Az átlagos egyetemi diák egyszerre három médiaforrást figyel párhuzamosan, 25 százalékuk pedig négyet vagy annál is többet - ez a Stanford Egyetemen tanító Clifford Nass professzor kutatásából vált nyilvánvalóvá. A felmérésből egyértelműen kiderült, hogy a multitasking, vagyis a feladatok párhuzamosan való végzése nagyban gátolja a releváns információkra való fókuszálás képességét, vagy ha úgy jobban tetszik, a koncentrálókészséget. A legjobb példát erre a tévéműsorok szogláltatják, ahol a képernyő alsó részén hírek futnak. A felmérés kimutatta, hogy aki egyszerre figyeli az alsó sorban a híreket és mellette a műsort, mindkettőből sokkal kevesebbre emlékszik, mint ha csak az egyikre figyelne.
Többen is kimutatták már, hogy aki folyamatosan több dologgal foglalkozik egyszerre, az nehezebben választja el a fontos információkat a kevésbé fontosaktól, és képtelen figyelmen kívül hagyni az irreleváns információkat. A legszomorúbb az egész históriában, hogy azok, akik párhuzamosan dolgoznak több feladaton egyszerre, valójában sokkal kevésbé képesek arra, mint a fókuszált munkatársaik , ugyanis folyton azon jár az eszük, amin éppen nem dolgoznak. Az információk hatékony feldolgozásának hiánya pedig végül kevésbé átgondolt, tehát potenciálisan rossz döntésekhez vezet a menedzserek esetében. A multitask üzemmódban dolgozók például sokkal kevésbé képesek koherensen írni, mint azok, akik csak egy dologra koncentrálnak.
És hogy még elkeserítőbb legyen a helyzet, a fejben párhuzamosan több helyen járó emberek nem csak kevésbé tudnak odafigyelni a munkahelyen, iskolapadban vagy a barátaik körében, hanem a szociális kapcsolattartással is problémáik vannak. Azok akiket beszippantott az új média, rendkívül gyengén teljesítenek abban, hogy átérezzék embertársaik érzéseit, magyarán szólva szociálisan és emocionálisan fejletlenek maradnak. Ékes példája ennek, amikor egyesek SMS-ben vagy chaten intézik el ügyes-bajos dolgaikat, mert félnek a másik szemébe nézni – még akkor is, ha történetesen ugyanabban a szobában tartózkodnak.
A gyártóktól természetesen nem várható el, hogy ne gyártsanak újabb és jobb készülékeket, melyek talán még jobban megosztják a felhasználók figyelmét, így még jobban eltávolodnak a többi embertől. A kormányzattól sem lehet elvárni, hogy szabályozza, ki mennyi és milyen kütyüt használhat. Mindenkinek a saját belátására van bízva, hogy a családjában, a beosztottjai, diákjai körében próbálja meg újra felszínre hozni az érzést, milyen kikapcsolni a készülékeket és bekapcsolódni a valódi interakcióba a körülöttünk lévő emberekkel.