A korrupció és a megvesztegetés fogalmak hangzottak el, s nem véletlenszerűen, elvétve, hanem tudatosan és nagy esetsűrűséggel akkor, amikor eredendően a lobbizásról, pontosabban: egy kihasználatlan törvényes lehetőség az érdekérvényesítésben témáról beszéltették felkért előadóikat a Szervezési és Vetetési Tudományos Társaság vezetői. A december 2-án tartott konferencián Szanyi Tibor politikai államtitkár - főleg európai uniós és közvetlen brüsszeli ismereteire alapozott ismeretei alapján - arról igyekezett meggyőzni hallgatóit, hogy az EU fővárosa nem más, mint egy komplett lobbiközpont. A település maga is úgy rendezkedett be, s ez nem túlzás. Szanyi Tibor emlékeztetett is rá, hogy Norvégia, amikor a népszavazásuk után visszalépett az EU-s taggá válástól, de már szinte kiépült a brüsszeli uniós intézményrendszere, arra kényszerült, hogy követségének épületét a belvárosba cseréje. Ugyanis a tényleges munkakapcsolatokat a szó valóságos értelmében ablakból figyelve ápolták. A diplomaták ott álltak, s ha nekik fontos közszereplők a főutcán haladtak, akkor ők egyszerűen leszaladtak megbeszélni dolgaikat. Mert különben kiszorultak abból a közegből, amelyiket lobbinak lehet nevezni: annyi mint az európai uniós adminisztrációból.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára ugyancsak az uniós gyakorlatra utalva azt emelte ki, hogy alapvető fontosságú tényező, hogy ki kit mutat be és kinek. A lobbizásnak szinte az alfája ez, oly annyira, hogy alkalmasint hátrányokkal is járhat, ha nem éppen a kívánatos személy mutat be valakit valakinek. Ebből is következik a kapcsolati tőke abszolút fontos szerepe, úgy is, hogy ki is kik révén jut be valamely irodába, kerül fel listára. Nem mindegy, nem is egyszerű bemérni, hogy a beajánlónak, a patrónusnak az adott közegben milyen is az elfogadottsága. Szanyi Tibor - immáron nem csupán Brüsszelről szólva - leszögezte, hogy idehaza is létező valami a lobbizás, de ő maga igazi lobbistát talán tizet ismer. Ők egyébként valóban a lobbizásból élnek, s nagyon lényeges, hogy átlátható módon lépnek fel. Rendszerint igen jó színvonalon ismerik azt a szakterületet, amelyiknek az ügyében igyekeznek eljárni. Ugyanis az merőben más, ha X. ismer valakit, valahonnan, s ezen az alapon összekacsint, mert ekkor már a lobbizás átváltozik korrupcióvá: ugyanis ettől a ponttól kezdve ajánlatokkal működtetik a "kapcsolatépítés", "kapcsolat-kihasználás".
Brüsszelben legalább 10 ezer lobbista tevékenykedik, s Szanyi az ott töltött éveinek tapasztalatai alapján mondta: nincs a Bizottságnál különösebb regisztráció, bejelentkezési kötelem. Sokkal inkább a tényleges, valós ismeretségek alapján alakultak, alakulnak ki az informális listák, ismeretségek, ismertségek. A 10 ezer lobbista mögött legkevesebb 3 ezer cég is áll, mini irodákkal alkalmasint. Így együtt egy valós közösségről van szó, s az ottani közszereplők tudják egymásról a legfontosabbakat, s nyomban kidobják azokat, akik inkorrekt módon viselkednek. A lobbi szakma általában sem, Magyarországon sem másabb, mint az élet bármilyen más része. A mai gazdasági és kulturális fejlettségünkhöz képest - szögezte le az államtitkár - túlhaladott állapotban vagyunk a tekintetben, hogy milyen magas fokú a korrupció Magyarországon. Az utóbbi körülbelül 5 évben ráadásul még erősödni is látszik, az erre való hajlam úgymond bedurvult. Szanyi szerint nagyon komoly közmegegyezésre lenne szükség, a politika összefoghatna a korrupció ellen. A legfőbb eszköz persze az, ha sikerül leegyszerűsíteni a szabályokat. Minél több az előírás, annál nagyobb a korrupció: átláthatóvá kellene tenni az életünket. Az államtitkár utalt rá, hogy az EU-ban sem véletlenül szorgalmazzák - erről szól egy úgynevezett lisszaboni passzus - az uniós jogszabályi környezet egyszerűsítésének programját, s 2005 tavaszára mind a nemzeti, mind az együttes, uniós indítványokra igényt tartanak.
