Lakótelepek márpedig kellenek - szögezhető le egy tanulmány megállapításai alapján. A Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht. elemzése alapján arra lehet következtetni, hogy a közvélemény nem a lebontásnak, hanem a felújításnak a pártján áll, következésképp kedvezményes kölcsönökkel is segíttetnék a lakótelepeken élőket. A fővárosiak szerint szebbé, változatosabbá kellene tenni e házakat, rendezettebbé a parkokat. A budapestiek a lakótelepi házak energiatakarékosságának előmozdítására is hangsúlyt helyeznének.

A megkérdezettek nagy része - ismertették a felmérés megállapításait annak megrendelői és készítői, azaz dr. Bakonyi Tibor főpolgármester-helyettes, Bihary Gábor, a Fővárosi Közgyűlés Európai Integrációs és Külügyi Bizottságának elnöke, valamint Ongjerth Richárd, a Studio Metropolitana ügyvezetője - alapvetően elégedett lakóhelyével és annak környezetével, bár úgy véli, hogy érdemes lenne fejleszteni a környéket. Ezzel összhangban többségük - így a lakótelepeken élők is - ajánlaná a saját környékét, ha esetleg egy budapesti barátja szeretne odaköltözni. Hosszabb távú, illetve konkrét költözési tervei a budapestiek tíz-tíz százalékának vannak. Ők elsősorban családi házba vágynak, míg a saját kerttel rendelkező társasházak is népszerűnek bizonyultak.

Régi, többemeletes bérházban él a válaszadók hatoda, míg zártsoros földszintes, egy- vagy többlakásos épületben mindössze 3 százalékuk. Lakótelepen a megkérdezettek több mint harmada él - legtöbben panellakótelepen - s e forma leginkább a legfiatalabb, 18-29 éves korosztály tagjaira jellemző. Valójában lényegesen több fővárosi rendelkezik tapasztalatokkal panel épületekről. A válaszadók további több mint negyede - bár most jellemzően kertes családi vagy társasházban él -, lakott már korábban valamely lakótelepen. E csoport tagjai inkább magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, és többnyire fiatal középkorúak. A főváros lakosainak mindössze alig több mint harmada nem élt sohasem lakótelepen, leggyakrabban a legidősebbek és a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők, ők elsősorban családi házakban vagy régi bérházakban élnek.

A budapestiek közel háromötöde nem költözne el jelenlegi lakhelyéről, legkevésbé a férfiak, a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők és a legidősebb korosztály tagjai mobilizálhatóak. A megkérdezettek mintegy ötöde érzi úgy - különösen a nők -, hogy szívesen elköltözne, de nincs rá lehetősége. Hosszabb távú költözési tervei a budapestiek tizedének vannak, elsősorban azok tervezik pár év múlva a költözést, akik jelenleg lakótelepi lakásokban élnek. Konkrét költözési tervekkel szintén a budapesti lakosság tizede rendelkezik.

Elsősorban a lakótelepi házakat tartják olcsónak a megkérdezettek, ennek megfelelően úgy érzik, hogy e házakban laknak a legszegényebbek, bár ez az állítás a belvárosi bérházaktól sem áll messze. Jellemzően a lakótelepi házakról gondolják a fővárosiak, hogy nyáron nagyon melegek a lakások.

Akik már éltek lakótelepen, de jelenleg más típusú házakban laknak, a lakótelepek infrastrukturális ellátottságát kevésbé ítélik jónak a többiekhez képest. E csoport tagjai többségében a fiatal középkorúak közül kerülnek ki, akik feltehetően fiatalabb korukban éltek lakótelepeken, így ők - saját életükből kiindulva - az átlagosnál sokkal fiatalosabbnak is ítélik e házakat, míg minőségüket is jobbnak észlelik a többi válaszadónál.

