Nem állítható, hogy az adatszivárgási ügy oly mértékben borzolta volna fel a kedélyeket, hogy az kitakart volna minden más közéleti kérdést. Az elmúlt időszak legfontosabb közéleti ügyeire vonatkozó nyitott (szabadszavas) kérdésre például a válaszadók 11 százaléka említette ezt az ügyet, ami messze elmarad például az október 23-i eseményektől, és nagyjából megegyezik a Szőlő utca körüli események említési arányával. Összesen egyébként a megkérdezettek 63 százaléka tudott érdemi választ adni a legfontosabb ügyekre vonatkozó kérdésre, úgyhogy ehhez a bázishoz viszonyítva a 11 százalék elhanyagolhatónak sem mondható. Jellemzően inkább a fiatalok (16–29 éves korcsoport: 16 százalék) és a diplomások (14 százalék) említették az ügyet nagyobb arányban. Pártvonalak mentén vizsgálva pedig a Tisza-szavazók hajlamosabbak más ügyeket kiemelni (csak 4 százalékuk említette a szivárgási ügyet), míg a kormánypártiak nagyobb – de nem kiemelkedő – arányban említették az ügyet (15 százalék).
Ami pedig az ügy hátterét illeti, a relatív többség (43 százalék) inkább kormányzati és/vagy külső beavatkozást vél felfedezni a történtek mögött, és csak egy kisebbség (27 százalék) véli úgy, hogy biztonsági mulasztás történt volna, és a Tisza Párt a felelős. A választók egy jelentős hányada (30 százalék) azonban középutas véleményt képvisel, miszerint a két magyarázat egyszerre igaz. Az ügy megítélése rendkívül pártos: míg a kormánypártiak többsége (68 százalék) a biztonsági mulasztással és a Tisza felelősségével ért inkább egyet, a Tisza szavazóinak ennél is nagyobb hányada (79 százalék) a külső beavatkozást látja a történtek mögött. Ehhez a véleményhez közelítenek inkább az egyéb ellenzéki szavazók is (59 százalék – 10 százalék a külső beavatkozás javára), illetve a pártnélküliek is (40 százalék – 18 százalék), bár ebben az utóbbi csoportban inkább a „mindkettő egyszerre igaz” álláspont került relatív többségbe (42 százalék).