- Hogyan magyarázná az elmúlt hetek, hónapok szélsőséges időjárását?

- A Kárpát-medence és környékének éghajlatára jellemzőek a szélsőségek. A rendkívül hosszú 2002-2003-as tél, valamint a tavasz elmaradása és a forró május- június eleje is nagyon szélsőséges időjárási helyzetet generált. Ha fellapozzuk az elmúlt évszázadok időjárási krónikáit, kiderül azonban, hogy mindez nem rendkívüli, nem a globális felmelegedés következménye, hanem egyszerűen a Kárpát-medence klímájának sajátossága. Itt a Kárpát-medencében ugyanis hol a déli meleg levegőáramlás, hol a metsző északi szél uralkodik, amely okozhat időjárásbeli szélsőségeket.

- Ez az oka annak is, hogy mostanában minden hőmérséklet rekordot megdöntöttünk?

- Igen. A rekordok azért vannak, hogy megdöntsük őket. Ha visszaemlékszünk, április 9-10-én a fagy és a mínuszok miatt a Mecsekben megbénult a közlekedés, aztán pedig az évszázad legmelegebb májusát és június első heteit éltük át. Utóbbi direkt magyarázata az, hogy a levegő áramlása hirtelen délire változott, és ez a júniusi legmagasabb napállással kiegészülve 30 fok fölötti hőmérsékleteket eredményezett. Az már izgalmasabb kérdés, hogy ez az Észak-Afrika, Szahara térségéből érkező déli áramlás miért volt ennyire tartós. Akik mindezek után a globális felmelegedésre gyanakszanak, hadd mondjam el, hogy ebben az időszakban Nyugat- és Északnyugat-Európában, valamint a Skandináv-félszigeten az évszakhoz képest szokatlanul hűvös, szinte télies időjárást tapasztaltak. Magyarországon pontosan a szélsőséges időjárás, a hőmérséklet nagyfokú ingadozása jellemző. Most is ezt értük meg.

- Tudna példákat mondani szélsőséges időjárási jelenségekre a múltszázadból?

- A krónikások jegyzeteiben olvasható például, hogy 1182-ben “a gyümölcsfák már január végén virágoztak”. Nem hiszem, hogy az emberi tevékenység akkor befolyásolta volna az időjárás alakulását. Egy másik szösszenet 1340-ből, amikor “karácsonykor nyári meleg volt”, 1461-ben pedig egész évben nem volt hó. Aztán említhető például 1632. április 27-e, amikor “sok hó esett, igen hideg szél fújt, a szőlőkben nagy kárt tett, sok bárány elpusztult”, illetve 1637. március 18-20., mikor “felettébb kemény és hosszú tél volt, mineműt öreg emberek is nem említettek”. Végül egy feljegyzés 1797. március 21-én Sopronból, amely szerint “sok hó esett, s oly hideg lett, amilyen ekkorát emberemlékezet óta nem láttak emberek”. Időjárási szélsőségeket tehát korábban is szép számmal tapasztaltak, amit most éltünk át, nem újkeletű.