A nők korának kialakulásában számos társadalmi és politikai tényező közrejátszik. A kutatók szerint a hagyományosan férfiak uralta területeken, mint a munkahelyek és az oktatási intézmények, az arány már megfordult. Ennek egyik oka, hogy a gazdasági válságok idején általában több férfi veszíti el az állását, mint nő, és a munkahelyek számának növekedése pedig többnyire a nőknek kedvez. Az oktatásban a szorgalmasabb lányok lehagyják a fiúkat. A lányok általában műveltebbek, ami a mai információs társadalomban nagy előnynek számít. A tankönyvek és az iskolai gyakorlatok inkább a lányok igényeit veszik figyelembe, és egyre több fiútanuló esetében fedezik fel a tanulási és a viselkedési problémákat. Talán mindennek is következménye, hogy ma az USA-ban például az egyetemi diplomát szerzők kétharmada nő.
Az is bizonyossá vált mára, hogy a társadalmak sokat profitálnak abból, ha kihasználják valamennyi tagjuk tudását és munkaerejét. A szakemberek szerint a nők társadalmi státusza szoros összefüggésben áll egy ország gazdasági teljesítményével. Egy friss európai bizottsági jelentés szerint a nemek közötti egyenlőség előmozdítása gazdasági növekedést teremt. Azok a vállalatok, amelyek vezetőtestületében nagyobb arányban kapnak helyet a nők, eredményesebbnek bizonyultak, mint azok, amelyek kizárólag férfiak irányítása alatt állnak, állítja több tanulmány. A női felsővezetők arányának növekedésével termékenyebbé és innovatívabbá válhat a munkahelyi környezet, és növekedhet a vállalkozás általános teljesítménye, ami egyúttal előmozdítja a versenyképességet is. Ráadásul azt is kimutatták már, hogy a mai fiatal nők sokkal jobban vágynak szakmai sikerekre, mint férfi kortársaik. A Pew kutatása szerint ez nem veszélyezteti a hagyományos társadalmi értékeket, a fiatal nők, ha lehet, ma még inkább vágynak arra, hogy otthon és a munkában is jól teljesítsenek. (A női szerep illetve a vállalkozói vagy alkalmazotti lét összeegyeztetéséről itt olvashat.)
Úgy tűnik, a legnagyobb világcégek mára felismerték, hogy profitálhatnak ezen előnyökből. A Forbes magazin minden évben kiadott, a világ legbefolyásosabb nőit rangsoroló listájának első három helyén éppúgy, ahogy tavaly, politikusok tanyáznak. Angela Merkel német kancellár, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és Dilma Rousseff, Brazília elnök asszonya. Az első üzletasszony a negyedik helyet elfoglaló Melinda Gates, aki nem gazdag férje miatt került a listára, hanem annak nevét viselő alapítványának vezetése okán. Őt Jill Abramson a The New York Times első női főszerkesztője követi, nem valószínű, hogy magyarázni kellene az okát. Az első tízbe még egy üzletasszony fért be a politikusok mellé, Sheryl Sandberg a Facebook ügyvezető igazgatója.
Az első húszban viszont ott van Indra Nooyi, a Pepsi Co. vezérigazgatója, Irene Rosenfeld, a Milkát és a Jacobsot is gyártó Kraft Foods élelmiszeróriás cég vezérigazgatója, a mindössze 26 éves Lady Gaga, aki amellett, hogy énekesnő, nyilvánvalóan kiválóan ért a pénzhez is. Itt van még Virginia Rometty az IBM első női elnök-vezérigazgatója, Ursula Burns a Xerox vezérigazgatója, aki nem mellesleg az első színes bőrű nő, aki a Fortune 500-as vállalati listán szereplő céget vezet. Szerepel a listán Meg Whitman a HP elnöke, valamint Maria das Graças Foster a brazil Petrobras olajtársaság vezérigazgatója is. A listán szereplők átlagéletkora ötven fölött van, és összesen 90 millió ember követi őket a Twitteren.
Amellett, hogy a női nem nevében büszkén vállon veregethetjük magunkat, hogy ilyen asszonyok is vannak, azért néhány dolog szemet szúr: a világ legbefolyásosabb üzletasszonyai általában az infokommunikációs iparágban vezetnek hatalmas cégeket, és a listavezető kancellártól eltekintve egyetlen európai sincs közöttük. Ezt a hátrányt az EU is felismerte már, ezért a bizottság nyilvános konzultációt indított az elképzelhető uniós szintű intézkedésekről. A cél, hogy 2020-ra a felnőtt lakosság átlagosan 75 százalékos foglalkoztatását, ám ez csak akkor valósulhat meg, ha az uniós országokban az eddigieknél jóval több nő vállal munkát. Norvégiában már most él egy negyven százalékos női kvóta, idéntől Olaszországban is el kell érnie a húsz százalékot a köztulajdonban lévő, tőzsdén jegyzett vállalatok igazgatótanácsában helyet foglaló nőknek. Tehát Hölgyeim, szabad a pálya!