Magyarország területeinek pontosan 71,2165 százalékát veszítette el 1920-ban, amelyre úgy próbálunk emlékezni, hogy a trianoni békeszerződés időpontját, június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Összesen 232 459 négyzetkilométer veszett oda a 325 485-ből.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher
Közös nevező a két történelmi helyzetben, hogy mindkét esetben a nemzetiségi arányokra hivatkoznak a hódítók. A Kárpát-medence mindig is többnemzetiségű terület volt, de a magyar etnikum erőteljes visszaszorulását a Mohácsi vész, majd a török háborúk okozták. Utána a XVIII. századi benépesítés részben azokkal az etnikumokkal történt, amelyek Trianon után saját nemzetállamokba szerveződtek. Románok vándoroltak be Erdélybe, szerbek a Délvidékre, németek a Dunántúlra, a mai Burgenlandba. Innentől már nehezebb hasonlóságokat találni a magyar és a tervezett ukrán Trianon között.
A magyar Trianon esetében az elcsatolt területek etnikumi megoszlását vizsgálva az látszik, hogy a magyarok aránya maximum 31,6 százalék volt. Ezt a számot Erdélyben mérték, Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság esetében pedig 30,3 százalékos volt az arány. Az Olaszországhoz csatolt részeken 13 százalék. (Forrás: Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Osiris, Budapest, 2001) Ehhez képest Ukrajnában azért egész már arányokat találunk. A 2001-es népszámlálás alapján a Donyecki területen például 56,87 százalékban ukránok éltek és csak 38,22 százalékban oroszok. A Luhanszki területen ukránok 57,96 százalék, oroszok 39,05 százalék. A Herszoni területen 76,6 százalék ukrán, 20,0 százalék orosz. A Zaporizzsja területről nem találtunk adatot. A Krím-félszigeten viszont fordított a helyzet ott a lakosság 58 százaléka orosz, 24 százaléka ukrán és 12 százaléka krími tatár.
