világ elrohan mellettünk. Ha kíváncsiak az okokra és a megoldásokra is, tartsanak velünk! A Piac és Profit elkövetkező számaiban „új gazdaság” címszó alatt a mai ember legfőbb problémájáról beszélünk. A Microsoft Magyarország támogatásával arra keresünk választ, hogy a társadalmi és technikai evolúciós változásokra hogyan reagáljon az ember, elsősorban az üzleti életben részt vevő ember.
Még neve sem volt, amikor beférkőzött mindennapjainkba, s kevesen tudták, mekkora szerepe van abban, hogy úgy érezzük, semmi sem működik már a megszokott módon. Nagy filozófusok tudnak csak felülkerekedni a jelenségeken, csak ők képesek a világot ez idáig mozgató törvényszerűségeket napjaink egyre nehezebben kézben tartható mikro- és makrovilágára alkalmazni. Odáig már régen eljutottunk, hogy társadalmi formaváltozás közepette élünk. Az információs társadalom vagy tudás alapú társadalom a következő évszázad jellemző formációja. Az információs technológiák rohamos fejlődése soha nem tapasztalt gyors tempóban változtatja meg életünk minden színterét.
Hogy miért van mégis káoszérzetünk, amikor a társadalmi evolúciót mint természetes, visszafordíthatatlan fejlődést éljük meg? Mert alapvetően megváltoztak a társadalom és a gazdaság, a kommunikáció és az emberi életvitel mechanizmusai. A fejlődés egy darabig megy lineárisan. Egyre gyorsabb tempót diktálva a társadalom szereplőinek, egyre kiszámíthatatlanabb eredményességgel, egyre megmagyarázhatatlanabb következményekkel. Régi törvény: a mennyiségi fejlődés egy idő után feszegeti a minőségi kereteket. Egy ideig lehet modellezni a komplex rendszereket, de ha szétpattannak, bekövetkezik a káosz.
Lefordítva mindezt az üzleti világra: azok a gazdasági mozgásirányok, modellek, módszerek, tudás és tapasztalatok, amelyek szerint eddig működtünk, már nem alkalmasak az evolúciós folyamaton átesett információs technológiák diktálta új világban való élésre.
A magyar gazdaság és az abban részt vevő vállalkozások előtt két nagy szakadék tátong. Az egyik Európa és Magyarország, a másik határainkon belül, az eltérő fejlettségű kis- és nagyvállalati szektor között van, s a közeljövő lépéseinek függvénye lesz, mélyül-e, vagy kisebbedik.
Az Európai Unió lisszaboni csúcsértekezletén történtekből kiindulva nehéz a lecke. Az ott megfogalmazott dokumentum szerint az unió egy évtizeden belül a világ legversenyképesebb, legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává akar válni a világon. Az informatikai megacégek fúzióitól hangos világgazdaságban a gazdasági hatalom már régóta az információt szolgáló megacégek kezében van.
Az USA után azonban már Európa is rájött, hogy nem elég az információs tőke koncentrációjának örülni. Állampolgáraik és a kisvállalkozói szektor alkalmassá tétele az információs társadalomban való élésre talán még ennél is fontosabb. Kreatív munkahelyek tömegét teremtik az informatikai kisvállalkozások. Többet, mint amennyi munkaerőt a hagyományos iparágak elbocsátanak. S a gazdaság széles bázisát adó kicsik relatív fejletlensége visszarántja az élenjáró nagyokat s velük a társadalmi fejlődést.
Semmi tőkével, dolgozószobányi infrastruktúra-igénnyel pillanatok alatt milliárdos forgalmú cégek keletkeznek, amelyek versenyképesek a multikkal. Az USA-ban nem véletlenül virágzik a kockázatitőke-befektetői üzletág. Az innovatív kicsik felkarolásának legkecsegtetőbb területe az informatikai szolgáltatások.
A tőkeerős, jellemzően külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkező hazai cégek természetes módon használják a legkorszerűbb informatikai eszközöket, szolgáltatásokat. Munkavégzésük elengedhetetlen eszköze az internet, innen szerzik információikat a világpiacról, versenytársaikról. Ezzel a tanult képességükkel s a különböző belső hálózati szoftverek segítségével megnövelt cégvezetési, szervezési, kommunikációs tudásukkal hihetetlenül gyorsan és nagy találati pontossággal képesek dönteni.
A kisvállalkozások versenyhátránya tőkeszegénységükből és nagyságrendjükből következően eleve adott. Illetve adott volt a régi gazdaságban. Ma már, az információs technológiáknak, az információ globalizálódásának köszönhetően, a kisvállalkozások ugyanolyan eséllyel indulnak az új gazdaság új bizniszeinek, sikertörténeteinek megszerzésében, mint a tőkeerős nagyok.
Mert milyen lesz a jövő internetes kereskedelme? A gyártó és a vevő közvetlen kapcsolatán kívül nem lesz helye sem a kis-, pláne a nagykereskedőnek. Nem kell sem kicsi, sem hatalmas áruházakat építeni. Boltokba sem kell járni, parkolókat sem kell építeni. Autókra sem lesz olyan nagy igény, ezáltal olajra sem, mert utazni sem kell, még a munkahelyekre sem, mivel rengeteg munka elvégezhető otthonról is a számítógépen, illetve a multikommunikációs eszközök segítségével. Vizsgázni lehet, értekezletet tartani, konferenciákon részt venni anélkül, hogy a helyszínre mennénk. Nem kellenek hatalmas épületekben székelő bankok. Sok fa marad életben, mert újságot, könyvet, tankönyvet csak elektronikus úton olvasunk. Vége a bürokráciának, ha komplex, nagy hálózati rendszerekbe bekapcsolódva végezhetjük el állampolgári és jogi személykénti kötelezettségeinket.
Kellenek viszont az ezeket a szolgáltatásokat helyettesítő újak, amelyek nagy részéhez csak ész és ügyesség kell, meg néhány, kicsik által is megfinanszírozható technikai eszköz. És főleg más gondolkodásmód. Mindent újra ki lehet találni, és vállalkozni rá. Ugyanolyan eséllyel, mint a nagyok.
A kicsik és nagyok közötti szakadék csak akkor kisebbedik, ha a kisvállalkozások felveszik a tempót. Megtanulnak informatikai nyelven, informatikai logikával élni, gondolkodni.
Az ehhez vezető út első lépése a számítógép beszerzése.
Ha nem ezt az utat választjuk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy egyre többet dolgozunk, s egyre rosszabb eredménnyel. Végérvényesen lemaradunk, s csak kívülről szemléljük a világot, s nem értjük, miért borult fel minden, ami eddig rendben ment.
Megjelent a Piac és Profit magazin 2000. májusi számában.