Azok, akik soha nem éltek lakótelepen, kissé negatívabban ítélik meg a lakótelepen élőket: úgy érzik, hogy leginkább itt fordulnak elő olyan emberek, akikkel nem szívesen élnének együtt, míg a többiek véleménye szerint - akik laktak vagy még most is lakótelepen laknak - ez inkább a belvárosi bérházakra jellemző.

A lakótelepi lakások előnyeinek vizsgálatakor szembetűnő, hogy meglehetősen sok budapesti, a válaszadók mintegy háromötöde szerint semmi előnnyel nem rendelkezik egy lakótelep.

A jelenleg lakótelepen élők természetesen több előnyét látták a lakótelepeknek, mint azok, akik más típusú házban élnek.

A lakótelepek előnyei között legtöbben a jó infrastrukturális ellátottságot - sokféle üzlet, jó tömegközlekedés - említették, valamint, hogy nem kell a házkörüli teendőkkel foglalkozni, így kényelmesebb, mint egy családi ház. A tény, hogy egy lakótelepen sok ember lakik együtt, igencsak megosztja a válaszadókat: egyesek szerint jó közösségek alakulhatnak ki, egy nagy házban sok ismerőssel találkozhat az ember, míg a megkérdezettek közel harmada (elsősorban azok, akik soha nem laktak lakótelepen) pontosan ezt a zsúfoltságot rója fel a lakótelepek hátrányaként. Számos válaszadó említette, hogy zajosak, lepusztultak a lakótelepi lakások, a rezsiköltségük magas - bár a lakás maga olcsó.

A vizsgált tizennégy budapesti lakótelep közül leginkább a Pók utcai, azaz a római lakótelep valamint a gazdagréti nyerte el a fővárosiak tetszését, és kapott átlagosnál jobb osztályzatokat. A sort a Havanna lakótelep zárja, a megkérdezetteknek mindössze 3 százaléka érzi úgy, hogy szívesen élne ott, amely mindössze 1,5-ös átlagra volt elegendő ötfokú skálán mérve. Két külvárosi lakótelep, a rákoskeresztúri és az újpalotai tekinthető fiatalosnak, a 18-29 éves korosztály körében szignifikánsan magasabb szimpátiát tapasztaltunk, míg a Fiastyúk utcai lakótelepet a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők választanák (bár sokuknak, a válaszadók mintegy kétharmadának nem volt véleménye a Fiastyúk utcai lakótelepről).

A budapestiek véleménye szerint szükséges volt megépíteni a lakótelepeket, hiszen azok nagyon sok ember számára biztosítanak otthont (különösen az idősebbek vélekednek így). A válaszadók mindössze hatoda érzi úgy, hogy hiba volt megépíteni a lakótelepeket. A budapestiek inkább a fejlesztésükre voksolnak, és kedvezményes hitelekkel segítenék felújításukat. A tekintetben is egy állásponton vannak a fővárosi lakosok, hogy javítani kellene a lakótelepek állapotán, szebbé, változatosabbá tenni a házakat, rendezettebbé a parkokat, és a lakótelepi házak energiatakarékosságának előmozdítására is hangsúlyt helyeznének. Mindössze a válaszadók tizede választaná a radikális megoldást, s bontaná le a lakótelepeket, legkevésbé azok, akik most is ilyen házakban élnek.

A megkérdezettek ötöde - főként, akik még soha nem éltek lakótelepen - gondolja úgy, hogy az államnak vissza kellene vásárolnia a lakótelepi lakásokat, és bérlakásokként működtetni tovább. Ennél valamivel több, a fővárosiak kétötöde érzi úgy, hogy lenézik a lakótelepi lakásokban élőket, leginkább azok érzékenyek erre, akik jelenleg is lakótelepen élnek. Az új építésű lakóparkok megosztják a válaszadókat: közel negyedük szerint nem sok különbség van az új lakóparkok és a lakótelepek között, míg a megkérdezettek fele ezzel ellentétes nézeteket vall.