Böjte Csaba, a dévai gyermekotthon alapítója vehette át az Év embere díjat a Magyar Hírlaptól a napilap február 10-én tartott ünnepségén. A Művészetek Palotájában került sor a rendezvényre, mely sorrendben már a nyolcadik. A díj birtokosa már Erős János, Somody Imre, Esterházy Péter, Gönczöl Katalin, Szabó István, Kertész Imre és Szuhaj Mihály.

A mostani kitüntetett, a kolozsvári születésű árvaház-alapító, maga is félárván nőtt fel. Édesapját egy verse miatt hét év börtönre ítélte a román bíróság, de hiába szabadult négy és fél év múlva, a börtönben elszenvedett kínzások következtében hazatérése után másfél hónappal meghalt. A most 45 éves Böjte Csaba gyerekkorában sokszor haraggal gondolt azokra, akik elvették tőle az édesapját, aztán rájött, hogy nem egy személlyel vagy a rendszerrel van baja, hanem az emberi tudatlansággal. Hosszú évekbe telt, mire felismerte, hogy a sötétséget csak egy módon lehet legyűrni: ha fényt, ha bölcsességet ültet az emberek szívébe. Akkor döntötte el, hogy teológiára megy. Az eredetileg autovillamossági szerlőnek tanult Böjte Csaba civil foglalkozásai feladása után egy évig élt remeteként a Hargitán, miközben elszántsága, akaretereje próbájaként egy bányában dolgozott. 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe, majd gyulafehérvári  és esztergomi teológiai tanulmányai végén 1989-ben szentelték pappá. Erdélybe való visszatérése és több állomáshelyen eltöltött szolgálat után 1992-ben Dévára került, ahol néhány, az utcáról befogadott árvával az oldalán beköltözött a város évtizedek óta üresen álló egykori ferences kolostorába. Az illegális épületfogalás után hamar híre ment ténykedésének, s nemcsak Déváról, de egész Hunyad megyéből és Dél-Erdélyből hozták hozzá az árva, vagy embertelen körülmények között, nyomorban tengődő gyerekeket -sokan közülük a itt találkoztak először vízzel, villannyal, fésűvel, meleg étellel  - és szeretettel.  A saját erőből szobáról szobára felújított, időközben az egyház tulajdonába visszakerült kolostor ma már négyszáz gyermeket befogadó árvaházként működik, saját iskolával, óvodával és kiszolgáló épületekkel. A gyerekközpont fenntartása mellett a létesítményt működtető Szent Ferenc Alapítványhoz befolyó adományokból Böjte Csaba az elmúlt években tucatnyi új telket és ingatlant vásárolt, amelyekből újabb és újabb otthonok nyíltak vagy nyílnak hamarosan. A dévai mellett két évvel ezelőtt Szászvároson és Szovátán, az elmúlt évben Zsombolyón, Torockón, Gyergyószárhegyen és Nagyszalontán létesültek újabb árvaházak és otthonok, a dévai központból kikerült, a kolozsvári egyetemre járó diákok szállásgondjainak megoldására pedig saját házat kaptak a városban. A szerzetes - szintén támogatásból - múlt évben megvásárolta Bethlen Gábor Marosillyén álló szülőházát is. Utóbbit nem otthonként, csak hogy ne kerüljön román tulajdonba, és ne legyen belőle kamionparkoló.  Erdélyi és magyar közadakozásból emellett 16 hektárnyi földet vásárolt Moldvában, ahol május elsején teszik le a szórványmagyarság összefogására létrehozandó diákotthon alapkövét, de a Zsil völgyében, a legnagyobb nyomorban élő gyerekek felkarolására néhány hónapon belül  Petrozsényben is újabb intézet létesül. Az árvaházak létrehozása és fenntartása mellett Böjte Csaba Erdély-szerte tucatnyi magyar nyelvű iskola és osztály indításában segédkezik. Ambíciózus tervei szerint egész Erdélyt átfogó gyermekváros-hálózatot szeretne teremteni, amely befogadhat minden árva, vagy szeretet, törődést, gondoskodást igénylő rászorulót.

Az év embere jelölést Böjte Csaba vegyes érzelmekkel fogadta, bevallása szerint ugyanis nem nagyon szereti a kitüntetéseket. Ám ha a jelölés - mint mondta - ráirányíthatja a figyelmet az elhagyott, illetve elkallódó gyerekek problémáira, akkor örül a kiválasztásnak, és reméli, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is akadnak követői.