– Hogyan szerezhet egy on-line tartalomszolgáltató jogot a szerzői művek internetes közléséhez?
– Mivel képtelenség, hogy a szerzők egyenként fedezzék fel a felhasználás eseteit, ezért a közös jogkezelés működik, az egyetlen „pénztárablaknál” való engedélykérés és fizetés; vagyis az Artisjusnál kell jogosultságot szerezni a szerzői művek internetes felhasználására. (Az Artisjusszal kötendő szerződések feltételei a Magyar Közlöny 2001/4. számában megtekinthetők – A szerk.). Szakirodalmi műfajok és színpadi művek internetre helyezéséhez azonban továbbra is egyedi szerzői engedélyezés, sőt bizonyos esetekben kiadói engedély szükséges.
– Milyen szerepet játszik az internetes zenefelhasználás engedélyeztetésében az Artisjus?
– A CISAC, a Nemzetközi Zenei Jogvédők Nemzetközi Szervezete tavalyi kongresszusán Santiago de Chilében létrejött egy megállapodás. Ebben több, az Artisjushoz hasonló nemzeti közös jogkezelő szervezet kölcsönös képviseleti szerződések formájában felhatalmazza egymást arra, hogy a tartalomszolgáltatók gazdasági székhelyén lévő közös jogkezelő adjon jogot a lehívásokra, felhasználásokra az egész világon. Az Artisjus is része ennek a folyamatosan bővülő szerződéses hálózatnak, tehát felhatalmazása van arra, hogy feljogosítsa a teljes zenei világrepertoár felhasználására a magyarországi székhelyű on-line tartalomszolgáltatókat.
– Mi történik, ha az Artisjus jogosulatlan felhasználással találkozik a világhálón?
– Az Artisjusnak kell megtalálnia a jogszerűtlen tartalmakat, különféle keresőszoftverekkel. Ekkor értesíti a hozzáférés-szolgáltatót arról, hogy a szerverén jogszerűtlen tartalom van, aki, feltéve, hogy együttműködik az Artisjusszal, értesíti a tartalomszolgáltatót, és felszólítja arra, hogy nyilatkozzék: szerinte is jogsértő-e a tartalom, s adja meg a saját adatait is. Ha a tartalomszolgáltató megadja ezeket, és egyúttal vitatja a jogszerűtlenséget, akkor a hozzáférés-szolgáltató visszateszi a tartalmat a szerverre, erről pedig értesíti az Artisjust. Ezután mi bírósági úton kérhetjük a letiltást az anyagi követeléseink rendezéséig. Ha a tartalomszolgáltató nem tud felmutatni olyan szerződést, amelyben az Artisjustól jogot szerzett a felhasználásra, akkor bizonyítva van a jogszerűtlenség. A másodlagos – azaz a hozzáférési – szolgáltató előnye, hogy együttműködése esetén szabadul a felelőssége alól.
– Milyen lépések történtek eddig az internetes zenefelhasználás terén Magyarországon?
– A jogi eszközrendszer készen áll, a gyakorlati szerződéskötés és ellenőrzés nehézségei azonban tagadhatatlanok. A folyamat elején vagyunk. Célunk a felhasználók megtalálása, majd meggyőzése, és az, hogy néhány egyértelmű, működőképes és kölcsönösen előnyös szerződéssel teremtsük meg a jogszerű működés példáit a magyar internetes piacon. Ezek a szerződések a zenefelhasználás arányában díjfizetési kötelezettséget hoznak létre. Minden kereskedelmi internetes szolgáltatást az ellenőrzésünk alá kell vonnunk, hiszen a jövőben a velünk együttműködő, díjfizető internetes partnereinket nem hozhatjuk hátrányos versenypozícióba azokkal szemben, akik nem fizetnek. A kábelpiacon ugyanilyen nehéz volt a kezdet. Mára eljutottunk oda, hogy szerződéseink a kábellel elért háztartások majdnem száz százalékát átfogják, és országos szervezetekkel is vannak megállapodásaink. Az on-line területen is kötelességünk a legkisebb szolgáltatók felszólítása is a díjfizetésre. Felülről lefelé kell történnie ennek a jogdíj-érvényesítésnek.
– Jogdíjfizetés tekintetében a szerzők számára mekkora hányadot jelenthet az internetes felhasználás a közeljövőben?
– Ebben a tekintetben inkább nagy remények és félelmek vannak. A legfejlettebb internetes piacon, az Egyesült Államokban a zenei értékesítési piac három-négy százalékánál kevesebbet tesz ki az on-line hasznosítás. Mivel Magyarországon még a kezdeteknél tartunk, ilyen jogcímen egyelőre semmilyen pénzforgalom nem képződött. Az egész üzlet attól is függ, hogy a hanglemezkiadók a saját jogaik alapján szintén megadják-e az engedélyt.
– A hetvenes években, amikor a kompakt hangkazetta megjelent, a kiadók, a forgalom csökkenésére hivatkozva, rákényszerítették a gyártókat, hogy minden eladott üres kazetta árából részesedést fizessenek nekik. Létezik egyes eszközökre a reprográfiai díj. Várható-e a közeljövőben új jogdíjfizetési módok megjelenése, mint például PC-díj, merevlemezdíj és egyebek?
– Nincs tudomásom ilyesmiről Magyarországon. Annyi ismeretes, hogy Németországban a kormány a merevlemezekre átalányjogdíj bevezetését tervezi. Az ottani legfelsőbb bíróság korábban jóváhagyta a PC-k árába bekalkulált jogdíjakat is, sőt ott a magnetofonok árában is van.
Többszörözés vagy terjesztés?
A jogalkotók világszerte, rögtön a kezdetekkor szembesültek a dilemmával: az internetes felhasználás többszörözésnek vagy terjesztésnek számít? A két esetben ugyanis más-más engedélyezési jogok működnek. Mára az a vélekedés alakult ki, hogy az internetes felhasználás lényegét illetően ez közvetítés a nyilvánosság (helyszínen jelen nem lévők) számára, ugyanolyan jellegű, mint a rádiós vagy a televíziós sugárzás. A szerzői jog fogalomrendszerében ez azt jelenti, hogy a művek nem anyagi módon, nem dolgokba rögzítve jutnak el a felhasználó közönséghez.
Az internetes felhasználásnak azonban nemcsak a közbülső szakaszaiban történik időleges vagy tartós rögzítés (például szervereken, átviteli pontokon), hanem a végpontokon is keletkezhet dologi műpéldány; például merevlemezen, CD-n. Az effajta műrögzítés tömeges elterjedése viszont csökkenti a hálón kívüli szerzői jog hatékonyságát, így az hosszabb távon elveszti értelmét.
Ha új technológiák születnek, azok érthetően nincsenek nevesítve a törvényekben. Ha viszont a szerzői jog szabályait nem alkalmazzák ezekre is, akkor ez a szabályrendszer teljesen kiüresedne.
Szerzői mű, szerzői jog
Mi a szerzői mű? Egy eredeti gondolatsor kifejezése, másoktól való átvétel nélkül. Kezdetben zene, próza, vers, ma már átfogja a számítógépes programokat és más audiovizuális szoftvereket (film, hangfájl stb.) vagy az egyéni eredetű adattárakat.
Mi a szerzői jog? Az alkotó kizárólagos engedélyezési joga a szerzői műveken, vagyis a mű fölötti hatalom. A szerzői jogba tartoznak a szerző személyi és vagyoni jogai; szellemi jellegű alkotásra és nem dologi tulajdonra vonatkoznak.
A szerzői mű sajátos szellemi tulajdonnak nevezhető; de ez általában nem adható el, csak használatát lehet engedélyezni. Különösen igaz ez a személyhez fűződő jogokra. A szerzői jogokhoz kapcsolódnak még az úgynevezett szomszédos jogok, amelyek alatt az előadóművészek és hangfelvétel-kiadók, valamint a rádiók, televíziók, filmelőállítók jogai értendők.
A szerző eredetileg csak természetes személy lehet, de felléphetnek ilyen minőségben jogi személyek is mint származékos, másodlagos alanyok (például szoftvercégek, filmgyártók, reklámművek megrendelői) vagy szerződés alapján különféle jogosítottak (például kizárólagos használók, jogutódok).
A szerzői jognak vannak határai. Az első ilyen az időbeli korlát, amely a szerző halála után hetven évvel lép érvénybe, ezután a vagyoni jogok érvényüket vesztik. Bizonyos esetekben már korábban is érvényesülhet a szabad felhasználás joga, azaz többszörözés és más felhasználás díjfizetés nélkül (például magáncélú másolás, felhasználás iskolai oktatás céljára, időszerű hírszolgáltatás, idézés).
A munkaviszonyban, munkaköri kötelességként alkotott művek esetében a vagyoni jogok átkerülnek a munkaadóhoz (a felhasználás engedélyezése), néhány jogosultság azonban nem; ilyen a műfelhasználás harmadik személynek történő engedélyezésekor a szerző díjigénye. Ennek mértékéről, sőt eleve kizárásáról azonban egyezkedni lehet.
2001. május
